Fumiyuubo erdőség

2 / 5 oldal Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

Re: Fumiyuubo erdőség

Témanyitás  Huramino Saito on Pént. Nov. 12 2010, 20:57

A mondataim hatására sikerült kissé megnyugtatnom, vagy inkább felvidítanom a nagydarab menyétet, akit épp az imént bántott meg Ayami és ennek köszönhetően egy nagyobb könycsepp eláztatta az egyik vállamat. Ayami szerencsétlenségére pont azt amin éppen tartózkodott és csurom vizes lett, amitől rám tört a kuncoghatnék, igaz az én vállam sem járt jól de ez most lényegtelen volt. Ezt követően rövid beszélgetés alakult ki köztem és a testvérpár között amiből egy rövidebb szóvita is született, persze nem köztem hanem Gembo és Gemba között.
- Mint mondtam már, a nevem Saito és nem Saiko. Legalábbis a szüleim ezt megerősítették és a nemem is ezt mutatja. Futottam végig egy pillanatra magamon, ahogyan a "kétségbeesetten" menteni próbáló Ayamira néztem, majd a tekintetemet újra felemeltem Gembáékra.
- Azt terveztem, hogy körbenézek a faluban és jobban megismerkedek az itt lakókkal mielőtt edzésbe fognék. A mai napom ebből állna, csak hát elég furcsa ez a hely, teljesen más mint az én falum. Ezzel az egy mondatommal érzékeltetni próbáltam azt velük, hogy örülnék ha körbevezetnének és meg tudnám ismerni az itt lakókat, de ha ez nem jönne össze akkor egy jó edzésben is benne lennék. Miközben várok a felajánlásra, felteszek a testvérpárnak egy különös kérdést.
- Mondjátok csak... Ha ti testvérek vagytok, akkor Gemba hogy lehet ilyen nagy és te Gembo, hogy lehetsz ilyen kicsi a testvéredhez képest?

avatar
Huramino Saito
Játékos

Tartózkodási hely : Az álom és a valóság határán, hol az édes rémálmok valóra válnak egy lány képében


Adatlap
Szint: A
Rang: Tokubetsu Jounin
Chakraszint: 511

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Fumiyuubo erdőség

Témanyitás  Karin on Szomb. Nov. 13 2010, 13:08

A két testvér abbahagyta a vitatkozást, ahogyan Gembo rád nézett, Gemba pedig fentről figyelt téged. Mind a két szempár rád szegeződött, ahogyan Ayami valamit a füledbe súgott, halk puffanással leugrott a földre és gyorsan eliszkolt. Elég furcsa dolog, de örültél annak, hogy a vállad szabad lett. De mit súgott a füledbe, alig néhány szót.
- Most aztán megcsináltad, na én mentem! Puszi!!!!
Gembo komoly, először, mióta ismered, arcot vágva nézett rád továbbra is, ahogyan egy lépést tett feléd.
- Hogy mi ez a különbség, ezt kérdezed?- kérdezte komoly hanglejtéssel. - Valóban kíváncsi vagy rá?- mosolyodott el, ahogyan Gembi felemelte a nagy lábacskáját és melléd dobbantva a földre estél. Akkorát dobott rajtad, hogy a föld is megremegett és a közeli menyétek mind eltűntek. - Akkor elmondom! - szorult ökölbe a keze.

- Ez egy régi történet! Mikor még apró kis lurkóként szemléltük a világot, én a nagy báty és az én kicsi kisöcsém! - Igen kisöcs, kisöcs! - A világ olyan nagy volt, hogy elvesztünk benne! Ezért egy érdekes terv ugrott be! Milyen lehet a madarak közt szállni! Megpróbáltunk mindent, de sehogyan nem ment, ezer csontunk tört, de a szárnyalni nem tudtunk, ezért elkéséseresemben, olyant tettem, amit nem szabdalt volna. Nyújtópadra küldtem az öcsit, és kinyújtottam, de olyan vékony lett, hogy sírtam kínomban. De jó báty révén, végül nem tehettem mást! Csokit adtam neki, egészen addig tömtem, míg meg nem telet és így lett nagy! -fejezte be a mesélést, ahogyan az egész egy szini előadásra hasonlított.

- Elég lesz! - lépett melléd a semmiből Kenyuurei , ahogyan Gembo megrémült. - Ez csupán genetika, nem egy ilyen örült mese. Menjetek haza, anyátok már vár!- parancsolt rájuk, ahogyan azok engedelmeskedve neki gyorsan kapkodni kezdték a lábbukat.
- Értettük nagybácsi! - ismételgették, ahogyan Kenyuurei rád nézett. - Van még valami amit el kell intéznünk!
avatar
Karin
Inaktív


Adatlap
Szint:
Rang:
Chakraszint:

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Fumiyuubo erdőség

Témanyitás  Huramino Saito on Vas. Nov. 14 2010, 21:10

//Sajnálom, nagyon gyenge lett ''^^//

Rákérdeztem a lényegre, pontosabban arra ami azóta izgatott, hogy megláttam a két testvérpárt. Azt mondják testvérek, de kettőjük között szinte ég és föld a különbség. Az egyik hatalmas, szinte óriási méretű, míg a másik az átlagosnál magasabb ember magasságú. Ayami a fülembe suttogott, majd szépen lassan eliszkolt a helyszínről, mintha csak valami hatalmas hibát követtem volna el. *Talán tényleg hallgatnom kellett volna rá, hisz ő ismeri őket régebb óta. De az is lehet, hogy csak a levegőbe beszélt, hogy velem maradhasson együtt...* Sóhajtottam fel egyet, ahogyan Gembora néztem aki elkezdett mesélni, de még előtte az "óriás" szó szerint földre dobta magát ami még nekem is megrázó élmény volt. Figyelmesen hallgattam végig a történetüket, de már amikor elért a nyújtópados történethez, egy mangacsepp is végigfutott kínjában a fejem felett.
- Úgy tűnik mégiscsak Ayamira kellett volna hallgatnom. Mondtam ki halkan, szinte sutyorogva, miután a képtelen történet mesélését befejezte Gembo. Mindeközben a semmiből Kenyuurei lépett elő és világosított fel engem illetve hazaküldte a két lurkót, mert az anyjuk hívatta őket.
- El kell intéznünk? Kérdeztem vissza, majd pedig csendben követtem őt és vártam, hogy mi fog történni.
avatar
Huramino Saito
Játékos

Tartózkodási hely : Az álom és a valóság határán, hol az édes rémálmok valóra válnak egy lány képében


Adatlap
Szint: A
Rang: Tokubetsu Jounin
Chakraszint: 511

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Fumiyuubo erdőség

Témanyitás  Karin on Hétf. Nov. 15 2010, 11:58

Lassú léptekkel haladtatok, ahogyan az út melyen jártatok, egyre messzebb vitt a főtértől, ahol az egész kis, vicces incidens lezajlódott. Kenyuurei egy szót sem szolt, láthatólag nagyon is gondolkodott, ahogyan ez, ha úgy vesszük rendjén is volt, csak ne lett volna ilyen halk. Az utatok pedig lassan a végéhez ért. Egy kisebb dombra kísért, ahol egy szentély állt. Apró, szinte nem is nagy, de mégis valami szokatlan körüllengte, érezted, hogy ez egy szent hely a Menyéteknek. Az apró kis csengők, mely a bejárat fölött volta, a szél hatására meglengtek a csengők hangja furcsán zengett. Mintha pedig ez egy jel lett volna, Kenyuurei úgy szólalt meg.
- Itt vagyunk! -fordult feléd- Ez a templom tartalmazza azok neveit, akik eddig szerződést kötöttek velünk és tartalmazni fogják hamarosan a te nevedet is. - lépett a szentélyhez, ahogyan az apró kis fa ajtót kinyitva egy ugyanakkora tekercset vett elő, mind ő maga és lassan, sőt óvatosan szétterítette ellőtted a földön. Kilenc név volt olvasható a papíron, ahogyan a nevük mellett a véres új-lenyomataikat is láttad. - írd le a neved, majd a véres jobb kezedet nyomd a papira, ahogyan chakrát bocsátasz bele. Ezzel megköttetik az egyezség köztük és te is képessé válsz megidézni minket! -parancsolt rád ,ahogyan engedelmeskedsz neki, miért ne tennéd.
avatar
Karin
Inaktív


