Bishamon szervezet bázisa

LINK szervezet leíráshoz: Bishamon Szervezet -- Kirigakure no Sato

BÁZIS:
- Ez a bázis a Kirigakure környékén található hatalmas barlangrendszerek egyikében került kialakításra. Bár már a Harmadik Mizukage idejében is használta az ANBU, az elmúlt évtizedekben üresen állt egészen addig, míg a hatodik nem kicsi pénz beleölve felújította és modernizálta.
- A bázis földalatti termek, katakombák-járatok, föld alatti csarnokok, labirintusa hálózata. Sok járat az idők folyamán beomlott vagy teljesen ellett zárva hermetikusan, a múlt emlékeit őrizve. Jelenleg csupán az egész bázis alig egynegyede üzemel.
- Mivel lényegében egy eldugott bázisról beszélünk, ezért az áramingadozás és a megvilágítás is hiányos. Bár az üzemelő egynegyed részben tökéletes felújítást végeztek, megszüntették a beázásokat és elvégezték a szükséges olyan fejlesztéseket, melyek az ottani élethez szükségesek. De a megmaradt területek elégé sötétek és ijesztőek, lehangolóak, sőt lepusztultak.

Főbb helyszínek

• Főkapu:Az egyetlen hely, ahol belehet jutni a bázisra. Már az odavezető út sem egyszerű, hiszen csak egy hegyi szerpentinen lehet feljutni az egész magasan lévő kapuhoz, olyan úton, ahol két ember sem fér el egymás mellett. Azonban a Kétszárnyú fémajtó ellőt lévő hatalmas kiálló szírt, akkora mind egy fél focipálya, elég nagy ahhoz, hogy harcba lehessen keveredni, hogy jól védhető legyen. És ez mind a természetes védelem. Hiszen magán főkapun, mely hatalmas, egy kocsi is betud menni rajta, azonban utána nagyon gyorsan szűkül le, van egy Fuuin Teppeki // Vas Fal Pecsét, mely a segítségével acél keménységűvé, és nagyon nehezen áttörhetővé tették a bejáratott. A pecsétet pedig csak az arra jogosul személyek távolíthatják el; a megpecsételt kapu csak így nyitható fel, a felület pedig csak így sérthető fel vagy rombolható le. Az összes Bishamon tag jogosult ennek kinyitására!
  
• Sakini lépcsői: Ez a hosszú és tágas lépcsősor köti össze a bázist és a Főkaput! A sötét és hosszú séta természetesen kényelmes, hiszen a lépcsők nem sűrűn követik egymást, ahogyan a falak között három ember is elfér egymás mellett ahogyan akár egy két és félméteres férfinak sem kell lehúznia a fejét. Azonban a sötét miatt frusztráló egy hely, ahogyan néha a falba érdekes mintázatú domborműveket lehet látni, démonok tökéletes arcát. (ezen arcokat felhasználva figyelik meg a bejáratott A Tatsu Teichi no Jutsu // Sárkány Kémkedő Technika segítségével!)
  

Bementél volna, de a kiálló szirten, mely a bejárat ellőt terült el, senki sem várt, ami nem lett volna még probléma, de a bejáratott egy vaskos kétszárnyú fémajtó zárta el! Az ilyen ajtókat általában őrizni szokták, szóval biztosra mentél vele, hogy egykönnyen nem fogsz tudni bejutni. Éppen ezért csak közelebb értél, ahogyan furcsa chakrára lettél figyelmes, mely körüllengte az egész területet. Mintha egy burkon mentél volna keresztül. De semmi sem történt, csak a furcsa érzés maradt meg.
- Megvárhattál volna! -hallottad meg az ismerős hangot a hátad mögül, ahogyan hátrafordulva egy jól ismert férfit pillantottál meg. Az arcát nem láttad, a fehér oinin maszk eltakarta az arcát, de nagyon jól tudtad, ki jelent meg ellőtted. Gingitsuke, akinek az életedet köszönhetted és mellesleg Kaori-ért is. - Hiába mentem a kórházba, hogy elkísérjelek ide, csak a hűlt szobádat leltem. - sétált el melletted, ahogyan a ajtó elé lépve megérintette azt. - Ruken-senpai megelőzött igaz? De csúnya dolog ez tőle, neki semmi köze ehhez a szervezethez!- nyílt ki az ajtó, nyikorogva – De ha már itt vagyunk, ne várassunk senkit... Gyere, elmondok mindent amire kíváncsi vagy, hiszen társak leszünk, nincs mit titkolni ellőtted! -lépett be , ahogyan egy hosszú fehér lépcsősör következett, mely lefelé vitt titeket, egyenesen a mélybe.

