Shima no Ookami

Go down

Shima no Ookami

Témanyitás  Seimitsu Kazuya on Szer. Dec. 08 2010, 22:50

Valahol a Déli-tengeren létezik van sziget, amire az ember fia vagy lánya, ha kedves az élete, önszántából nem teszi be a lábát. Legyen az szakavatott profi vagy zöldfülű hajós, mindenki messze elkerüli, hogy még csak véletlenül se közelítsék meg a szükségesnél jobban a partokat. Ez a terület ugyanis nem más, mint a Shima no Ookami, rettegettebb nevén a Farkasok-szigete. Itt élnek azok a chakra-használó farkasok, akik egyes ninjákkal állnak szövetséges viszonyban. A hajósok joggal kerülik el ezt a térséget, mivel a farkasok nem tűrnek meg más embereket a területükön a szövetségeseiknél, vagy esetleg a hajótörést szenvedett szerencséktelenektől. Akik botor módon a szigetre meri tenni a lábát önszántából, azt először a partot őrző farkasok távozásra szólítják fel... de ha nem megy el, akkor azonnal megtámadják és széttépik.

A sziget viszonylag nagy, széles sávot vág a végtelen tengerbe. Nagy részét sűrű erdősségek borítják, és csak kevés füves puszta vagy mocsár helyezkedik el rajta. A központjában egy nagyobb hegy helyezkedik el, melyet a hajósok már messziről látnak, és egyfajta jelzésül is szolgál, hogy ideje változtatni a haladási útvonalon, ha arra fele van a végállomás. A terepet helyenként kisebb-nagyobb folyók szelik át, bőséges ivóvízzel ellátva a sziget élőlényeit. A farkasokat leszámítva más állatok is megtalálhatók itt, amik a domináns faj állandó táplálékforrását teszi ki.
avatar
Seimitsu Kazuya
Játékos

Tartózkodási hely : Kirigakure


Adatlap
Szint: B
Rang: Genin
Chakraszint: 307

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Shima no Ookami

Témanyitás  Seimitsu Kazuya on Csüt. Dec. 09 2010, 01:53

Nem sokkal azután, hogy valami eléggé furcsa dolgot érzékeltem magam körül, hirtelen fény jelent meg az alagút végén. A következő pillanatban már azon kaptam magam, hogy kicsusszanok a helyemről és a földön puffanok egyet. Már elég jól voltam, így némi fekvés után csakhamar féltérdelésbe küzdöttem magamat.
- Jééé, szevasz főnök - vigyorgott rám Urufu, aki nem messze állt tőlem.
- Neked is szia - köszöntem neki, miközben igyekeztem letisztítani az arcomat a nyáltól. - Jutottál valamire?
- Igen - vakarta meg a fület tövét a nőstény. - Megtaláltam a kumoiakat és értesítettem őket. A reakciójuk alapján hittek nekem.
- Remek - néztem körbe. - Ők hol vannak most?
Erre Urufu elvigyorodott, de egy szót sem szólt.
- Mi olyan vicces?
- Félek, egy kicsit le vagy maradva - jelent meg a semmiből Kiddy.
- Kiddy? - lepődtem meg. - Mit csinálsz itt? Nem kellett volna visszajönnöd.
Urufu vigyorgása hamarosan nevetésbe csapott át.
- Sajnos a Mizukagéval nem tudtam beszélni, de üzenetet hagytam a helyettesénél - szólt Kiddy. - Deee.... az a helyzet, hogy nem jöttem vissza.
- Ezt hogy érted? Na várjunk csak...
Jobban körbenéztem. Az erdős terület, az stimmelt... de nem volt itt az a sziklafal, aminek a tövében idéztem... se pedig a konohaiak. Egyedül csak Urufu, Kiddy, illetve a felém tornyosuló Hyomaru voltak itt. Igazából csak összpontosult bennem teljesen, hogy hol is tartózkodtam egészen idáig, elnézve a farkas jókora pofázmányát.
- Mi ez a hely?
- A borotva kapjon el Urufu, ne nevess már! - rivallt rá hugára a megjelenő Rakurai, ahogy rám nézett. - Az a helyzet, Kazuya, hogy már nem vagyunk a fegyverkészítők területén. Tudod, akárcsak nektek, ninjáknak, nekünk is van egy rejtett lakhelyünk. Most pedig pontosan ott vagy, mert Hyomaru-dono elhozott téged.
,,Ahha, szóval az volt az a furcsa érzés. Hyomaru éppen teleportált!" - világosodtam fel, miután a megilletődöttségemből magamhoz.
- Ez itt a Shima no Ookami. Itt él a fajunk, Kazuya. Jelenleg az északi térségben vagy, a Kozaikiba klán földjén - folytatta Rakurai.
- Hm... ha jól sejtem, ti ennek a klánnak a tagjai vagytok.
- Pontosan - húzta ki magát büszkén Urufu.
Remek, már működnek a logikai képességeim.
- Ez a klán az, amelyikkel te szövetségben állsz - tette hozzá Kiddy.
- Értem.
Kissé sok volt ez nekem így egyszerre, még ha jól is lepleztem. Nemrég még úgy feküdtem egy farkas szájában, mint akit leütöttek. Most meg alighogy magamhoz térek, hirtelen egy teljesen más területen találom magam... a farkas szövetségeseim földjén.
- Eléggé megtisztelő, hogy ide hoztatok engem, annak ellenére, hogy még szinte nem is volt alkalmam reputációt kiépíteni veletek - álltam fel kissé nehézkesen, ahogy Hyomaru felé fordultam.
Biztos voltam benne, hogy tőle hamarosan megtudom, miért is kerültem ide. Mert lehettem akármennyire is okos, ezt most nem tudtam megítélni...
avatar
Seimitsu Kazuya
Játékos