Adatlap
Szint:
Rang:
Chakraszint:

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Fumiyuubo erdőség

Témanyitás  Huramino Saito on Hétf. Nov. 15 2010, 22:28

Lassan haladtunk előre, nem tudtam merre mentünk, hisz az útitársam, kísérőm, vagy nevezzem akárminek is szótlanul gondolkozott valamint, pontosan úgy mint amikor először vitt a vén bölcs elé.Talán még nem nagyon bíz bennem ezért nem beszél hozzám, csak ha szükséges, azonban elfogadta a felkérésemet és ő lesz az itteni "mentorom". Az út messze elvitt a főtértől ahol találkoztam a kicsi Ayamival és a furcsa testvérpárral, Gemboval és Gembaval. A kis találkozásnak köszönhetően az úton, miközben Kenyuureit követtem, eszembe jutottak a csapattársaim és a sensei. *Nagyon régen láttam Naokit és Yasut... vajon mi lehet velük? Talán éppen edzenek és fejlődnek csak úgy mint én, vagy legalábbis remélem, mert így ha harcolunk akkor könnyen le fogom győzni őket ami nekem sem lenne jó. Na és vajon a kedves Undertaker sensei hogyan lehet? Biztos ebben a pillanatban is el van merülve a hullák boncolásával és testnedvek nyalogatásával.* Hirtelen megálltunk és a merengő gondolatmenetem megszakadt, hisz megérkeztünk, vagy legalábbis a nagydarab ezt mondta. Egy szentély előtt álltunk, ami természetesen a menyétek szentélye volt. A következő pillanatban már azt vettem észre, hogy ki van tekerve előttem egy tekercs és azt várja el tőlem Kenyuurei, hogy odaírjam a nevem és tegyek egy véres ujjlenyomatot, ami a szerződéshez kell.
- Rendben! Mondtam neki ahogyan egy percre elméláztam, hogy vajon mivel is írjam fel rá a nevem, hisz nem volt nálam íróeszköz se semmi hasonló és így csak a vér maradt mint végső megoldás. Az hüvelykujjamat a számhoz emeltem, majd készültem ráharapni, pont úgy ahogyan Temaritól láttam, azonban nem haraptam rá hisz nem akartam magamnak fölösleges fájdalmat okozni. *Ne máár... Nem kenyerem a mazoizmus így nem tudom mit fogok érezni ha ráharapok az ujjamra.* Ez járt a fejemben és többször is rákészültem a dologra, de valamiért nem ment. Tekintetemet felemeltem Kenyuureire, majd látva az arcát //már ha nincs rajta a maszk// veszek egy nagy levegőt, majd erősen ráharapok az ujjamra. Abban a pillanatban el is kezdett vérezni és gyorsan írni kezdtem a papírra a hüvelykujjammal, majd miután ráírtam a nevem a megfelelő helyre a véres kezemmel csináltam egy lenyomatot pont úgy ahogyan azt a velem szemben álló is mondta. *Hmm... nehéz volt átharapni a bőrt... Bár nem volt fájdalmasabb az egész mintha harc közben vágódott volna el, bár a vérzés már igazán elállhatna...!* Szopogattam a sebzett ujjamat, majd vártam, hogy mi lesz a következő lépés, már ha lesz ilyen.
avatar
Huramino Saito
Játékos

Tartózkodási hely : Az álom és a valóság határán, hol az édes rémálmok valóra válnak egy lány képében


Adatlap
Szint: A
Rang: Tokubetsu Jounin
Chakraszint: 511

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Fumiyuubo erdőség

Témanyitás  Karin on Kedd Nov. 16 2010, 12:09

Megetted az utolsó lépést, ahogyan Kenyuurei összecsomagolta a papírt, pontosabban a tekercset és óvatosan visszahelyezte a szentélybe, majd magában láthatólag elmondott egy imát is. Csak ezek után fordult feléd, ahogyan kissé érdekes arckifejezést vágva nézte, hogyan is szopogatod az ujjadat.
- Készen is vagyunk! Most már képessé váltál megidézni minket! Persze, sokat számít mennyire ismered azt, akit segítségül akarsz hívni, ha jobban vagy vele és ismered könnyedebben leszel előhívni őt és jobban is fog hallgatni rád! Ezért mondta az öreg, hogy ismerj meg minket!- indult el vissza a falúba- Gyere, a legjobb lesz ha mi megismerjük egymást minél jobban!
Kisebb séta után pedig egy régimódi japán házra emlékeztetőt épülethez értettek, ahogyan a menyét egyszerűen szembefordult veled. Akkor vetted csak észre, hogy a terep, mely a ház ellőt van, valójában egy tökéletesen kör alakú kiképzőhely.
- A kardjaink által fogunk megismerkedni! - közölte veled, ahogyan a kezét az oldalán lógó katana markolatára helyezte- Azonban kíváncsi lennék, hogy mennyit tudsz a kard útjáról. Nem küzdök meg egy kezdővel! - arca komorabb lett- Mond Huramino Saito, te a harcos vagy a démon útját választottad?
avatar
Karin
Inaktív


Adatlap
Szint:
Rang:
Chakraszint:

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Fumiyuubo erdőség

Témanyitás  Huramino Saito on Szomb. Nov. 20 2010, 16:36

Ott álltunk a szentélynél ahogyan megkötöttem a szerződést a menyétek fajával és immáron minden befejeződött. Most már elmondhatom magamról, hogy nem leszek egyedül egyetlen egy csatában sem amikor társakra lesz szükségem. *Várjunk csak... Hisz nem is tanultam semmit. Egy szerződést kötöttem, de nem tudom, hogyan kell megidézni őket.* Gondolataimat Kenyuurei szavai szakították meg, melyek azt mondták "legjobb lesz ha mi megismerjük egymást minél jobban". Erre a kijelentésére bólintottam neki egyet, ahogyan követtem őt egészen egy régi épületig. Az épület előtt megált a menyét, majd szembefordult velem és közölte, hogy miképp fogjuk megismerni egymást. A szemeim ekkor egy kicsit elkerekedtek, hisz nem gondoltam volna, hogy épp egy menyéttel kellesz küzdenem, főleg azután, hogy megkötöttük a szerződést.
- Állok elébe! Mondtam neki, ahogyan meghallgattam a kérdését, majd egy kicsit elgondolkoztam a válaszon. Vakargattam a fejemet, majd hirtelen felkaptam azt és előrántottam Hanát, majd kitartottam Kenyuurei felé. Nem volt könnyű megtartani a súlyát, de sikerült, éreztem, hogy én is megtudom már ezt csinálni pont úgy mint Saito2 azaz a vágyaim megtestesülése.
- A mesterem a tudásához mérten jól kitanított és biztosíthatlak, nem a démonok útját járom! Ekkor a kardomat leengedtem és a hegyét a földre helyeztem ezt követően pedig kissé meghajoltam előtte, jelezve, hogy készen állok a harcra.
avatar
Huramino Saito
Játékos

