Shima no Ookami

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

Shima no Ookami

Témanyitás  Seimitsu Kazuya on Szer. Dec. 08 2010, 22:50

Valahol a Déli-tengeren létezik van sziget, amire az ember fia vagy lánya, ha kedves az élete, önszántából nem teszi be a lábát. Legyen az szakavatott profi vagy zöldfülű hajós, mindenki messze elkerüli, hogy még csak véletlenül se közelítsék meg a szükségesnél jobban a partokat. Ez a terület ugyanis nem más, mint a Shima no Ookami, rettegettebb nevén a Farkasok-szigete. Itt élnek azok a chakra-használó farkasok, akik egyes ninjákkal állnak szövetséges viszonyban. A hajósok joggal kerülik el ezt a térséget, mivel a farkasok nem tűrnek meg más embereket a területükön a szövetségeseiknél, vagy esetleg a hajótörést szenvedett szerencséktelenektől. Akik botor módon a szigetre meri tenni a lábát önszántából, azt először a partot őrző farkasok távozásra szólítják fel... de ha nem megy el, akkor azonnal megtámadják és széttépik.

A sziget viszonylag nagy, széles sávot vág a végtelen tengerbe. Nagy részét sűrű erdősségek borítják, és csak kevés füves puszta vagy mocsár helyezkedik el rajta. A központjában egy nagyobb hegy helyezkedik el, melyet a hajósok már messziről látnak, és egyfajta jelzésül is szolgál, hogy ideje változtatni a haladási útvonalon, ha arra fele van a végállomás. A terepet helyenként kisebb-nagyobb folyók szelik át, bőséges ivóvízzel ellátva a sziget élőlényeit. A farkasokat leszámítva más állatok is megtalálhatók itt, amik a domináns faj állandó táplálékforrását teszi ki.
avatar
Seimitsu Kazuya
Játékos

Tartózkodási hely : Kirigakure


Adatlap
Szint: B
Rang: Genin
Chakraszint: 307

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Shima no Ookami

Témanyitás  Seimitsu Kazuya on Csüt. Dec. 09 2010, 01:53

Nem sokkal azután, hogy valami eléggé furcsa dolgot érzékeltem magam körül, hirtelen fény jelent meg az alagút végén. A következő pillanatban már azon kaptam magam, hogy kicsusszanok a helyemről és a földön puffanok egyet. Már elég jól voltam, így némi fekvés után csakhamar féltérdelésbe küzdöttem magamat.
- Jééé, szevasz főnök - vigyorgott rám Urufu, aki nem messze állt tőlem.
- Neked is szia - köszöntem neki, miközben igyekeztem letisztítani az arcomat a nyáltól. - Jutottál valamire?
- Igen - vakarta meg a fület tövét a nőstény. - Megtaláltam a kumoiakat és értesítettem őket. A reakciójuk alapján hittek nekem.
- Remek - néztem körbe. - Ők hol vannak most?
Erre Urufu elvigyorodott, de egy szót sem szólt.
- Mi olyan vicces?
- Félek, egy kicsit le vagy maradva - jelent meg a semmiből Kiddy.
- Kiddy? - lepődtem meg. - Mit csinálsz itt? Nem kellett volna visszajönnöd.
Urufu vigyorgása hamarosan nevetésbe csapott át.
- Sajnos a Mizukagéval nem tudtam beszélni, de üzenetet hagytam a helyettesénél - szólt Kiddy. - Deee.... az a helyzet, hogy nem jöttem vissza.
- Ezt hogy érted? Na várjunk csak...
Jobban körbenéztem. Az erdős terület, az stimmelt... de nem volt itt az a sziklafal, aminek a tövében idéztem... se pedig a konohaiak. Egyedül csak Urufu, Kiddy, illetve a felém tornyosuló Hyomaru voltak itt. Igazából csak összpontosult bennem teljesen, hogy hol is tartózkodtam egészen idáig, elnézve a farkas jókora pofázmányát.
- Mi ez a hely?
- A borotva kapjon el Urufu, ne nevess már! - rivallt rá hugára a megjelenő Rakurai, ahogy rám nézett. - Az a helyzet, Kazuya, hogy már nem vagyunk a fegyverkészítők területén. Tudod, akárcsak nektek, ninjáknak, nekünk is van egy rejtett lakhelyünk. Most pedig pontosan ott vagy, mert Hyomaru-dono elhozott téged.
,,Ahha, szóval az volt az a furcsa érzés. Hyomaru éppen teleportált!" - világosodtam fel, miután a megilletődöttségemből magamhoz.
- Ez itt a Shima no Ookami. Itt él a fajunk, Kazuya. Jelenleg az északi térségben vagy, a Kozaikiba klán földjén - folytatta Rakurai.
- Hm... ha jól sejtem, ti ennek a klánnak a tagjai vagytok.
- Pontosan - húzta ki magát büszkén Urufu.
Remek, már működnek a logikai képességeim.
- Ez a klán az, amelyikkel te szövetségben állsz - tette hozzá Kiddy.
- Értem.
Kissé sok volt ez nekem így egyszerre, még ha jól is lepleztem. Nemrég még úgy feküdtem egy farkas szájában, mint akit leütöttek. Most meg alighogy magamhoz térek, hirtelen egy teljesen más területen találom magam... a farkas szövetségeseim földjén.
- Eléggé megtisztelő, hogy ide hoztatok engem, annak ellenére, hogy még szinte nem is volt alkalmam reputációt kiépíteni veletek - álltam fel kissé nehézkesen, ahogy Hyomaru felé fordultam.
Biztos voltam benne, hogy tőle hamarosan megtudom, miért is kerültem ide. Mert lehettem akármennyire is okos, ezt most nem tudtam megítélni...
avatar
Seimitsu Kazuya
Játékos