Tartózkodási hely : Kirigakure


Adatlap
Szint: B
Rang: Genin
Chakraszint: 307

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Shima no Ookami

Témanyitás  Shikaku on Szomb. Dec. 11 2010, 16:20

-Seimitsu Kazuya, te már nem vagy kölyök. Ez a három tisztel téged, és elnyerted teljes bizalmukat, illetve az, amiket az utóbbi napokban tettél bizonyította, hogy a saját országodért és a mi klánunkért is gondolkodsz, és nem félsz átlépni a határokat azért, hogy megvédd őket, de nem vagy eszeveszett, hogy olyan veszélybe sodord magadat és az alattvalóidat, amiből nincs kiút - A hatalmas farkas dobbantott egy földet rengetőt, amivel az aljnövényzetet megrezgette maga körül. A három kölyök köréd sétált, és odafúrták orrukat a föld és te közéd. -Az ifjúnk vagy, és ők hárman a te falkád. Ezt kijelentettem én, Hyomaru, a Kozaikiba védelmezője! - A lassan dobhártyát szaggató, környező leveleken vibráló üvöltésre száz meg száz másik felelt az erdő különböző pontjairól. A percekig tartó kórus lassan halt el, Hyomaru pedig a vége felé kezdett megfordulni, hogy elindulhasson a dolgára.
-Nincs sok időnk. Amikor készen vagytok, gyertek utánam!


//Nem mintha kérnem kellene, de a karakterfejlődés jeles pontján vagy, gazdagíts minket tovább, kérlek - és gratulálok!//
avatar
Shikaku
Játékos


Adatlap
Szint: S
Rang: Jounin Hancho
Chakraszint: nem lényeges

Felhasználó profiljának megtekintése http://animecomment.blog.hu/

Vissza az elejére Go down

Re: Shima no Ookami

Témanyitás  Seimitsu Kazuya on Szomb. Dec. 11 2010, 22:29

Csak álltam ott, ahogy hallgattam a farkasok kórusát. Mondhatjuk, hogy gyakorlatilag lefagytam. Hyomaru mennydörgő szavai egyfolytában ott keringtek a fejemben, ahogy nagyon lassan, de kezdett kikristályosodni, hogy mit is mondott nekem. Elkerekedett szemekkel néztem a körülöttem állókra, ahogy Hyomaru lassan távolodott. Egyszerűen nem akartam hinni a fülemnek. Nem voltam az a hitetlenkedős fajta, de ez már nekem is sok volt.
,,Itt valami tévedés lesz... ez nem lehet... ilyen nincs!" - ilyen gondolatok repkedtek a fejemben, ahogy immáron teljesen megemésztettem Hyomaru szavait.
- Oké, Főnök, most már észhez térhetsz - vigyorgott rajtam Urufu, amikor már mindhárman kiegyenesedtek.
Lenéztem a három kölyökre, ahogy csak a testhelyzetem változott, de az arckifejezésem nem... ami megint csak egy ok volt Urufunak a kuncogásra. A nőstény nagy szemeiből tükröződve láttam, hogy is nézek ki most... de valahogy ez most nem zavart.
- Ez most komoly? - kérdeztem.
- Ilyennel nem szoktunk viccelődni, Kazuya - szólt Kiddy.
- De... de hát semmi olyat nem tettem, amivel ezt kiérdemeltem volna. Semmit sem tettem értetek, csak segítségül hívtalak titeket idáig.
- Most komolyan el is hiszed azt, amit mondasz? - döntötte oldalra a fejét Rakurai. - Talán a te értékrendedbe olyat nem tettél, ami okot adna arra, amit Hyomaru mondott. Meg akarod menteni Kirit, a hazádat, és azokat, akik ott élnek. Nekünk, farkasoknak, mindennél fontosabb az, hogy a klánunk összetartson. De ez nem minden. Van valami, amit Hyomaru nem mondott el az előbb.
- Mit?
Rakurai sóhajtott egyet.
- Velünk, farkasokkal, nem hiába kötnek viszonylag kevesebben szövetséget. Szigorú szabályok alapján élünk, ezeket pedig elvárjuk a velünk szövetkező ninjákkal. Sokakkal bontottuk már fel azért a szövetséget, mert rájöttünk, hogy nem méltóak rá. Te pedig egyenlőre tartod magadat ezekhez az elvárásokhoz. Nehogy azt hidd, hogy ez olyan kis dolog. Éppen ellenkezőleg. Nehéz. Nagyon is. Szóval nehogy azt hidd, hogy kis dolgon vagy túl.
- Pontosan, szóval ne szerénykedj itt! - csaholta Kiddy.