Tartózkodási hely : Az álom és a valóság határán, hol az édes rémálmok valóra válnak egy lány képében


Adatlap
Szint: A
Rang: Tokubetsu Jounin
Chakraszint: 511

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Fumiyuubo erdőség

Témanyitás  Karin on Vas. Nov. 21 2010, 14:56

A kard kissé remegett kezedben, de megtudtad tartani, ahogyan Kenyuurei egyszerű, még célratörő válaszod után elmosolyodott. Majd lassú és kimért mozdulattal előhúzta a katana-t az oldalán lévő tokból, ahogyan két kézzel markolta meg a kardot.
- Megtanulni harcolni és megtanulni a kard útját nem ugyanazt jelenti. - lépett közelebb egy fél lépést- A kard a tested része, nem egyszerűen egy tárgy sokkal több annál! Az lelked egy darabja, az erőd forrása és egyben a legnagyobb gyengeséged is. - feszült meg a teste, ahogyan egy szempillantás alatt küzdötte le a köztettek lévő távolságot és egy egyszerű oldalirányú csapással indítót, melyet te sikeresen védtél. Azonban úgy érezted, hogy a kezed leszakad, egy egyszerű csapásában is hatalmas erő volt- Fogd erősen a kardot, ha ugyanolyan erős a penge mind a lelked, akkor akármilyen támadást könnyedén kifogsz tudni védeni...- engedte el az egyik kezével a kardot, ahogyan előrenyúlva megragadta a ruhád elejét ahogyan magához rántva hasba térdelt, majd ahogyan meginogtál egy kézzel újra lesújtva, immáron szemből, elérte, hogy leülj a földre.- … mozogj együtt az ellenfeleddel! Ne csak a kardjára koncentrálj! Figyelj minden egy mozdulatára! Ne veszítsd szem elől, ha már azt hiszed, hogy végeztél vele, akkor se vedd le róla a szemed! Gyerek vagy még, de mire végzünk, felnőtté válsz! - oktatott bölcs hangján- Állj fel és támadj! Gyerünk!- kiáltott rád.
avatar
Karin
Inaktív


Adatlap
Szint:
Rang:
Chakraszint:

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Fumiyuubo erdőség

Témanyitás  Huramino Saito on Vas. Nov. 21 2010, 21:57

Benne álltunk a körben miközben én válaszoltam a feltett kérdésre, mire Kenyuurei elmosolyodott majd pedig előrántotta az egyik fegyverét a sok közül, méghozzá egy katanát. A következő pillanatok nagyon gyorsan zajlottak le, olyan gyorsan hogy én magam sem győztem követni. Azok a mozdulatok amelyeket tettem, mind ösztönből jöttek, nem azért mert én tudtam, hogy onnan támad. Ilyen nehezen sikerült kivédnem még azt az egyszerű oldalirányú támadást is. Mindeközben ő beszélt hozzám, jobban mondva oktatott engem, mindazt amit ő maga is tud és megtapasztalt. Végül hason térdelt, majd a következő támadása után a földre kerültem, jobban mondva ültem. Kezemet egy pillanatra a sajgó hasamhoz emeltem, majd felnéztem a menyétre.
- Ez a kard a testem és lelkem része. Benne lakozik mindaz amit szeretek és mindaz ami én vagyok és tényleg a gyengeségem is. Ugyanis néha félek használni, félem használni mert ha megsérülne minden összeomlana. Mondtam neki ahogyan lassan felálltam a földről, majd pedig a kardomat is magam mellé vettem.
- Azonban most eldobom a félelmem és megmutatom mit is tud Hana. Kiáltottam rá a szavai hatására, majd azonnal rátámadta. Nem rontottam neki, megterveztem szépen lassan a támadást. Amint egy lépés távolságba értem mind két kezemmel megmarkoltam Hanat, majd egy lentről indított erőteljes támadással szándékoztam "lesújtani" felvágni ellenfelemnek. Általában az alulról jövő támadásokat nehezebb hárítani mint a többit, ezt tanították nekem és most ezt is alkalmaztam, azonban nem álltam le. Biztos voltam benne, hogy Kenyuurei kivédi ezt ezért, ha hárította ha nem, felugrok a levegőbe, nem magasra pusztán annyira, hogy a feje magasságába lehessek, majd immáron fentről sújtottam le, ám nem akárhogyan, a fegyverem lapjával támadtam, így ha hárítja is azt, biztos hogy a kezei nem fogjják megköszönni ezt a mozdulatot.
avatar
Huramino Saito
Játékos

Tartózkodási hely : Az álom és a valóság határán, hol az édes rémálmok valóra válnak egy lány képében


Adatlap
Szint: A
Rang: Tokubetsu Jounin
Chakraszint: 511

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Fumiyuubo erdőség

Témanyitás  Karin on Hétf. Nov. 22 2010, 19:14

A menyét csak elmosolyodott a szavaidon, ahogyan megmarkolta a a másik kezével is kardot. Védekező állást vett fel, de volt valami furcsa abban a stílusban amit használt. Nem arról volt szó, hogy nem láttál ilyent ezelőtt, de mégis furcsa volt. Úgy láttad, hogy egyáltalán nem fogja erősen a kardját, nem veti meg a lábát, hanem szinte lebeg. Ilyen érzésed volt, tisztán és visszautasíthatatlanul.
Újfent, míg eltávolodtál tőle, felvett egy fajta távolságot tőled, ahogyan ezt könnyedén legyűrve teremtél ellőtte és egy felfelé indított csapásod brutális erejű volt. De mellé ment. Kenyuurei egyszerűen kilépett oldalra a kard elől, mely a levegőt szántott a csak ketté és érezted, hogy miért tette. Túl nagy erőt vittél a támadásba! Arra számítottál, hogy védi azt, nem kitér előle és a lendületet nem tudtad megállítani. A kardal együtt a kezeid is fellendültek és a hasad védtelen maradt. És menyét egy támadott. Hasba talált a pengével, pántosabban a penge másik oldalával, ahogyan a hatás elsöprő volt. Olyan érzés volt, mintha kettévágtak volna, de nem ez történt. Sérülést nem szereztél, de a fájdalom ugyanakkora volt. Újfent a földre terültél, de ezúttal elterülve ott.
- Dicséretes amit mondtál a kardodról. Így is kell gondolkodnod továbbra is, de a harcról mit nem tudsz még! Elmondom a harc alaptörvényeit:

Lény mindig nyugodt, ne legyen félelem vagy düh a szívedben!
Koncentrálj az ellenfeledre, annak kardjára, annak testére, ne veszítsd szem elől sohase,
Tartsd távolságot, hat penge legyen a távolság köztetek, ne több és ne kevesebb,
Elemzed ki az ellenfeled, mindenkinek van gyengéje, ha erre rájössz készülj fel és használd ki!
Csapj le az ellenfeledre, kíméletlenül, ne sajnáld, ne kíméld őt, öld meg egy csapással,
De mindvégig készülj fel, hogy te is meghalhatsz!