Tartózkodási hely : Kirigakure


Adatlap
Szint: B
Rang: Genin
Chakraszint: 307

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Shima no Ookami

Témanyitás  Shikaku on Szomb. Dec. 11 2010, 16:20

-Seimitsu Kazuya, te már nem vagy kölyök. Ez a három tisztel téged, és elnyerted teljes bizalmukat, illetve az, amiket az utóbbi napokban tettél bizonyította, hogy a saját országodért és a mi klánunkért is gondolkodsz, és nem félsz átlépni a határokat azért, hogy megvédd őket, de nem vagy eszeveszett, hogy olyan veszélybe sodord magadat és az alattvalóidat, amiből nincs kiút - A hatalmas farkas dobbantott egy földet rengetőt, amivel az aljnövényzetet megrezgette maga körül. A három kölyök köréd sétált, és odafúrták orrukat a föld és te közéd. -Az ifjúnk vagy, és ők hárman a te falkád. Ezt kijelentettem én, Hyomaru, a Kozaikiba védelmezője! - A lassan dobhártyát szaggató, környező leveleken vibráló üvöltésre száz meg száz másik felelt az erdő különböző pontjairól. A percekig tartó kórus lassan halt el, Hyomaru pedig a vége felé kezdett megfordulni, hogy elindulhasson a dolgára.
-Nincs sok időnk. Amikor készen vagytok, gyertek utánam!


//Nem mintha kérnem kellene, de a karakterfejlődés jeles pontján vagy, gazdagíts minket tovább, kérlek - és gratulálok!//
avatar
Shikaku
Játékos