Továbbra is megilletődve néztem a körülöttem állókra, elgondolkodva azokon, amiket mondtak. Az arcom lassan elhagyta a megilletődést. Mérhetetlen hála rebegett a szemeimben. Egyszerűen nem tudtam tovább rájuk nézni. Felnéztem az égre, elfelejtve minden kételyt, ami eddig megfogalmazódott bennem... és éreztem, hogy a szemem sarkából egy könnycsepp indul meg lefelé az arcomon. A szemem lehunytam, ahogy tűrtem, hogy a sós folyadék végigfolyjon rajta.
- Na, főnök, azért érzelgősködni nem kell - nevetett Urufu.
Elmosolyodtam, ahogy lehajtottam a fejem.
- Köszönöm, srácok - töröltem le a maradékot, miután lecsöppent. - Tartozom nektek.
- Még szép. Sűltcsirke rendel - somolygott a nőstény kölyök.
Vettem egy mély lélegzetet, ahogy a mosolynak lassan az árnyéka is letűnt az arcomról. Most már újra nyugodt és jégcsap voltam... még ha odabent a szívemben még mindig dobogott is a hála a szövetségeseim irányába.
- Menjünk, ne várassuk meg Hyomarut - szóltam a többiekhez.
Ahogy lassan elindultunk, újabb elhatározottság vett erőt rajtam. Sikerült a tervem egyik részét megvalósítanom, és emellett nagyszerű barátokra tettem szert... itt az ideje, hogy sort kerítsünk a következő mozzanatra, és lezárjuk ezt az egész ügyet.

//Köszönöm Shikaku, igyekszem Smile //
avatar
Seimitsu Kazuya
Játékos

Tartózkodási hely : Kirigakure


Adatlap
Szint: B
Rang: Genin
Chakraszint: 307

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Shima no Ookami

Témanyitás  Shikaku on Szomb. Dec. 18 2010, 20:08

Az elhatározásod mellett az erdő ereje, amit minden hajszáladon érezni kezdtél, ahogy haladtatok előre, energiával, és izgalommal töltött el. El is felejtetted, hogy percekkel ezelőtt talán te magad estél össze, hiszen a tagjaidban újult erő járt, és hamarosan mind a négyen hatalmasakat ugorva száguldottatok Hyomaru után. Út közben is érezted, de amikor kijutottatok a hatalmas tisztásra, ahol a hatalmas farkas is állt, már láthattad is a körülöttetek futó, veletek együtt érkező farkasokat, akik csatlakoztak a tömeghez, ami már itt állt. Több száz farkas nézett rátok, egyik részük a teret elvágó tízméternyi sziklafal tetejéről. Amint kiléptetek a nap fényére pár farkas, láthatóan egy falkából, vonyítani kezdett, mire a tieid válaszoltak is, az egyikük pedig szólt is, hogy az üdvözlők az ő anyafalkájuk volt.
-Te is, főnök! - akármennyire is meglepett, tényleg azt várták, hogy reagálj, és szerencsére kaptál is segítséget azonnal, a füledet kérő Kiddy személyében.
-Nem kell vonyítanod, de adj valami hangot, amiről mindig megismerünk, és ami téged jellemez - azzal ő is visszaállt a kórusba. Amint csak kitaláltad, és véghez is vitted az üdvözlésedet, az összes többi farkas is vonyításnak kezdett, de ez a jel már gyors volt, és rendezett, a Hyomaru előtt álló három nagyobb farkaspéldány pedig, ezek után azonnal befutott a falon levő vízesés gőzébe.
-A hátamra! Hamarosan megidéznek minket a Három Farkasok hegyeibe!
-Bizony, a sors bizonyára különös képek sorozatát akarja küldeni felénk. Először jössz te, majd a jelek, és végül, amikor megkeressük a ninja világ legnagyobbjait, az ősi helyeink egyikén vannak mind. Vigyáznotok kell. Lehet, hogy megpróbálnak majd megállítani titeket az úton. Ne késlekedjetek, se dönteni, ki az ellenség, se a veszélyesebb utat választani, ha kell - a szóló egy vénséges-vén farkas volt, talán a fele méretű, mint Hyomaru, akinek minden léptével fa, csont és fém díszek csörögtek a bundájában. Hyomaru bólintott, majd bevágtatott veletek a vízesés alá.

A barlang tágas volt, hatalmas lefelé vezető úton jutottatok le a teremnyi, csöndes, cseppkőoszlopokkal tarkított helyre. A legöregebb cseppkőoszlopok közepeibe szimbólumok voltak faragva, s egy, az egyik leghatalmasabb kékes fénnyel izzott. Hyomaru rátette tappancsát a jelre, mire mintha vákuum szívna el titeket, egy mély színekben úszó térbe jutottatok el, ahonnan egy újabb rántással a fagyos, felhőként porzó havas valóságba zuhantatok ki ismét. A három farkas körülöttetek állt, majd amint Hyomaru megrázta magát, visszavonultak a mögöttetek fekvő barlangba, így neked volt időd körülnézni végre:
Amerre csak néztél, fehér tájakat láttál, kecsesen változó sziluettű felszínt, ami fölött a lágy kék égen tejfehér, duzzadt felhők úsztak, és a csendet csak a szél sípja törte meg néha, ami olykor-olykor jobban megcsapott, és láthatóan cibálta a közelebbi felhők tömegeit is, s egyik ilyen alkalommal az egyik felszakadt tejes takaró felfedett előttetek egy mindennél magasabb, agyarakhoz hasonlító, a fehér tájtól opálként kiütő csúcsot, egy hármas csúcsot.
-Az a célunk. A Három Farkas hegye...