- Jegyezd meg kölyök! Egy olyan harcos, aki nem fél a haláltól, az nem harcos, félj a haláltól, félj attól, hogy megkel ölnöd valakit, félj a kardodtól, de mikor forgatod válj eggyé vele és akkor semmi sem lesz erősebb nálad!
avatar
Karin
Inaktív


Adatlap
Szint:
Rang:
Chakraszint:

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Fumiyuubo erdőség

Témanyitás  Huramino Saito on Vas. Nov. 28 2010, 14:40

Rátámadtam a nagydarab menyétre, mondván most én jövök és megmutatom neki, hogy tudok én is mutatni valamit, azonban ez nem teljesen úgy történt ahogyan én azt szerettem volna. Hamar a közelébe értem és már indítottam is a támadást, ami egy nagy erejű, alulról jövő támadás volt. A kéz megmozdult a kard lendült, azonban nem talált el semmit a pusztán arra szállingózó levélen kívül amit ketté is csapott. A hasam védtelenné vált és éreztem, hogy ennek meglesz a böjtje és igazam is volt. Kenyuurei azon nyomban tétovázás nélkül hasba vágott, bár csak a penge tompa része kapott el, így is olyan érzés volt mintha ketté vágtak volna minket. A földre terültem és a fájdalom következtében a hasamat fogtam és figyeltem a szavait. Amikor a földre kerültem abban a pillanatban egy levél hullt a fejemre, pontosabban egy fél levél amit kettévágtak, pontosabban én.
Mindaz amit mondott, egy kicsit furcsán hangzott, de biztos, hogy nem most találta ki, ahhoz túl jól van kitalálva.
*Ite-tete...* Fogtam a hasam, ahogyan próbáltam lassan felülni. *"Mindég nyugodt... Koncentrálj... Távolság... Elemzés...Támadás. Így mondta és most, hogy jobban belegondolok ő is pontosan ezt csinálta eddig. Nyugodt volt végig, koncentrált, mindég tartotta a kellő távolságot, azt a bizonyos hat pengét, elemezte a mozdulataimat és lesújtott rám.*
- Tehát amit te tanítasz most nekem, az a védekezésből indított támadások. Értem, és igazad van, ilyen mélységekbe a volt tanítómmal nem mentünk el, ő pusztán forgatni tanította meg Hanat.
Mondtam neki nyögdécselve és ha az előbb sikerült felülni akkor ezúttal megpróbálok felállni amihez Hanát, mint támaszt is segítségül hívtam.
avatar
Huramino Saito
Játékos

Tartózkodási hely : Az álom és a valóság határán, hol az édes rémálmok valóra válnak egy lány képében


Adatlap
Szint: A
Rang: Tokubetsu Jounin
Chakraszint: 511

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Fumiyuubo erdőség

Témanyitás  Karin on Kedd Nov. 30 2010, 10:06

A menyét csak nézett téged és mosolygott. Újra felálltál, pedig a legtöbbször egy ilyen csapás után a földön fetrengenek az áldozatok hosszú ideig. De te nem voltál ilyen, inkább olyan, mind aki mindig feláll, még ha egy hatalmas pofonba is szalad bele. Feltápászkodtál, a kardodat használva, ahogyan Kenyuurei egy fél lépést tett feléd.
- Nem! -közölte hozzá megszokottan, nyugodt stílusban. - Megtanultad forgatni a kardot, megtanultad az alapokat, de semmit sem tanultál a kard útjáról. Azok, akik csak forgatják a kardot, sohasem lesznek képesek a teljes erejét kihasználni és előbb vagy utóbb, csak élvezetből és dühből fognak harcolni, az ilyen emberek lépnek a démon útjára, azok akik nem képesek megérteni mit is jelent az a láthatatlan kötelék a kard és a tulajdonosa között. De én megtanítalak igazából forgatni a kardodat! - emelte maga elé a kardját fél kézzel, ahogyan támadóállást vett fel- Te már érzed a köteléket, tiszteled és szereted a kardodat, ráléptél a harcos útjára, de még csak éppen hogy elindultál rajta! Ne aggódj, egyre erősebbé válsz, és nem fogom hagyni, hogy a démon útjára lépj! -szemei összeszűkültek, ahogyan láthatólag támadni készült. De nem tette- Végy erőt és akaratot a kardodból, emeld fel a fejed és néz szembe velem. Agy bele mindent, ne hátrálj meg, légy bátor, légy elszánt és támadj... -parancsolt rád, ahogyan a szavai erőt adtak neked és ahogyan te elindulsz, ő is elindul és a kardjaitok összeérnek majd, az biztos. - Mutasd meg, hogy te és a kardod egyek vagytok!

//Kérek egy szép postott, hogy érzed ezt a köteléket, melyről beszélt a menyét és egy minden eldöntő csapásra készülsz fel! //
avatar
Karin
Inaktív


Adatlap
Szint:
Rang:
Chakraszint:

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Fumiyuubo erdőség

Témanyitás  Huramino Saito on Vas. Dec. 05 2010, 22:04

A harc egy pillanatra leállt ahogyan én a földre kerültem az ellenfelem, vagyis inkább a tanítóm támadása miatt. Földre kerültem, de volt bennem annyi akaraterő és küzdeni vágyás, hogy felálljak és tovább harcoljak. Mindeközben Kenyuurei elmondta, hogy mik a hiányosságaim és mik azok a dolgok amiket jól, vagy illetve rosszul csinálok. Hiszek a kardomban, hiszek a kettőnk közötti kapcsolatban ami az ő tanításainak alapja. Immáron két lábon álltam és kezdtem megérteni mit is jelent a démon útja.
- Én nem vagyok ilyen. Jelentettem ki halkan, de még hallhatóan. - Én nem azért harcolok mert élvezem vagy dühből, hanem azért, hogy megvédjem a számomra fontos személyeket, azokat akik igazán számítanak rám, azokért harcolok akik számítottak rám, de cserben hagytam őket. Én mindent meg fogok tenni, hogy én legyek a legjobb kardforgató! Jelentettem ki magabiztosan és elég hangosan, hogy még jobban feltüzeljem magamat, majd megindultam. A kard a magasba lendül és a két fegyver összeakadt. A kard méretét illetően én voltam hatalmas előnyben ebben a helyzetben, azonban Kenyuurei mintha meg sem érezte volna ezt az "előnyt", úgy tartotta magát. Nem tudtam mit tenni, hátrálnom kellett, így elvettem a kardomat, majd hátrébb ugrottam.
- Kérlek enged meg, hogy bemutassam azt a köteléket ami köztem és a kardom Hana között van. Mondtam ki emelkedett hangnemben, majd újra megszólaltam. - Készülj fel Kenyuurei! Kiáltottam rá ahogyan egy pillanatra, de tényleg csak egy pillanatra lehunytam a szemem. *Megvan a hat pengényi távolság, testem teljesen nyugodt, ellenfelem mozgékony, könnyen kitér a támadások elől, de termete miatt könnyen eltalálható. Hana segíts most nekem ebben a harcban!* Szólítottam fel a társamat, nem jobban mondva azt a lányt akit szeretek. Ekkor kinyitottam a szemem, majd gyors pillantást vetettem ellenfelemre, annak állására és kardjára, majd megindultam. A távolság nem probléma, gyorsan leküzdhető, amikor közel kerülök hozzá egy felülről indított átlós támadással sújtok le, azonban felkészültem arra is, hogy ellenfelem kitér és az erőteljes támadás miatt megint védtelen leszek. Ebben az esetben a kardot nem próbálom lelassítani, inkább hagyom, hogy a hegye a földel találkozva álljon meg és úgy használom ki annak védelmét.
avatar
Huramino Saito
Játékos

Tartózkodási hely : Az álom és a valóság határán, hol az édes rémálmok valóra válnak egy lány képében