Adatlap
Szint: S
Rang: Jounin Hancho
Chakraszint: nem lényeges

Felhasználó profiljának megtekintése http://animecomment.blog.hu/

Vissza az elejére Go down

Re: Shima no Ookami

Témanyitás  Seimitsu Kazuya on Szomb. Dec. 11 2010, 22:29

Csak álltam ott, ahogy hallgattam a farkasok kórusát. Mondhatjuk, hogy gyakorlatilag lefagytam. Hyomaru mennydörgő szavai egyfolytában ott keringtek a fejemben, ahogy nagyon lassan, de kezdett kikristályosodni, hogy mit is mondott nekem. Elkerekedett szemekkel néztem a körülöttem állókra, ahogy Hyomaru lassan távolodott. Egyszerűen nem akartam hinni a fülemnek. Nem voltam az a hitetlenkedős fajta, de ez már nekem is sok volt.
,,Itt valami tévedés lesz... ez nem lehet... ilyen nincs!" - ilyen gondolatok repkedtek a fejemben, ahogy immáron teljesen megemésztettem Hyomaru szavait.
- Oké, Főnök, most már észhez térhetsz - vigyorgott rajtam Urufu, amikor már mindhárman kiegyenesedtek.
Lenéztem a három kölyökre, ahogy csak a testhelyzetem változott, de az arckifejezésem nem... ami megint csak egy ok volt Urufunak a kuncogásra. A nőstény nagy szemeiből tükröződve láttam, hogy is nézek ki most... de valahogy ez most nem zavart.
- Ez most komoly? - kérdeztem.
- Ilyennel nem szoktunk viccelődni, Kazuya - szólt Kiddy.
- De... de hát semmi olyat nem tettem, amivel ezt kiérdemeltem volna. Semmit sem tettem értetek, csak segítségül hívtalak titeket idáig.
- Most komolyan el is hiszed azt, amit mondasz? - döntötte oldalra a fejét Rakurai. - Talán a te értékrendedbe olyat nem tettél, ami okot adna arra, amit Hyomaru mondott. Meg akarod menteni Kirit, a hazádat, és azokat, akik ott élnek. Nekünk, farkasoknak, mindennél fontosabb az, hogy a klánunk összetartson. De ez nem minden. Van valami, amit Hyomaru nem mondott el az előbb.
- Mit?
Rakurai sóhajtott egyet.
- Velünk, farkasokkal, nem hiába kötnek viszonylag kevesebben szövetséget. Szigorú szabályok alapján élünk, ezeket pedig elvárjuk a velünk szövetkező ninjákkal. Sokakkal bontottuk már fel azért a szövetséget, mert rájöttünk, hogy nem méltóak rá. Te pedig egyenlőre tartod magadat ezekhez az elvárásokhoz. Nehogy azt hidd, hogy ez olyan kis dolog. Éppen ellenkezőleg. Nehéz. Nagyon is. Szóval nehogy azt hidd, hogy kis dolgon vagy túl.
- Pontosan, szóval ne szerénykedj itt! - csaholta Kiddy.

Továbbra is megilletődve néztem a körülöttem állókra, elgondolkodva azokon, amiket mondtak. Az arcom lassan elhagyta a megilletődést. Mérhetetlen hála rebegett a szemeimben. Egyszerűen nem tudtam tovább rájuk nézni. Felnéztem az égre, elfelejtve minden kételyt, ami eddig megfogalmazódott bennem... és éreztem, hogy a szemem sarkából egy könnycsepp indul meg lefelé az arcomon. A szemem lehunytam, ahogy tűrtem, hogy a sós folyadék végigfolyjon rajta.
- Na, főnök, azért érzelgősködni nem kell - nevetett Urufu.
Elmosolyodtam, ahogy lehajtottam a fejem.
- Köszönöm, srácok - töröltem le a maradékot, miután lecsöppent. - Tartozom nektek.
- Még szép. Sűltcsirke rendel - somolygott a nőstény kölyök.
Vettem egy mély lélegzetet, ahogy a mosolynak lassan az árnyéka is letűnt az arcomról. Most már újra nyugodt és jégcsap voltam... még ha odabent a szívemben még mindig dobogott is a hála a szövetségeseim irányába.
- Menjünk, ne várassuk meg Hyomarut - szóltam a többiekhez.
Ahogy lassan elindultunk, újabb elhatározottság vett erőt rajtam. Sikerült a tervem egyik részét megvalósítanom, és emellett nagyszerű barátokra tettem szert... itt az ideje, hogy sort kerítsünk a következő mozzanatra, és lezárjuk ezt az egész ügyet.