//A Vas fenyveseibe!//
avatar
Shikaku
Játékos


Adatlap
Szint: S
Rang: Jounin Hancho
Chakraszint: nem lényeges

Felhasználó profiljának megtekintése http://animecomment.blog.hu/

Vissza az elejére Go down

Re: Shima no Ookami

Témanyitás  Koreko Rui on Szer. Okt. 11 2017, 00:01

[Jiraiya]


Nagyjából olyan érzés fogta el Ruit, mintha egy több hetes hajóutat sűrítettek volna bele néhány pillanatba. Hazafelé tartottak a béketárgyalásról, amikor hirtelen valami nagyon furcsa dolog történt vele. A fákkal tarkított utat hirtelen felváltotta egy napsütötte tengerpart. Ninja szandálján keresztül beáramlott a tengervíz, hűvös érzést keltve a lábain. A homok emlékeztette szülőhazájára, ahová éppen tartott.
- Mégis mi folyik itt? - kérdezte magától kissé értetlenül. Elég volt csupán kicsit előrébb néznie, és azonnal választ kapott a kérdésére. Zöld szempárja csodálkozást tükrözött, amikor megpillantotta a két farkast.
- Okami, Lianti, mit kerestek itt? Vagyis én mit keresek ezen a helyen? - zúdította rájuk kérdéseit.


****
2 nappal korábban

Egyszerűen csak vége lett. Az illúziót megtörték, mindenre fény derült. A jounin megkönnyebbült, mégis üresség maradt az eseménysorozat után. Sajnos nem kaptak mindenre választ, pedig rengeteg kérdés merült fel. A béketárgyalás eredménytelenül zárult, de legalább pontot tettek az Erdő országában zajló események végére. Keserű érzés töltötte el a száját, ám ezúttal nem a méreg miatt. Tudhatta volna, hogy valami nem stimmel, mégse tett semmit. Sőt, maga is amellett szavazott, hogy a Daimyou tovább részt vehessen a tárgyalásokon. Tulajdonképpen hozzájárult ahhoz, hogy a csaló belelásson mindenbe, amiről tárgyaltak. Azt viszont aljas trükknek tartotta, hogy bányában dolgozó gyerekek illúziójával próbálta eltéríteni a feleket az igazi lényegről.
Az egész olyan ismerősnek tűnt, megtalálták az eredeti holttestet, és egy helyettes irányított végig. A történelem tényleg megismételte önmagát, de ezúttal másik helyen, más célok miatt. A harag és szomorúság kettőse tombolt benne, ki akart törni, ám visszafogta magát. A többiek és a saját érdekében. Még az országát képviselte, úgy is kellett viselkednie.
Azonban a háború végének híre még nagyobb hatást tett rá. Egy részről örült, hogy vége van a Shinobi világ sötétebb korszakának, ám a neheze innen kezdődik. Hazájának állapota kisebb sokként érte. Nagyon jól tudta, a lehető leghamarabb haza kell indulnia a Szél országába a két kísérőjével. Ott motoszkált az is tudatában, vajon jól döntött-e, hogy Yamatot előbb elküldte jelentést tenni. Legalább egy fenyegetést elhárítottak még a tárgyalás előtt, Orochimaru soha többé nem tehette be a lábát szülőföldjére. Azonban az Iwagakurei erők jelenléte aggodalommal töltötte el. Bár a Víz szövetsége vesztett, Iwagakure sosem arról volt híres, hogy könnyen feladja. A megszerzett területeit pedig végképp foggal-körömmel fogja védelmezni. Egyelőre viszont arra koncentrált, hogy épségben és minden gond nélkül jussanak haza. Ide felé megszervezték az utat, nem érhette őket bántódás, csakhogy az eltelt idő alatt sok minden megváltozott.
*Egyáltalán mennyi ideig voltunk itt csapdába ejtve?* Tette fel magának a kérdést a kunoichi.
Szerencsére a sok negatívum mellett némi pozitív hatása is volt ennek a béketárgyalásnak. Ugyan nem hivatalosan, de Konoha, Amegakure, Getsugakure és Sunagakure szövetségre léptek. Ez nem olyasmi, amit figyelmen kívül lehet hagyni. Rui reménykedett benne, hogy összehozza még őket a sors, vagy akár újabb tárgyalások. Sok mindent megélt, de tudta jól, az egyik legnagyobb lépést ezen a béketárgyaláson tette meg. Végre kilépett a harcos szerepéből és még ha nem is túl sikeresen, politikai pályára lépett.
Azzal egyébként nem értett egyet, hogy Iwagakure megtarthassa a Szél országából lecsípett területeit. Konan és Munfurawa érveléseit megértette, ám képtelen lett volna elfogadni egy ilyen megállapodást. Amióta meghallotta a lázongás szót, csak arra tudott gondolni, hogy minél hamarabb vissza kell jutnia a Szél templomába. A Jouninok Tanácsa újra összeülhet és megtalálhatják a legjobb megoldást.
Konan rejtélyesen eltűnt, de Munfurawától és Satoshitól elköszönt, illetve a többiektől is, akikkel még tudott találkozni.