//A Kisame-s küldetés befejeződött! "S" küldetés révén megjárna a sok ch a szint, a technika alajianka megtanulása és alkalmazása miatt, nem kapsz annyit, helyette felírhatod a technikát az adatlapodra, illetve ezen dolgokat Pm-ben beszéljük meg! Na de a szint: +20 ch színt a küldetésért! //

Lefelé sétáltattok, ahogyan a lépcsőkön haladva egyre mélyebbre és mélyebbre hatoltatok a hegy belseje felé és mellesleg a cél felé, a bázis szíve felé. A lépcsők szerencsére, nem úgy készültek, hogy fukarkodjanak a hellyel, bár azért két emberél több ne sétáljon egymás mellett mert már szorosan lennének. Ami pedig a magasságot illeti, az sem nagy gond, hiszen jó négy méteres belmagasság elég ahhoz, hogy egy óriás is eltudjon sétálni a lépcsőkön.
Na de ennél még fontosabb az, hogy mi is lehet Gingitsuke válassza Kurono kérdésére. Az oinin shinobi egy pillanatig nem szol semmit, nem hallotta volna? Futott át az agyadon, ahogyan a férfi rád sem nézve csak sétál ellőtted és lassan meg is szólal.
- Azt hittem, hogy már rájöttél Kurono-kun! Kirigakure haderejét felemésztették a belső harcok és ennek a rádöbbenésére A tenger országának incidensére volt szükség. Csak az Okami segítségével tudtuk visszaszerezni az irányítást a Mangetsu-tól! Te is ott voltál nem? Kirigakure ereje kétfelé vált, azon shinobikra, akik irányítanak és erősek és azokra, kiket irányítanak és gyengék. Hiányzik egy egész korosztály, a legtöbb shinobi vagy túl öreg és tapasztalt a harcokhoz, vagy túl fiatal és tapasztalatlan. Éppen ezért volt szükség a Bishamon-ra. Kirigakure eddig is felhasználta bűnözőket a terveihez, de most egész hadsereget akar tartani, olyan körözött shinobikból, akik erősek, tapasztaltak és ha kell,könnyedén kihúzhatóak. - lassan látni lehetett a fény az alagút végén, a férfi jól elbeszélte az időt, ahogyan a következő kérdésedre már kissé érdeklődőbb reakciókat figyelhettél meg. - Ohh...szóval Ruken-san figyelmeztetett?- kérdezte- Hát igen, az a férfi elégé érdekes! Úgy nyolc éve megölte az egyik Mizukage jelöltett és lemészárolt egy tucat embert is! Jelenleg egy az egyik legkörözöttebb személy Kirigakure-ban Hosikage Kisame után. Egy férfi, akit jobb a szövetségesünknek tudni és nem az ellenségünknek. Bár a ha falú értesülne róla, hogy visszatért, valószínűleg fellázadnának. Rengeteg emberben hagyott maradandó űrt! -érettek le, ahogyan egy pillanatra elvakított a fény, de egy pillanattal később, már a hófehér folyosókon sétálhattatok tovább, ahogyan olyan érzésed volt, mintha már láttál volna hasonlót, a Tenger országában. - Kíváncsi vagy rá, mert akkor tudok mutatni valamit!

Amikor feltetted ama kis kérdést, vagyis inkább választ, hogy kiváncsi-e a fiatal shinobi ennél többre, akkor bizony az oinin shinobi kissé fellelkesülve megfordult.
- Remek, akkor gyere velem! -mondta örömmel, ahogyan elindult a folyósokon- Nagyon örülök, hogy ilyen vagy, a legtöbb személy itt, olyan hűvös velem! - panaszkodott kissé- De veled könnyül megértetni magamat, tudod, lehet, hogy még barátokká is válunk! ennek örülnék! -sétáltak lassú és kimért lépettek tovább. Azonban az újabb kérdéseid, újabb válaszokra sarkalták őt- Erre is gondoltunk! Minden személy visel egy pecsétet, mely segítségével mindig képesek leszünk megtalálni őt. Ha valaki elárúl minket, azt a saját tárai fogják megölni, ez a törvény, melyet a Mizukage-sama hozott. „Azok akikkel együtt éltél és kiket elárultál ismét, azok oltsák ki az életét is!” ...de lényegében ennek a pecsétnek az elhelyezése a rituálé melyről beszéltél! Minden tag visel ilyent, kivéve én és Hana-chan! Mi ketten leszünk a kivételek! -nevette el magát ahogyan az első fordulatnál, jobbra lépett, majd jó néhány méter után megállt az egyik ajtónál. Bár eddig sem volt valami sok belőle, ez valahogyan más volt. - Meg is jöttünk! - kopogott be az ajtón, ahogyan az lassan kinyitottad. - Az lenne a legjobb ha bemennél Kurono-kun, van odabent olyasvalaki, aki nagyon vár rád! -mosolygott a maszkja alatt, bár ezt te nem láthattad. Ahogyan beléptél a sötét szobába, egy alakra lettél figyelmes. Neked háttal ült, ahogyan kezeit összekulcsolta a mellei ellőt.
- Hallom, milyen érdekes találkozásban volt részed Kurono-kun! -szólított meg, ahogyan váratlanul minden emléked Shomai-raól és a terveiről előbukkant a fejedben, mintha mindig is tudtad volna és zene lepődtél meg. - Mond, teljesítenél-e nekem egy szívességet? -kérdezte tőled Shoami.