//Köszönöm Shikaku, igyekszem Smile //
avatar
Seimitsu Kazuya
Játékos

Tartózkodási hely : Kirigakure


Adatlap
Szint: B
Rang: Genin
Chakraszint: 307

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Shima no Ookami

Témanyitás  Shikaku on Szomb. Dec. 18 2010, 20:08

Az elhatározásod mellett az erdő ereje, amit minden hajszáladon érezni kezdtél, ahogy haladtatok előre, energiával, és izgalommal töltött el. El is felejtetted, hogy percekkel ezelőtt talán te magad estél össze, hiszen a tagjaidban újult erő járt, és hamarosan mind a négyen hatalmasakat ugorva száguldottatok Hyomaru után. Út közben is érezted, de amikor kijutottatok a hatalmas tisztásra, ahol a hatalmas farkas is állt, már láthattad is a körülöttetek futó, veletek együtt érkező farkasokat, akik csatlakoztak a tömeghez, ami már itt állt. Több száz farkas nézett rátok, egyik részük a teret elvágó tízméternyi sziklafal tetejéről. Amint kiléptetek a nap fényére pár farkas, láthatóan egy falkából, vonyítani kezdett, mire a tieid válaszoltak is, az egyikük pedig szólt is, hogy az üdvözlők az ő anyafalkájuk volt.
-Te is, főnök! - akármennyire is meglepett, tényleg azt várták, hogy reagálj, és szerencsére kaptál is segítséget azonnal, a füledet kérő Kiddy személyében.
-Nem kell vonyítanod, de adj valami hangot, amiről mindig megismerünk, és ami téged jellemez - azzal ő is visszaállt a kórusba. Amint csak kitaláltad, és véghez is vitted az üdvözlésedet, az összes többi farkas is vonyításnak kezdett, de ez a jel már gyors volt, és rendezett, a Hyomaru előtt álló három nagyobb farkaspéldány pedig, ezek után azonnal befutott a falon levő vízesés gőzébe.
-A hátamra! Hamarosan megidéznek minket a Három Farkasok hegyeibe!
-Bizony, a sors bizonyára különös képek sorozatát akarja küldeni felénk. Először jössz te, majd a jelek, és végül, amikor megkeressük a ninja világ legnagyobbjait, az ősi helyeink egyikén vannak mind. Vigyáznotok kell. Lehet, hogy megpróbálnak majd megállítani titeket az úton. Ne késlekedjetek, se dönteni, ki az ellenség, se a veszélyesebb utat választani, ha kell - a szóló egy vénséges-vén farkas volt, talán a fele méretű, mint Hyomaru, akinek minden léptével fa, csont és fém díszek csörögtek a bundájában. Hyomaru bólintott, majd bevágtatott veletek a vízesés alá.

A barlang tágas volt, hatalmas lefelé vezető úton jutottatok le a teremnyi, csöndes, cseppkőoszlopokkal tarkított helyre. A legöregebb cseppkőoszlopok közepeibe szimbólumok voltak faragva, s egy, az egyik leghatalmasabb kékes fénnyel izzott. Hyomaru rátette tappancsát a jelre, mire mintha vákuum szívna el titeket, egy mély színekben úszó térbe jutottatok el, ahonnan egy újabb rántással a fagyos, felhőként porzó havas valóságba zuhantatok ki ismét. A három farkas körülöttetek állt, majd amint Hyomaru megrázta magát, visszavonultak a mögöttetek fekvő barlangba, így neked volt időd körülnézni végre:
Amerre csak néztél, fehér tájakat láttál, kecsesen változó sziluettű felszínt, ami fölött a lágy kék égen tejfehér, duzzadt felhők úsztak, és a csendet csak a szél sípja törte meg néha, ami olykor-olykor jobban megcsapott, és láthatóan cibálta a közelebbi felhők tömegeit is, s egyik ilyen alkalommal az egyik felszakadt tejes takaró felfedett előttetek egy mindennél magasabb, agyarakhoz hasonlító, a fehér tájtól opálként kiütő csúcsot, egy hármas csúcsot.
-Az a célunk. A Három Farkas hegye...


//A Vas fenyveseibe!//
avatar
Shikaku
Játékos


Adatlap
Szint: S
Rang: Jounin Hancho
Chakraszint: nem lényeges

Felhasználó profiljának megtekintése http://animecomment.blog.hu/

Vissza az elejére Go down

Re: Shima no Ookami

Témanyitás  Koreko Rui on Szer. Okt. 11 2017, 00:01

[Jiraiya]


Nagyjából olyan érzés fogta el Ruit, mintha egy több hetes hajóutat sűrítettek volna bele néhány pillanatba. Hazafelé tartottak a béketárgyalásról, amikor hirtelen valami nagyon furcsa dolog történt vele. A fákkal tarkított utat hirtelen felváltotta egy napsütötte tengerpart. Ninja szandálján keresztül beáramlott a tengervíz, hűvös érzést keltve a lábain. A homok emlékeztette szülőhazájára, ahová éppen tartott.
- Mégis mi folyik itt? - kérdezte magától kissé értetlenül. Elég volt csupán kicsit előrébb néznie, és azonnal választ kapott a kérdésére. Zöld szempárja csodálkozást tükrözött, amikor megpillantotta a két farkast.
- Okami, Lianti, mit kerestek itt? Vagyis én mit keresek ezen a helyen? - zúdította rájuk kérdéseit.