Adatlap
Szint: A
Rang: Tokubetsu Jounin
Chakraszint: 511

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Fumiyuubo erdőség

Témanyitás  Karin on Szer. Dec. 08 2010, 20:35

A menyét nem mondott semmit, egyszerűen a keze megfeszült a kardon, ahogyan egyszerre indult el a két harcos egymás felé. Mindketten beleadtak mindent, ez volt a teszt utolsó, mondhatni legvégső fázisa, ahogyan Saito az oldalirányú csapását Kenyumaru nem védte, hanem szó szerint beleállt. Ahogyan a két kard egymáshoz ért, kisebb szikrák csaptak fel, ahogyan egy megállt egy pillanatra az idő. Érezted, hogy a menyét, nem ad bele mindent, hogy nem akar veled harcolni, mondhatni ég azt is érezted, hogy a kardja nem akar megölni, ahogyan a következő pillanatban visszatértél a jelenbe és a kard hatalmas reccsenéssel kettő törött.
Ekkor azonban váratlan dolog történt. Kenyumaru kardja darabokban úszót a levegőben, ahogyan egyszerűen egy kézzel megállította pengédet. A kard eltörött, de őt még sem tudta megsebezni sem.
- Ez nevezem! -mosolyodott el- A kardom darabokban van. Legyőztél és bizonyítottad, hogy hol a helyed. Tanítani foglak Huramino Saito! -közölte veled, ahogyan elengedte a pengét.
avatar
Karin
Inaktív


Adatlap
Szint:
Rang:
Chakraszint:

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Fumiyuubo erdőség

Témanyitás  Huramino Saito on Szer. Dec. 22 2010, 15:04

A végső össze kezdetét vette kettőnk között, egyre közelebb kerültünk egymáshoz és már átestünk azon a bizonyos holtponton ahol még meg lehetett volna állítani magunkat, vagy a kardunkat. A két fegyver összeért és hatalmasat sikított fel mindkét fegyver, mely a fémes gangjelenségben nyilvánult meg. A szívem egy pillanatra össze is szorult amikor hallottam a hangot, de már nem állhattam le csak nyomtam és nyomtam tovább ahogyan csak bírtam. Az idő egy rövidke pillanatra megállt körülöttem, ahogyan ellenfelem szemébe néztem és láttam, hogy ő nem ad bele mindent ami zavart engem nagyon is. *Sajnálom... sajnálom, hogy ilyen kínokat kell kiállnod miattam.* Gondolataimban a kardomhoz beszéltem, ám hamar felkaptam a fejem ugyanis az idő homokórája újra elkezdett peregni amit az kísért, hogy Kenyuurei katanája megrepedt, majd ezt követően eltört és a harc véget ért ám annyi erőt fektettem ebbe a támadásba, hogy már nem tudtam megállítani Hanát aki egyenesen a menyét felé hasította a levegőt, ám ekkor különös dolog történt. Kenyuurei a puszta kezével állította meg a fegyvert és ez minden képzeletemet felülmúlt.
A menyét a szavaiban dicsért engem, elfogadta, hogy legyőztem őt, sőt kijelentette, hogy tanítani fog engem, azonban én nagyon rosszul éreztem magam a történtek miatt.
- És a katana? Vele mi lesz? Kérdeztem az előttem állótól ahogyan a tekintetemet a földön darabokban heverő fegyverre irányítottam.
- Biztos fontos lehetett a számodra, csak úgy mint nekem az én kardom. Sajnálom, hogy eltörtem! Jelentettem ki, ahogyan meghajoltam előtte és őszintén bocsánatot kértem.
avatar
Huramino Saito
Játékos

Tartózkodási hely : Az álom és a valóság határán, hol az édes rémálmok valóra válnak egy lány képében


Adatlap
Szint: A
Rang: Tokubetsu Jounin
Chakraszint: 511

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Fumiyuubo erdőség

Témanyitás  Karin on Hétf. Dec. 27 2010, 10:42

Kenyumaru lassan lenézett a földre, ahogyan a kettétört kardja darabjaira pillantott, de nem szólt semmit sem, még a kérdésed után sem, ahogyan csak lehajolt a darabokért, majd felvéve őket, mintha egy dísztárgy, vagy egy nagyon értékes régiség lenne, melyre minden pillanatban oda kell figyelni. A szentélyhez vitte, ahogyan letette annak oltárára, majd elmondott magában egy imát, ahogyan megfordulva ott hagyta azt és visszatért hozzád.
- Semmi baj! Egy harcos ne mentegetőzzön. Nem azért törött el, mert te voltál túl erős, hanem mert én nem volt elég erős. Ne feled el, egy kard csak annyira erős, mind annak az akarata aki forgatja. Nem akartalak megölni, ezért nem adtam bele mindent, és ez lett az eredménye! Azonban! -rakta a válladra a kezét- Ha minden beleadtam volna, akkor sem tudtam volna eltörni a kardot. Éreztem, a kettőtök lévő kapcsolatát és az erősebb mindennél. Jó kardod van Saito-kun! Ne pazarold el és vigyáz rá! -indult el, ahogyan még mondott valamit – Menj haza! Pihend ki magad! Tanítani foglak ha eljött az ideje!

Ekkor azonban valaki a sötétből a válladra érkezett, ahogyan hangosan nevetve nézett rád és mászott ismét az arcodba. Tudtad ki az, bár ne tudtad volna, Hiyayaka mosolygó arca és játékos viselkedése azonban mintha hiányzott volna egy pinduri pindurit, többet biztosan nem.
- Akkor velünk maradsz igaz? -kérdezte mosolyogva- De jó, végre lesz nekem is egy bajtársam! Ez az...- ugrott a fejedre- ... de...- nézett ismét az arcodba teljesen közelről- ... az mondták menj haza igaz? -kérdezte tőled- Akkor ezek szerint nem találkozunk egy jó darabig? -kérdezte szomorú arccal- De sebaj meglátógatlak majd amint lehet, ezernyi időm van!
avatar
Karin
Inaktív


Adatlap
Szint:
Rang:
Chakraszint:

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Fumiyuubo erdőség

Témanyitás  Huramino Saito on Szer. Dec. 29 2010, 11:16

Felemeltem a tekintetemet a menyétre, aki éppen egy imát mormolt el az oltárnál a törött kardja fölött. Rossz érzés volt eltörni másnak a kardját, de csakhamar megjött a megnyugvást hozó válasz. Érezni lehetett, hogy Kenyuurei nem ad bele mindent az összecsapásba, de ha egy kicsivel is többet beleadott volna, nem úsztam volna meg ép bőrrel. Valamint a kételyt is elűzte belőlem. Féltem használni Hanát, mert féltem attól, hogy el fog törni egy ütközet során, csak úgy mint ellenfelem, vagy tanítóm kardja.
- Hát igen... Nevettem fel, miközben a fejemet vakargattam. - Hanával már sok mindenen átmentünk együtt és el sem tudnám képzelni nélküle a továbbiakat.
Jelentettem ki, majd figyeltem tovább, hogy mi lesz a következőkben a feladatom, azonban olyan szavak hangzottak el amire egyáltalán nem számítottam
- Menyek haza? Kérdeztem vissza kissé csalódott arcképpel, de lassan ezt a csalódott arcképet felváltotta egy mosoly. - Igaz is... Régóta itt vagyok, és már a szüleim is kezdenek hiányozni. Jelentettem ki halkan magamnak, ahogyan elköszöntem a nagydarab menyéttől.
A következő pillanatban Hiyayaka ugrott szokásához híven a vállamra ugrott, majd lelkesen örvendezett, hogy engem is befogadott a menyétek faja, viszont hamar le is tört az apró menyét amint eszébe jutott, hogy most nekem haza kell mennem.
- Ne aggódj! Hamarabb fogjuk látni egymást mint azt gondolnád! Jelentettem ki, majd folytattam. - Az idéző technikát még nem tanultam meg, de ígérem amint tudni fogok idézni, te leszel az első akit megidézek! Mindeközben egy széles vigyort vágtam. - Tehát jobb ha felkészülsz! Jelentettem ki, majd szépen lassan járni kezdtek a lábaim. Pár lépés után egy hatalmas kérdéssel találtam magamat szemben.
- Mond csak... Hogyan is tudok innen hazajutni? Kérdésem közben egy mangacsepp végighúzta magát a fejem mellett.
avatar
Huramino Saito
Játékos