Az éjszakát még a palotában tölthették, következő reggel indultak útnak. Rui magához vette a fegyvereit és a felszerelését. A két kísérője már az ajtóban várta. Az ál-Daimyou nélkül többé már nem voltak foglyok, akiknek megszabták, mikor és hol találkozhatnak. A pestisálarcot viselő őrök szintén eltűntek, senki nem tartotta vissza a Szél országának küldötteit.
A vörös hajú kunoichi bízott benne, hogy mivel csak a Tűz és a Folyó országán kell áthaladniuk, semmilyen ellenállásba nem fognak ütközni. Hosszú út állt előttük, éppen ezért a lehető leggyorsabban terveztek utazni. Főként fákon ugrálva, vagy az úton futva közlekedtek. Tényleg sima utat tudhattak magukénak, ám ez egyszer csak megváltozott, amikor Rui valami különöset vett észre magán.

//Remélem nem gond, hogy a lineáris idővezetést kicsit felrúgtam, de így jobban tetszett a post szerkezete.//
avatar
Koreko Rui
Játékos

Taijutsu Pontok : 133

Tartózkodási hely : Sunagakure


Adatlap
Szint: S
Rang: Jounin
Chakraszint: 1661

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Shima no Ookami

Témanyitás  Jiraiya on Hétf. Okt. 16 2017, 16:20

// Így is tökéletesen jó volt ^^ //



A kérdés jogosan merülhet fel az emberekben: Ha nem a béketárgyalás volt az egész összejövetel eredeti lényege, akkor vajon tekinthető-e megtörténtnek bármilyen szóbeli egyessége, ami azon a találkozón történt? Vagy talán mindez nem is annyira lényeges? Elvégre is a béke egy tünékeny dolog, soha nem lehet tudni, hogy mikor szakad meg. Azt is mondják, hogy nincs igazi béke, hogy amíg a világ mindensége nem ismeri meg ugyanazt a fájdalmat, addig lehetetlen stabil és kitartó békét létrehozni. Ám a háborúk és egyéb társadalomromboló jelenségek hatása az emberi lélekre is a múló dolgok közé tartozik... Ha száz év múlva a világ elfelejti a fájdalmat, újra meg kell ismertetni vele. Ez mindig is így ment, generációról generációra. A Ninja Világháború borzalmait megélt emberek megtanulták értékelni a békét és a nyugalmat, ám a fel-fel növő fiatalok újra harcba vágytak, újra többet akartak az élet egyszerű, élvezetekkel teli szereteténél. Mindez persze újabb kérdéseket vet fel, s a legkézenfekvőbb ezen kérdőjelek között az: Vajon ki képes legmesszebb elmenni azért, hogy erőre tehessen szert, s ezzel Új Világrendet teremtsen?

[...]

A lemenő Nap narancsszín sugarai nem csak a színes égboltot, de a hasonlóan tükrözött óceánt is megfestették. Persze utóbbi sokkal lehengerlőbb látványt keltet, elvégre a folyton mozgásban lévő víztömeg megtörvén a fényt, már nem csak narancs, de kék, lila és ezüst színekben is pompázott. Ha felhős lett volna az égbolt, akkor azok is hasonló színbe öltöztek volna, ám jelenleg teljesen tiszta volt az emberek világának firmamentuma. 
A két farkas csak fejét kissé eldöntve nézte végig, ahogyan a lánynak szépen lassan leesik, hogy már nem azon a kis erdei úton sétál, hanem bizony egy homokos tengerparton.
- Neked mániád ezt csinálni?! - Vakkantott fel Lianti.
- Sajnáljuk, hogy ismét meg kellett idéznünk téged, bár ezúttal nem volt szükséged a segítségünkre. Sokkal inkább fordítva... - Okami hangja sokkalta szelídebb és kellemesebb volt, mint Liantié. Míg a nőstény megtartotta vezetői mivoltát, addig Lianti elengedte magát. 
- Remélem, hogy ezúttal nem a törmelékek alól rángattunk ki éppen. - Jegyezte meg Lianti, majd várták a lány válaszát. Eközben a vízszint is megemelkedett kissé, most már nem csak néhány hullám nyaldosta Rui lábát, hanem lényegében bokáig állt a vízben. Közeleg a dagály.