A férfi lassan megfordult a székben, ahogyan mogorva arckifejezést vágva nézett, majd elmosolyodott és barátságos lett. Bár azon szavaid, hogy Hana a főnök, azon kissé meglepődött, sőt neked is érdekes lehet, mit is keres itt, hiszen ez a Bishamon bázisa, emelet egy oinin shinobi kísért ide, nagyon gyanús, nem igaz?
- Értem, valóban azt hiszed, hogy Hana parancsol itt?- kérdezte tőled- Elég érdekes feltevés! Hana csak rendet tart köztetek, nem döbb a feladatta. -kacagott fel egy rövid kis időre.- Sokkal nagyobb és ősibb dolgok munkálkodnak itt, mind azt te eltudod képzelni, Hana csak kishal abban ami történni fog. -hangja sejtelmes volt, láthatólag sokkal többet tudod mindenről, melyet elmondott- Én Hana álmát segítek valóra váltani, ez a kötelességem egyike, de vannak mások mind te, vagy éppen ők odakint, kiknek más feladat hárul és ez nem a Mizukage vagy éppen a Hana érdeme és akaratta!- nyúlt a köntöse alá, ahonnét egy tekercset vett elő- Ez a tekercs egy megegyezést tartalmaz Hangrejtekkel! Azt akarom, hogy vidd el nekik teljes titokban és kösd meg az egyezséget velük! Ez mind mondtam nem Hana kérése és nem is enyém, hanem a szervezett igazi vezetőjéé... - mosolyodott el- … ez Izanami Jurojin kérése! -nyújtotta feléd a tekercset, ahogyan annyi kérdésed lehetett, mind eddig soha.

Shoami elmosolyodott, ahogyan felállt a székéből. Lassan odasétált eléd, ahogyan a kezedbe helyezte egy lágy és lassú mozdulattal a tekercset, majd mélyen a szemeidbe nézett. Arca komor volt, láthatólag nagyon is gondolkozott azon, hogy nem mondott-e neked túl sokat el, de egy pillanat később már nyugodtságot árasztott a tekintette, ahogyan a kezeidet lassan megfogva rászorította a tekercsre, nem lágyan, csak hogy tud, hogy milyen esemény zajlik itt, és mellett lefoglalta a kezeidet is.
- Mivel úgysem fogsz emlékezni rá, elmondhatom! - a kezeidet nem engedte el- Izanami Jurojin egy legendás shinobi volt a maga korában, méltó ellenfele akárkinek akivel szembetalálkozott és elég ereje ahhoz, hogy összekovácsoljon akárkit. Az ő akarata és energiája hozta létre ezt, amit látsz! Ő hozta létre Kirigakure no sato-t! Ő kezdeményezte ezt a szövetséget, hogy ellentudjon állni az Uchiha és a Senju klán együttes erejének! Ő volt az, aki megalapította a falút és az a személy, akit a Shodaime Mizukage-ként ismert meg a világ! - engedte el a kezedet, ahogyan lassan a homlokodhoz közelítette- Jegyezd ezt meg, mert az ő tervei azóta érlelődnek, mióta a Nindaime Mizukage megdöntötte az uralmát és eltörölte mindazt amit teremtett. Száz év eseménye érnek be Kurono-kun és mindenben neked is nagy felelősséged lesz! - érintett meg a homlokodat, ahogyan becsukva a szemeit, egy pillanatra meginogtál és mire újra szembenézhettél volna Shoami-val, őt a helyén ült, mintha semmi sem változott volna és te semmire sem emlékeztél arról a személyről, de csak arról és a múltról, a küldetésed azonban élénken belevésődött az emlékezetedbe.
- Nem...- közölte veled- … te Kirigakure shinobija vagy! Nem kell ezt titkolnod! Jelenleg olyan státuszba kerültél mind egy ANBU! Ezt ne feled! - és az újabb és egyben utolsó kérdésedre is érkezett válasz, szinte azonnal. -Nem, nem várnak! Lehet, hogy sok procedúra lesz ebből, de szükséges!- közölte veled. - Tény meg mindent a siker érdekében kérlek! - intett, hogy menj ki- Gingitsuke-kun elkísér még valahova és a küldetésed elkezdődik. - léptél ki az ajtón, ahogyan az oinin a falnak támaszkodva várt rád.
- Na, milyen érdekes dolgok zajlódtak le odabent? -kérdezte tőled, ahogyan az ajtó lassan becsukódott mögötted.