Tartózkodási hely : Az álom és a valóság határán, hol az édes rémálmok valóra válnak egy lány képében


Adatlap
Szint: A
Rang: Tokubetsu Jounin
Chakraszint: 511

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Fumiyuubo erdőség

Témanyitás  Karin on Csüt. Dec. 30 2010, 10:01

Hiyayaka elgondolkodva ült a válladon, ahogyan feltettél neki egy igencsak jó kérdést! Kezeit összefonta a mellkasa ellőt és az állával játszott, miközben a válladon ült továbbra is. Mind egy kis remete a sziklahegy csúcsán, olyan volt.
- Hát a legegyszerűbb lenne, ha szolnék apu...- ekkor azonban váratlanul minden elsötétült ellőtted, és a por és füst keveréke miatt nem láttál semmit sem, ahogyan váratlanul kitisztult előtted minden és egy ismeretlen laskában voltál.
- Na végre, azt hittem, hogy már vissza sem térsz!- szólít meg, egy ismerős és női hang, ahogyan hátranézve, Temari-san-t láttad meg sima utcai ruházatban amire eddig még nem volt példa. - Akkor sikerrel jártál?- kérdezte tőled, ahogyan leült az egyik asztal mellé és téged nézve várta, hogy elmesélj neki mindent. Bár azért lehetek kérdéseid is, szóval rajtad áll, hogyan alakul tovább a sorsod.

Egyenlőre nem lesz helyszínváltás ... akkor térsz csak vissza Suna-ba amikor nekiállúnk tanulni újra! //
avatar
Karin
Inaktív


Adatlap
Szint:
Rang:
Chakraszint:

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Fumiyuubo erdőség

Témanyitás  Huramino Saito on Vas. Jan. 02 2011, 15:59

Éppen Hiyayakával elmélkedtünk azon, hogy miképpen tudnék én hazajutni, ugyanis Kenyuurei szó szerint haza küldött. Na nem azért mert nem feleltem meg, éppen ellenkezőleg. Na szóval mindketten erősen törtük a fejünket és végül felmerült egy ötlet, ebben az ötletben Kamatari szerepelt, aki elhozott ide a menyétek falujába. Elvégre ha eltudott ide hozni, akkor vissza is tud vinni. Ez volt az elmélet, azonban a következő pillanatban csak a füstöt nyeltem, mint ahogyan az emberek szokták a vizet nyelni az első úszás órájukon. Amikor megláttam a házat amiben landoltam és Temari hangját is meghallottam, már tudtam, hogy mi történt, de még mielőtt mondhattam volna valamit, úgy keztem el krákogni a füsttől, mint aki egész életében dohányzott volna.
- Egyszerre lenyűgöz ez a technika és egyszerre taszít is... Köhögtem még egyet, ahogyan felálltam és széles mosollyal a nő szemébe néztem.
- A falu lakosai elfogadtak engem, megtaláltam az összekötőmet a menyét faluval Kenyuurei személyében, van egy rajongóm is a menyétek között, valamint újra találkozhattam egy olyan személlyel akit régóta kergetek. Meséltem el tömören a dolgot, ahogyan leültem volna az egyik kanapéra, de nem tettem, mert eléggé piszkos voltam a nemrég lefolyó harc következtében és nem akartam összepiszkolni a mesterem otthonát.
- Mond csak sensei! Mi történt közted és Hiyayaka anyja között, hogy ennyire "kedvel" téged? Tettem fel ironikusan és egyben kíványcsian a kérdést.
avatar
Huramino Saito
Játékos

Tartózkodási hely : Az álom és a valóság határán, hol az édes rémálmok valóra válnak egy lány képében


Adatlap
Szint: A
Rang: Tokubetsu Jounin
Chakraszint: 511

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Fumiyuubo erdőség

Témanyitás  Karin on Hétf. Jan. 03 2011, 20:34

Temari csak a székben ülve és teázgatva nézett rád és hallgatta a válaszát, ahogyan egy harmadik szemlélően semmit sem jelenthettek ezek a szavak, de ő nagyon is jól tudta, mit is hall. Elmondtad neki, hogy sikerült a teszt, hogy ki lett a mestered és egyéb kisebb infókat is elehetett csípni, de érdekes módon nem vitted túlzásba ezt, sokkal inkább elhallgattál, vagyis inkább nem fejtettél ki dolgokat, ahogyan a a kérdésed hallatán, kissé elpirulva nézett rád.
- Hát ez egy hosszú történet és ha nagyobb leszel elmondom!- közölte veled hadarva, ahogyan felállt és mosolyogva rád nézett. - Most menny haza Saito-kun! Három napja mentél el és már izgulnak miattad. Pihend ki magad és ha készen állsz, keres meg! Megtanítalak az idéző technikára és akkor már nem megy kárba ez a sok vesződség. - nevetett fel, ahogyan mondhatni kitessékelt a lakásból, bár finoman, ahogyan elindultál.

//Az otthoni dolgokat elmesélheted, ahogyan ez ezután történő dolgok már a lakásodon történnek! //

Sötét este volt, ahogyan váratlanul felriadtál a szobádban. Odakint homokvihar volt, ahogyan csak nézzél ki az ágyadból fáradtan. Úgy érezted, nem vagy egyedül, ahogyan halk lépések zaját hallottad odakintről, ahogyan lassan felállva a ajtóhoz sétáltál és amit hallótál az kissé rémisztő volt.
- … Temari-san? -kérdezte anyád valakitől, ahogyan egy ismeretlen férfi hangját halottad.
- Igen! Saito-kun-t látták nála útóljára és azóta nyoma veszet! -a hír letaglózott, ahogyan halottad, hogy feléd tartanak!
avatar
Karin
Inaktív


Adatlap
Szint:
Rang:
Chakraszint:

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Fumiyuubo erdőség

Témanyitás  Huramino Saito on Pént. Jan. 28 2011, 20:45

//Bocsi, de nagyon nem volt ihletem ehhez a posthoz Very Happy //

*Szóval minden a vén bölcs ereje miatt történt? Ezért kellett Hiyayakát súlyosan megsebesíteni, házakat lerombolni a faluban és elrabolni Temari-sensenpait?* Tűnődtem el a dolgokon miközben én magatehetetlenül zuhantam a mélybe. Kapálózni sem volt nagyon erőm ezért inkább azon kezdtem el gondolkozni, hogy miért tenne valaki ilyen értelmetlen dolgot? Elvégre ő úgy hiszi, hogyha megszerzi a bölcs erejét akkor ő lesz Sunagakure legerősebb shinobija, de azzal nem számolt, hogy a tetteiért felelni fog, felelni fog Temari elrablásáért, a menyétek megtámadásáért és ezekért nem kis büntetést fog kapni. Ha ő erősebb is lesz mint a legtöbb falusi shinobi, de akkor sem fogja felülmúlni a Kazekaget.
Zuhanás közben egy apró, odaerőltetett mosoly jelent meg az arcomon és a férfi után kiabáltam. - Alaposan alábecsülted a menyétek faját! *Menyétek között ott van még Hiyayaka édesanyja, le merem fogadni, hogy ő se gyenge, hisz képes parancsolni Kamatarinak is, valamint még Kenyuurei is itt van valahol.*
Innentől már többet nem igazán tudtam tenni a többit a menyétekre bíztam, de azért meg kellett próbálnom. Minden megmaradt erőmet mozgósítottam, hogy túléljem a zuhanást.
avatar
Huramino Saito
Játékos