_________________
° Hiroto Yukionna, Tottori Shinko, Matsuhito Shinroku --> Cukorkacsapat 2.0
° Kenshiro Hanae --> Újra elveszve...
° Kureiji Hanaro --> Minden kezdet nehéz
° Rui --> A Fájdalmas Jóslat: Élet
° Yoshitaro --> A Fájdalmas Jóslat: Halál
° Akira --> "Tartozni valahová..."
° Saigo --> Egy "B" szintű küldetés
° Abuso --> Homokszív
° Kawachi --> ???
° Datara --> Nawabare no Jutsu
avatar
Jiraiya
Adminisztrátor

Specializálódás : Mekkenteni a mekkenthetőt

Tartózkodási hely : Félkarú Rablózik valahol


Adatlap
Szint: S
Rang: Kiégett Játéktechnikus
Chakraszint: Kecske :|

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Shima no Ookami

Témanyitás  Koreko Rui on Hétf. Okt. 23 2017, 22:36

//Elnézést a késésért, valamiért csak ma tudatosult bennem, hogy írtál! Shocked //

A jounin kicsit oldalra fordította a fejét és a messzeséget bámulta. Az égbolt gyönyörű színekben pompázott, a lemenő Nap fénye megfestette a kékséget. Az óceán hullámai lágyan nyaldosták a partot és ezzel együtt Rui lábát is. Igaz ritkán történt vele fordított idézés, de még érezte egy kicsit a hatását. Ilyenkor örült, hogy általában ő hívja a szövetségeseit és nem fordítva. Amikor korábban járt itt, a falka elmondta neki, hogy egy szigeten vannak, ahová nem könnyű idegeneknek bejutni.
*Ha a jó oldalát nézem ennek az egésznek, legalább nem hajóval kellett megtennem az ide vezető utat.* Próbált egy kicsit pozitív is maradni, főleg a történtek után. Néhány nap ugyan eltelt, ülepedtek az események, ám még mindig nem értette, miért akarták őket kihasználni. Főleg a jó ügyért való szolgálat leple alatt. Mélyen sóhajtott, majd viszonylag gyorsan visszarázódott a jelenbe, főleg Lianti kijelentése miatt.
- Régen történt és azt hittem, ezen már túl vagyunk - vágott vissza a vörös hajú kunoichi. - Háború dúlt és meg kellett védenem az otthonomat, minden áron. Igen, beletartozik az is, hogy az utolsó pillanatig maradok és a törmelékek alá kerülök.
Hangja kissé csípősnek tűnhetett. Más helyzetben sokkal könnyebben vette volna a poént, de jelenleg másképp állt a helyzet. Azt sem felejthette el, hogy szükségük van rá, bár Iwagakure feladta, mégsem lélegezhettek fel.
- Okami, miben lehetek a segítségetekre? - érdeklődött a jounin. - Régóta szövetségben állunk, mégis eléggé meglepett, amit mondtál.
Gyorsan a másik témára terelte a szót, hogy végre elfelejtsék a korábbi incidenst. Érezte, hogy egyre emelkedik a vízszint, a dagály szép lassan elérkezett.
- Megvárjuk, amíg derékig ér a víz, vagy kicsit távolabb megyünk? - miközben feltette a kérdést, néhányat oldalra lépett, tekintetét mindvégig a farkasokon tartva. Amikor már érezte, hogy ninja szandáljából kifolyt a víz, gyorsan lepillantott a homokos partra. A hullámok miatt még itt is sötétebb színt öltött magára a homok. Bár igyekezett leplezni, mégis ösztönei azt súgták, az a segítség igen komoly lesz. Csakhogy a farkasok sokszor húzták őt ki szorult helyzetekből, ezért bármit is kérnek, mindent meg fog tenni, hogy segítsen nekik.
- Azért remélem, nincs komoly baj - tette még hozzá. Próbált pozitív maradni, ami egyre kevésbé ment neki, főleg, hogy a világ szép lassan darabokra hullott körülötte.
avatar
Koreko Rui
Játékos

Taijutsu Pontok : 133

Tartózkodási hely : Sunagakure


Adatlap
Szint: S
Rang: Jounin
Chakraszint: 1661

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Shima no Ookami

Témanyitás  Jiraiya on Kedd Okt. 31 2017, 21:08

// Semmi gond Smile //

A világ darabokra hullott a lány körül... Legalábbis elkezdett potyogni, elkezdett mállani, elkezdett szétesni. Jól érzi, hogy ez mind megtörtént és még történik is körülötte, ám a kérdés csak az: Ezt vajon más is látja? Vajon csak a körülötte lévő világ az, mely bomlásnak indult, s ennek ő a középpontja, vagy a világ kiterjedtségéből kifolyólag nem csak őt érint ez az egész? Hiszen ha a világ darabokra hullik, akkor annak mindenki az ég egy adta világon látja kárát...
Lianti Rui szavaira kissé fintorogva reagált, de nem szólt semmit. Érezte, hogy valamiért nincs éppen jó hangulatban kedvelt idézője, ezért inkább hagyta, hogy elterelődjön a téma. Ezen kívül ő is érezte, hogy itt most nincs helye csevejnek.
- Mindent a maga idejében... - Jelentette ki a nőstény, majd hátat fordított Ruinak, ki kioldalazva a vízből nézett az idézőkre. Lianti fejével bólintott, hogy kövesse őket. - A baj komolysága sok tényezőtől függ. Például tőled is. - Válaszolt, majd megindultak befelé az erdőbe. 
Percek teltek el mire átvágtak a part menti erdős szakaszon, de sok kitaposott ösvényük volt már, így Rui számára is könnyű volt a mozgás. Hamarosan elérték a falka tisztásának szélét, ahol a tisztás közepén jól láthatóan várta őket a többi falkatag. Rui még sosem látta őket így összegyűlni, továbbá ha végignéz a tisztáson, akkor kettő különböző helyről, kettő különböző irányból közeledő farkasokat vehet észre. A tisztás jobb széléről igencsak messze egy átlagosnál nagyobb farkas kettő másik normál méretűvel, míg a tisztás baljáról szintén távolról megint csak egy nagyobb méretű egyed kettő kisebbel. A lány rájöhet, hogy ezek bizony más falkák küldöttei, vagy maguk a vezetők.
- Mind miattad gyűlnek itt össze. - Súgta oda Lianti Ruinak, de látszott rajta az óvatosság, hogy Okami meg ne hallja ezt a kijelentést.