****
2 nappal korábban

Egyszerűen csak vége lett. Az illúziót megtörték, mindenre fény derült. A jounin megkönnyebbült, mégis üresség maradt az eseménysorozat után. Sajnos nem kaptak mindenre választ, pedig rengeteg kérdés merült fel. A béketárgyalás eredménytelenül zárult, de legalább pontot tettek az Erdő országában zajló események végére. Keserű érzés töltötte el a száját, ám ezúttal nem a méreg miatt. Tudhatta volna, hogy valami nem stimmel, mégse tett semmit. Sőt, maga is amellett szavazott, hogy a Daimyou tovább részt vehessen a tárgyalásokon. Tulajdonképpen hozzájárult ahhoz, hogy a csaló belelásson mindenbe, amiről tárgyaltak. Azt viszont aljas trükknek tartotta, hogy bányában dolgozó gyerekek illúziójával próbálta eltéríteni a feleket az igazi lényegről.
Az egész olyan ismerősnek tűnt, megtalálták az eredeti holttestet, és egy helyettes irányított végig. A történelem tényleg megismételte önmagát, de ezúttal másik helyen, más célok miatt. A harag és szomorúság kettőse tombolt benne, ki akart törni, ám visszafogta magát. A többiek és a saját érdekében. Még az országát képviselte, úgy is kellett viselkednie.
Azonban a háború végének híre még nagyobb hatást tett rá. Egy részről örült, hogy vége van a Shinobi világ sötétebb korszakának, ám a neheze innen kezdődik. Hazájának állapota kisebb sokként érte. Nagyon jól tudta, a lehető leghamarabb haza kell indulnia a Szél országába a két kísérőjével. Ott motoszkált az is tudatában, vajon jól döntött-e, hogy Yamatot előbb elküldte jelentést tenni. Legalább egy fenyegetést elhárítottak még a tárgyalás előtt, Orochimaru soha többé nem tehette be a lábát szülőföldjére. Azonban az Iwagakurei erők jelenléte aggodalommal töltötte el. Bár a Víz szövetsége vesztett, Iwagakure sosem arról volt híres, hogy könnyen feladja. A megszerzett területeit pedig végképp foggal-körömmel fogja védelmezni. Egyelőre viszont arra koncentrált, hogy épségben és minden gond nélkül jussanak haza. Ide felé megszervezték az utat, nem érhette őket bántódás, csakhogy az eltelt idő alatt sok minden megváltozott.
*Egyáltalán mennyi ideig voltunk itt csapdába ejtve?* Tette fel magának a kérdést a kunoichi.
Szerencsére a sok negatívum mellett némi pozitív hatása is volt ennek a béketárgyalásnak. Ugyan nem hivatalosan, de Konoha, Amegakure, Getsugakure és Sunagakure szövetségre léptek. Ez nem olyasmi, amit figyelmen kívül lehet hagyni. Rui reménykedett benne, hogy összehozza még őket a sors, vagy akár újabb tárgyalások. Sok mindent megélt, de tudta jól, az egyik legnagyobb lépést ezen a béketárgyaláson tette meg. Végre kilépett a harcos szerepéből és még ha nem is túl sikeresen, politikai pályára lépett.
Azzal egyébként nem értett egyet, hogy Iwagakure megtarthassa a Szél országából lecsípett területeit. Konan és Munfurawa érveléseit megértette, ám képtelen lett volna elfogadni egy ilyen megállapodást. Amióta meghallotta a lázongás szót, csak arra tudott gondolni, hogy minél hamarabb vissza kell jutnia a Szél templomába. A Jouninok Tanácsa újra összeülhet és megtalálhatják a legjobb megoldást.
Konan rejtélyesen eltűnt, de Munfurawától és Satoshitól elköszönt, illetve a többiektől is, akikkel még tudott találkozni.

Az éjszakát még a palotában tölthették, következő reggel indultak útnak. Rui magához vette a fegyvereit és a felszerelését. A két kísérője már az ajtóban várta. Az ál-Daimyou nélkül többé már nem voltak foglyok, akiknek megszabták, mikor és hol találkozhatnak. A pestisálarcot viselő őrök szintén eltűntek, senki nem tartotta vissza a Szél országának küldötteit.
A vörös hajú kunoichi bízott benne, hogy mivel csak a Tűz és a Folyó országán kell áthaladniuk, semmilyen ellenállásba nem fognak ütközni. Hosszú út állt előttük, éppen ezért a lehető leggyorsabban terveztek utazni. Főként fákon ugrálva, vagy az úton futva közlekedtek. Tényleg sima utat tudhattak magukénak, ám ez egyszer csak megváltozott, amikor Rui valami különöset vett észre magán.