Tartózkodási hely : Az álom és a valóság határán, hol az édes rémálmok valóra válnak egy lány képében


Adatlap
Szint: A
Rang: Tokubetsu Jounin
Chakraszint: 511

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Fumiyuubo erdőség

Témanyitás  Karin on Vas. Jan. 30 2011, 12:08

Csak zuhantál, ahogyan a szavaid már nem igen jutottak el az ellenfeledhez, hiszen közben Gembo is lassan oldalra dőlt, még szerencse, hogy a másik, veled ellentétes oldalra, így nem kellett attól félned, hogy rád esik. De hát, ennyi elég is a jóból, hiszen a levegőben úsztál, az alattad elterülő hatalmas erdőség fái pedig egyre csak közeledtek, nem volt semmi, mely megtarthatott volna, mely tompíthatta volna a zuhanásod. Kellemetlen, de egy pillanatra azt hitted, hogy itt a vég.
Azonban az még odébb volt. Egy hatalmas kar nyúlt alád, ahogyan belesüppedtél a puha tappancsok közé, miközben hallatod a kidőlő fák recsegését, majd a hatalmas puffanást, ahogyan a földet érve megremegett a föld. Gembo még az utolsó erejével kapott el, mielőtt elveszthette volna az eszméletét, de ezen kívül volt nagyobb problémád is. Túlélted, de hozzá hasonlóan neked sem maradt egy szusznyi erőd sem. A szemeid lassan lezuhantak, ahogyan elvesztetted az eszméletedet.

//Ezen részhez kérnék, egy szép történetet, de ha nincs az sem gond, max. nem kapsz + ajándékot! //

Az álmodból egy ismerős hang rántott vissza a valóságba, ahogyan a már ismert és általad nem túl jó benyomást keltő női menyét, nevezzük innentől Katamari-né-nak térdelt a mellkasodon, ahogyan apró kis izzadságcseppek zuhantak az arcodra.
- Megvagy kölyök! -nézett rád, ahogyan leült a mellkasodra- Szóval mégis sikerült idejutnia, hiába volt Temari-san és Katamari próbálkozása! Sőt Gemba és Gembo is...- nézett oldalra, ahogyan a hatalmas állat még mindig eszméletlen volt.- Alig maradtunk, akik szembeszállhatnak vele! -sóhajtott fel, ahogyan érezted, hogy az erőd teljesen visszatért, sőt semmi bajod sem volt, ami furcsa módon hatott rád- Odaadtam neked a chakrámat! -közölte veled- Neked van csak esélyed ellene Saito-kun! -közölte veled- Elhoztam valamit, amire szükséged lehet, de kár, hogy későn érkeztem! -nézett oldalra, ahogyan követve a tekintetét, a földön heverő Hana-t pillantottad meg és értetted, hogy mi is történt. Hiyayaka azt mondta, hogy az anyja eltűnt, de valójába ő tudta, hogy Temari-san nélkül, csak veled próbálkozhat majd, ezért elment értesíteni téged, de későn ért oda, bár a hallottak alapján, a fiáról nem tudott.
avatar
Karin
Inaktív


Adatlap
Szint:
Rang:
Chakraszint:

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Fumiyuubo erdőség

Témanyitás  Huramino Saito on Szer. Feb. 02 2011, 09:05

Álom vagy valóság?
Akadálytalanul zuhantam a semmibe, leestem a nagy termetű menyét hátáról aki szintén vesztett a harcba és csak a fák ropogását lehetett hallani utána. A hang pontosan olyan volt mintha a tűzben ropognának, azonban most szó sem volt tűzről. Valószínűleg ő is hatalmas sebeket szerzett e miatt.
Álom
De innentől többre már nem emlékezhettem, ugyanis minden elsötétült előttem. Pusztán én voltam és a nagy sötét semmi ami teljesen körbeövezett engem és már szinte fojtogatott. Reménytelenül elmélkedtem azon, hogy most mi lesz, hisz Gembot és Gembat is legyőzte az a shinobi és most akadálytalanul törhet előre a vén bölcs felé. - Megbuktam mint Sunagakure shinobi és megbuktam mint a menyétek védelmezője. Ezek mellett még Temarit sem tudtam megmenteni. Jelentettem ki ahogyan a teljes kétségbeesés övezett körül és már a testem sem akart hallgatni a parancsaimba, bár mér hallgatott volna pont rám aki megbukott. Azonban minden sötétben, minden rosszban van egy kis fény, egy kis jó. Hirtelen megjelent távol tőlem egy virág mely elvesztette szárát és akadálytalanul repülhetett felém lassan. Feküdtem a sötét semmibe és csak a fejemet fordítottam oldalra, hogy megcsodálhassam eme jelenséget. Kezemet nehézkesen a magasba emeltem, hogyha ideér hozzám akkor elkaphassam azt, azonban a virág amikor odaért hozzám, megállt és a földre szállt. A következő pillanatban minden körülöttem virágba borult és megint azon a bizonyos mezőn találtam magam és a sötétség lassan apránként kezdett kiszorulni. A mellém leszálló virágból hirtelen egy ismerős nő alakja rajzolódott ki, rózsaszín hajjal és selymes bőrrel. - Megvagy kölyök! Mondta miközben kedvesen mosolygott rám.
- Hányszor fogsz még megmenteni engem, vagy ez talán már az utam vége? Kérdeztem tőle, hisz talán ez a legjobb ami történhetett velem. - Nem! Még közel sem ért véget az utad, addig nem amíg be nem tartod az ígéreted. Ekkor mindketten elmosolyodtunk, majd én lassacskán a fekvő helyzetből felültem, hisz mégsem társaloghattam Hanával fekve.
- Szóval mégis sikerült idejutnia, hiába volt Temari-san és Katamari próbálkozása! Sőt Gemba és Gembo is...
- Igen... Szembe szálltam vele de én is elbuktam. Sikerült megidéznem a két testvért, de férfinak pont ez kellett. A én hibámból jutott be a menyétek falujába. Hana ekkor egy pillanatra felsóhajtott, majd kezét a mellkasomra tette. Ekkor a testembe szépen lassan visszavánszorgott az erő és nem csak az, a chakrám is egyre több és több volt míg végül teljesen meg nem teltem vele. Értetlenül néztem a lányra aki csak elmosolyodott. - Neked van csak esélyed ellene Saito-kun! Mondta nekem és egy lépésnyit hátra lépett. - De nem tudom, hogy képes vagyok-e legyőzni őt. Hisz te is tudod milyen erő... A mondatomat nem tudtam teljesen befejezni, mert Hana az ujját a számra tette, hogy ne folytassam tovább. - Együtt képesek leszünk! Suttogta, ahogyan felálltam és magabiztosan bólintottam egyet. Ekkor a sötétség ami körül övezte azt a helyet ahol én voltam immáron teljesen megszűnt és felváltotta azt az erősen tűző nap fénye. -Ideje menned! Jelentette ki és ekkor ő eltűnt a szemem elől.
Valóság
Lassacskán kinyitottam a szemem és újult erővel tértem vissza arra a helyszínre ahol nemrég csatát veszítettem. Furcsa érzés kerülgetett, hisz a mellkasomat még mindég nyomta valami, mintha Hana még mindég fogná azt. Ekkor felkaptam a fejem és láttam, hogy Kamatari-né ott áll rajtam és teljesen el volt gyengülve. Közölte velem, hogy elhozta nekem azt amire szükségem lehet és amikor oldalra néztem ott hevert mellettem az én kardom, jobban mondva az én Hanám.
- Tudom mi a dolgom! Kérem pihenjen le, nemsokára vége lesz az egésznek! Jelentettem ki ahogyan felálltam és a jól megszokott helyére raktam a kardot.
- Ideje megmutatni, hogy mit tanultam! Azzal el is indultam, céltudatosan ugráltam előre, ahogyan teljesen meghökkentő érzés kerülgetett. A chakrám a maximumon volt és talán még egy kevéssel több is. Így haladtam előre egyenesen afelé a hely felé ahol legelőször találkoztam a vén bölccsel. Biztos, hogy ott fogok majd találkozni a betolakodóval.
avatar
Huramino Saito
Játékos