// Az út során is és az érkezésnél is nyugodtan kérdezhetsz, ellenkező esetben nem szól egyik farkas sem, egyedül Lianti amikor a tisztáshoz értek. //

_________________
° Hiroto Yukionna, Tottori Shinko, Matsuhito Shinroku --> Cukorkacsapat 2.0
° Kenshiro Hanae --> Újra elveszve...
° Kureiji Hanaro --> Minden kezdet nehéz
° Rui --> A Fájdalmas Jóslat: Élet
° Yoshitaro --> A Fájdalmas Jóslat: Halál
° Akira --> "Tartozni valahová..."
° Saigo --> Egy "B" szintű küldetés
° Abuso --> Homokszív
° Kawachi --> ???
° Datara --> Nawabare no Jutsu
avatar
Jiraiya
Adminisztrátor

Specializálódás : Mekkenteni a mekkenthetőt

Tartózkodási hely : Félkarú Rablózik valahol


Adatlap
Szint: S
Rang: Kiégett Játéktechnikus
Chakraszint: Kecske :|

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Shima no Ookami

Témanyitás  Koreko Rui on Vas. Nov. 05 2017, 22:50

Néhány percig csöndben haladtak, eltávolodtak az egyre közeledő dagálytól. Ruinak már az furcsának tűnt, hogy a tengerpartra idézték meg, nem pedig a falka lakhelyére, a sziget füves részére. Ez a titkolózás pedig nem vallott a farkasokra - különösen azért, mert a tagok közel álltak a jouninhoz. Már több, mint 10 éve működtek együtt, ami hosszú idő mindkét fél életéből.
- Okami, ezt hogy érted? - bukott ki a lányból végül a kérdés. Szívét mintha súlyos kövek nyomták volna. Abban reménykedett, hogy némileg felkészültebb lesz, bármi is vár rá a továbbiakban. Zöld szempárja folyamatosan a két Ninjuura koncentrált, a farkasok úgy érezhették, szép lassan lyukat égetnek a hátukba. Ruinak persze nem állt szándékában semmi ilyesmi.
Ha nyugodtabb körülmények között találkoznak, sokkal felszabadultabban viselkedne, ám a közelmúlt eseményei rányomták bélyegét az egész személyiségére. A növényzet hirtelen váltott sűrű erdőre, ami kicsit meglepte a kunoichit. Mivel a Tsumeka klán területe a sziget füves részét foglalja magában, az erőben még nem járt. Szerencsére a kitaposott utak miatt könnyen tudtak haladni. Persze, ha akadályba ütközött volna, a jounin egyszerű fákon való ugrálással váltotta volna fel a sétát.
- Jól van, megértem a nagy titkolózást, tényleg komoly dolog lapulhat a háttérben! - motyogta maga elé, bár az állatok kiváló hallása miatt csak akkor maradt volna titokban ez a mondata, ha ki sem mondja. - De úgy mégis, mire számítsak?
Választ nem igazán várt, csak reménykedett benne, hogy nem hagyják a sötétségben évődni. A lágy tengerparti szél szép lassan elült, a sziget belseje felé haladva egyre kevésbé lehetett érezni a hatását. Napokig a palotába zárva, Rui kezdte lefelejteni milyen az, amikor a szél táncol körülötte. Elsődleges elemeként nagyon kötődött hozzá, mindig tudta, hogy számíthat rá.
A fák közül kiérve egy nagyobb tisztáson találták magukat. A jouninnak egyből feltűnt, hogy több farkas sorakozott fel itt, mint amire számított. A Tsumeka klán összes tagja őt nézte, ettől kissé kényelmetlenül kezdte magát érezni. Valóban különleges esemény készülődhetett. A falka sokszor gyűlt össze, ám mégis sokkal különlegesebb látványt nyújtottak így, szépen felsorakozva. Szeme sarkából mozgásra lett figyelmes, ezért körbepillantott a mezőn. Két különböző irányból érkeztek újabb Ninjuuk, mintha tárgyalásra jönnének.
*Na jó, ez kísértetiesen hasonlít arra, amikor a követek összegyűltek az Erdő Gyöngyében.* Jegyezte meg kissé szárazon a belső hangja. Arcára igyekezett semlegességet erőltetni, bár aggodalommal kevert kíváncsisága majdnem szétfeszítette. Amikor Lianti odasúgta neki, mégis miért jön ide a többi farkas, az álca gyorsan lehullott. Tovább képtelen volt leplezni a meglepődöttségét. Persze egy kicsit elfordult Okamitól, mert nem akarta, hogy Lianti bajba kerüljön emiatt.
- Hogyhogy? - suttogta oda társának, bár inkább csak a szája mozgott, hang alig jött ki rajta. Tekintetével igyekezett megerősíteni szavait, látszott benne az értetlenség.
- Üdvözlet! - szólt oda a klán tagjainak és az érkező farkasoknak. A tiszteletet igyekezett megőrizni, mivel a többi klántaggal még egyáltalán nem találkozott, így nem is tudta, mire számítson velük kapcsolatban.
avatar
Koreko Rui
Játékos