//Remélem nem gond, hogy a lineáris idővezetést kicsit felrúgtam, de így jobban tetszett a post szerkezete.//
avatar
Koreko Rui
Játékos

Taijutsu Pontok : 98

Tartózkodási hely : Sunagakure


Adatlap
Szint: S
Rang: Jounin
Chakraszint: 1560

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Shima no Ookami

Témanyitás  Jiraiya on Hétf. Okt. 16 2017, 16:20

// Így is tökéletesen jó volt ^^ //



A kérdés jogosan merülhet fel az emberekben: Ha nem a béketárgyalás volt az egész összejövetel eredeti lényege, akkor vajon tekinthető-e megtörténtnek bármilyen szóbeli egyessége, ami azon a találkozón történt? Vagy talán mindez nem is annyira lényeges? Elvégre is a béke egy tünékeny dolog, soha nem lehet tudni, hogy mikor szakad meg. Azt is mondják, hogy nincs igazi béke, hogy amíg a világ mindensége nem ismeri meg ugyanazt a fájdalmat, addig lehetetlen stabil és kitartó békét létrehozni. Ám a háborúk és egyéb társadalomromboló jelenségek hatása az emberi lélekre is a múló dolgok közé tartozik... Ha száz év múlva a világ elfelejti a fájdalmat, újra meg kell ismertetni vele. Ez mindig is így ment, generációról generációra. A Ninja Világháború borzalmait megélt emberek megtanulták értékelni a békét és a nyugalmat, ám a fel-fel növő fiatalok újra harcba vágytak, újra többet akartak az élet egyszerű, élvezetekkel teli szereteténél. Mindez persze újabb kérdéseket vet fel, s a legkézenfekvőbb ezen kérdőjelek között az: Vajon ki képes legmesszebb elmenni azért, hogy erőre tehessen szert, s ezzel Új Világrendet teremtsen?

[...]

A lemenő Nap narancsszín sugarai nem csak a színes égboltot, de a hasonlóan tükrözött óceánt is megfestették. Persze utóbbi sokkal lehengerlőbb látványt keltet, elvégre a folyton mozgásban lévő víztömeg megtörvén a fényt, már nem csak narancs, de kék, lila és ezüst színekben is pompázott. Ha felhős lett volna az égbolt, akkor azok is hasonló színbe öltöztek volna, ám jelenleg teljesen tiszta volt az emberek világának firmamentuma. 
A két farkas csak fejét kissé eldöntve nézte végig, ahogyan a lánynak szépen lassan leesik, hogy már nem azon a kis erdei úton sétál, hanem bizony egy homokos tengerparton.
- Neked mániád ezt csinálni?! - Vakkantott fel Lianti.
- Sajnáljuk, hogy ismét meg kellett idéznünk téged, bár ezúttal nem volt szükséged a segítségünkre. Sokkal inkább fordítva... - Okami hangja sokkalta szelídebb és kellemesebb volt, mint Liantié. Míg a nőstény megtartotta vezetői mivoltát, addig Lianti elengedte magát. 
- Remélem, hogy ezúttal nem a törmelékek alól rángattunk ki éppen. - Jegyezte meg Lianti, majd várták a lány válaszát. Eközben a vízszint is megemelkedett kissé, most már nem csak néhány hullám nyaldosta Rui lábát, hanem lényegében bokáig állt a vízben. Közeleg a dagály.

_________________
°Hiroto Yukionna, Tottori Shinko, Matsuhito Shinroku --> Cukorkacsapat 2.0
°Kenshiro Hanae --> Újra elveszve... 
°Kureiji Hanaro --> Minden kezdet nehéz
°Koreko Rui --> A Fájdalmas Jóslat: Élet
°Hamacho Yoshitaro --> A Fájdalmas Jóslat: Halál
°Akira --> "Tartozni valahová..."
avatar
Jiraiya
Mesélő

Specializálódás : Mekkenteni a mekkenthetőt

Tartózkodási hely : Félkarú Rablózik valahol


Adatlap
Szint: S
Rang: Kiégett Játéktechnikus
Chakraszint: Kecske :|

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Shima no Ookami

Témanyitás  Sponsored content


Sponsored content


Vissza az elejére Go down

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére

- Similar topics

 
Permissions in this forum:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.