Tartózkodási hely : Az álom és a valóság határán, hol az édes rémálmok valóra válnak egy lány képében


Adatlap
Szint: A
Rang: Tokubetsu Jounin
Chakraszint: 511

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Fumiyuubo erdőség

Témanyitás  Karin on Szomb. Feb. 05 2011, 12:04

//A történetért + 2000 ryo jár neked! Írd fel az adatlapodra és jelezd az ajándékoknál, hogy tőlem kaptad a jó játékért! //

Elindultál, ahogyan magára hagytad a téged megmentett menyétet. Sokkal fontosabb volt, hogy megállítsd a shinobit, aki ellen mondhatni nem volt sok esélyed még most sem. Jounin rangú és nálad sokkal erősebb shinobi, aki képes volt véghezvinni mindezt és ki tudja, ha sikerrel is járna, mi várna a falúra és mindenre odakint. Nem kockáztathattad meg ezt a felelőtlenséget, akár az életed árán is meg kell majd állítanod őt!
A fák között hihetetlen sebességgel haladtál, sem fáradságot, se semmi mást nem éreztél, ahogyan váratlanul a falevelek megbomlottak és egy ismerős női kis menyét ugrott a válladra, ahogyan hatalmas puszit nyomot oda, majd a válladon utazna egyből jelezte, hogy ne állj meg.
- Elérte a nagyit!- mondta neked a puszi után- Nem kell félned, a mesterek feltartoztatták, de itt ezen a helyen nincs akkora erőnk, mind kint az emberek világában, mondta neked, amit nem nagyon értettél, de nem volt időd a kérdezősködésre. Lassan ismerős terület tárult a szemed elé, ahogyan elértétek azt a helyet, ahol először jelentél meg és néztél körül, de most mást láttál. Kiégett területet, ahogyan a füst között megláttad Kenyuurei – ahogyan féltérden, vérző fejjel és kettétört kardal nézett maga elé.- Ez nem lehet még őt is... apa! - kiáltotta dadogva.
Azonnal odarohantál hozzá, ahogyan letérdelve mellé erőtlenül rád nézett. Az arcán egy hatalmas és mély vágás éktelenkedett, ahogyan elmosolyodott a jelenléteden.
- Sajnálom kölyök! Itt nem lehettem képest legyőzni őt.-nézett hátra arra a díszes épületre, ahol az öreg bölcs lakott- Minél közelebb vagyunk a nagyihoz, annál erőtlenebbek vagyunk és annál jobban előtörnek belőlünk a belső félelmek...- mosolyod el kissé- Őrülök, hogy itt vagy!- nézett vissza rád- Csak te lehetsz képes legyőzni őt! Te, aki már legyőzte a kétségeket a szívében! Csak te harcolhatsz teljes erővel ellene! -állt fel lassan, de a segítséged nélkül nem volt képes megállni a lábán.
avatar
Karin
Inaktív


Adatlap
Szint:
Rang:
Chakraszint:

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Fumiyuubo erdőség

Témanyitás  Huramino Saito on Hétf. Feb. 14 2011, 08:12

Meglepő érzés volt, nem is meglepő egyenesen földöntúli érzés volt az amin keresztülmentem. Nem is olyan régen még erőtlenül, teljesen kiürülve a chakrából, zuhantam a semmibe, úgy hogy még a levegőben sem volterőm megfordulni. Erre most majd szét vet a chakra és úgy száguldok a fák között mint még sosem. Bár ez érthető, hisz a tét nagy volt. Csodálkozásomat egy menyét törte meg aki mindenről beszámolt nekem részletesen és hasznos információkkal rendelkezett.
- Mesterek feltartóztatták? Sóhajtottam fel megkönnyebbülve. - Akkor biztos vége van már az egésznek. Gondoltam én, azonban cseppet sem így volt. Ahogyan haladtam előre, úgy lett egyre nagyobb és nagyobb a füst és a kiégett terület, majd egy nagyobb darab menyétet láttunk meg térdelni a kiégett terület közepén. Ayami Egyből felismerte azt a személyt, ahogyan én is és nagyon meglepődtem, főleg a kis menyétke szavain. *Apa? Tehát Kenyuurei az ő...* Gondolatmenetemet be is fejezte, ahogyan a térdelő menyét segítségére siettem. Ő erre csak elmosolyodott, majd kijelentette, hogy nem tudta legyőzni és elmondta ennek az okát is.
- De akkor miért nem te jelentél meg az idézésemre? Kérdeztem halkan, ahogyan arra gondoltam ha akkor ő jelent volna meg biztosan vége lenne már az egésznek. Magamat okoltam azért amiért nem sikerült őt megidéznem, ha jobban odafigyeltem volna amikor Temari idézett...
- Ayami! Álltam fel és mondtam ki határozottan a menyét hangját. - Segíts Kenyuureinek elmenni innen. Majd én gondoskodom az itteni dolgokról! Jelentettem ki határozottan, ahogyan felálltam a menyét mellől és elindultam a szentélybe, ahol a vén bölccsel találkoztam először. *Az ellenfelem nagyon erős, de mi... mi... mi legyőzhetetlenek vagyunk Hana!* Köröztem egyet a fejemmel, majd a vállaimmal is és elkiáltottam magam.
- Héééé!... Patkányoknak nincs helye a menyétek falujában! Mutasd meg magad, hogy én intézhesselek el! Kiáltottam el magamat, ahogyan vártam hogy előlépjen. Minden érzékszervemet kihegyeztem, koncentráltam hogyha az ellenfél rám támadna, ne érjen váratlanul. Bár ahol én álltam, az egy folyosó volt, mely nem volt valami tágas és széles sem volt nagyon. *A legelső dolgom, az az, hogy minél távolabb vigyem a bölcstől. Ennek a folyosónak a segítségével valamint egy légörvénnyel könnyen ki tudom seperni innen.*
avatar
Huramino Saito
Játékos

Tartózkodási hely : Az álom és a valóság határán, hol az édes rémálmok valóra válnak egy lány képében


Adatlap
Szint: A
Rang: Tokubetsu Jounin
Chakraszint: 511

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Fumiyuubo erdőség

Témanyitás  Sponsored content


Sponsored content


Vissza az elejére Go down

2 / 5 oldal Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére

- Similar topics

 
Permissions in this forum:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.