//Ismét nem emlékezel Hana terveire és ara sem, aki a szervezet igazi vezetője, egyedül a küldetésre emlékszel tisztán! //

Hét lassan elindultatok, bár visszafelé, hiszen a bejárat után egyenes haladattok tovább, pedig le kellett volna fordulnotok jobbra. Nos oda visszasétálva nagy nehezen ráértettek az útra, mely előtettek volt, így pedig az első kérdésedet felrakva, pontosabban válaszodat, mely tartalmazott burkoltan egy egyszerű kérdést is.
- Nem! Nekem máshova kell mennem holnap, egy sokkal fontosabb küldetést kel végrehajtanom, de ami nem késik nem múlik!- sétált melletted Gingitsuke, ahogyan jobbra mutatott a következő elágazást elérve, szó mi szó, elég nehéz volt elsőre tájékozódni az egymást másoló folyósok között. De ennél volt egy fontosabb kérdésed is, melyet nyíltan kérdeztél meg a shinobitól. - Mert nem is volt! - nézett rád- Lényegében a képességeim teljes csúcsát láttad! - húzta ki lassan a kis tantoját a kimonojó-a alól. - Ez az egyetlen fegyverem, de többre nincs is szükségem! - állta meg, ahogyan a pengét lassan közelebb emelte az arcodhoz, így tisztán láthattad, hogy a penge valamiért furcsán csillog!- Ez a penge egy hihetetlenül erős méreggel titatott ötvözet, lényegében az olvadt fém keverése közben chakrával kovácsolták meg a pengét, így a penge örökké mérgező lett! Ez a méreg a véráramba kerülve a másodperc tört része alatt bontja le a sejteket, de mivel chakrával irányítom, egy olyan shinobi mind Kisame, az irányítást képes volt átvenni és így csak a tüdejét tudtam megsebezni. -rakta el lassan- Samehada egy chakrazabáló szörnyeteg és képes a chakráját felhasználva gyógyítani Kisame-t! Azt hittem, hogy nem jön rá a titkomra de tévedtem. Túl jól kiismert...- indult el újra, ahogyan a szavai után biztosra mehettél ,hogy nem szökött shinobi, de hogy ezt megkérdezed tőle, az még rajtad áll.

Az oinin csendben sétált a férfi mellett, ahogyan Kurono utolsó kérdésére, pontosabban ohalyára szinte azonnal válaszolt is. Kurono-nak nem tűnt fel, hogy egyre közelebb érnek, egy fontos helyhez. Bár az ajtó ellőt álló két őr, akik első ránézésére egyszerű ajtónállók voltak, egy hatalmas Yari-val a kézben, sejtette azt a véleményt, hogy ez a hely nem éppmindennapi.pi.
- Itt is volnánk!- nézett előre, ahogyan bekopogott az ajtón, mely lassan,m nyekeregve nyílt ki és engedett bebocsájtást nektek. Odabent, egy férfi ült, köpenyei és a ruházata na meg az arca is teljesen homályba burkolózott. A szóba fényes volt, nagyon is, ahogyan a férfi lassan felállt és odasétált csendben Kurono-hoz.
Ahogyan odaért, csak akkor lett világos milyen nagy is. Jó két és fél méter volt, ahogyan szó szerint meghajolva nézett le rád, miközben kezét kinyújtotta feléd, de az arcod ellőtt néhány centivel meggált, ahogyan lassan visszaengedte azt, ahogyan rekettes és beteges hangon megszólalt.
- Üdvözöllek Kuono-kun! -üdvözölt- Ha jól hallottam, sietsz, ezért nem foglak megváratni! Létrehoztam egy pecsétechnikát, mellyel képesek leszünk elérni, hogy megtudjuk állapítani a pontos helyeteket a világban és akár kommunikálni is tudjunk veletek! Jól figyelj, mert csak egyszer mondom el! Ha ezt a pecsétet elhelyezem rajtad, az visszavonhatatlan! Így is hajlandó vagy rá? -kérdezte, ahogyan helyeslően bólintasz- Akkor mond meg, hova helyezem el!- kérdezte tőled.