Taijutsu Pontok : 133

Tartózkodási hely : Sunagakure


Adatlap
Szint: S
Rang: Jounin
Chakraszint: 1661

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Shima no Ookami

Témanyitás  Jiraiya on Kedd Nov. 14 2017, 17:00

A kezdeti néma csendet Rui kérdése törte meg. Egyértelmű és teljesen logikus, hogy ez a hirtelen változás, melyet a Farkasokban lát felzaklatja őt, nyugtalan érzésekkel tölti meg szívét... Ezt csak tetézi az elmúló napok furcsa fordulatai és a széteső világ darabkái, melyek hullócsillagokként esnek alá, majd szállnak túl az ismert világ peremén. A kérdés csak az, hogy miért most, miért ebben a helyzetben történik mindez? 
- Az emberek... Az emberek túl messzire mentek. Mégis csak rájuk hagyatkozhatunk. Mindent megértesz majd, de ennél többet egyenlőre nem áll hatalmamban közölni veled. Sajnálom. - Mondta tárgyilagos hangján a nőstény, miközben haladtak előre. Lianti csak egy szánakozó pillantást vetett Ruira, mintha azt akarná közölni, hogy "Sajnálom, hogy ilyen helyzetben vagyunk." 
Tovább haladva egyre csak beljebb az erdőbe, a lány nyugtalansága fokozódik. 
- Nem kell tartanod semmitől. Ha nem bíznánk benned, akkor most nem lennél itt. De egyenlőre tényleg nem mondhatunk többet. - Lianti szavai csendültek fel, Okami pedig nem szólt közbe, ez egyet jelenthet azzal, hogy egyetért Lianti mondandójával. Miközben pedig egyre csak beljebb kerültek az erdőben, végre úgy érkeztek el a tisztáshoz, ahol a farkasok gyülekeztek. Azon a helyen, mely a Tsumeka klán területének számított. Lianti nem mert már válaszolni Ruinak, ugyanis Okami szólalt fel.
- Rui, kérlek kövess! - Mondta, majd megindult a felsorakozott farkasok felé és szinte egyszerre érkeztek meg a szélekről érkező Kozakiba klán, Kazemaru klán és Deguchi klán vezetőivel. A három klán vezetői mind farkastekintettel mérték végig Ruit. Egyesek kedvesen biccentettek felé, míg például a Deguchi klán vezetője szúróst tekintettel nézett a lányra. A Teguchi klán minden tagja örömmel köszöntötte Ruit, de mindenki csak biccentett, senki sem szólalt meg. Amint mindenki megérkezett lényegében egy kört alkotva sorakoztak fel. A Teguchik, Kazemaruk, Kozakibák és Deguchik alkottak egy kört, míg Rui és Okami a kör közepére állt. Lianti is csatlakozott klánjához. - Ő itt Koreko Rui, klánunk egyik legnagyobb becsben tartott szerződött embere. Ha mindenki készen áll, akkor kezdhetjük. - Mondta, mire a Deguchik vezetője felhorkantott.
- Miért a ti embereteket használjuk? Mi a biztosíték arra, hogy nem csak tovább rombolja a világot? Miért kellene bíznunk benne?! - A mellette lévő két kísérője vicsorogni kezdett Ruira, míg a Teguchik vissza rájuk, Liantival az élen.
- Daisuke-dono... A Védelmezők és a Sámánok is jóváhagyták a választást, ha megkérdőjeleznéd a döntésüket, akkor azzal már elkéstél. - Okami szemei összeszűkültek, arcába sötétség szökött, s nem lehetett nem érezni a hangjában megjelenő szeszélyt. - Vagy talán valóban lenne merszed megkérdőjelezni a többi klán döntését? Ha jól emlékszem akkor a te falkád Sámánja is jóváhagyta a döntést... Neked sem volt szavad ellen, csak most... 
- Lehet, hogy elkéstem, de a Fősámán még mindent megváltoztathat. - Morogta Daisuke.
- Ez így igaz, ezért fogjuk kitenni őt a Sámán próbájának. Ha elbukik, akkor meghal. Ha sikerül neki, akkor véget vethet majd a pusztításnak. Így szólt az alku, nem is értem a fennakadásod okát. - Okami szavaira már nem jött válasz, a farkasok abba hagyták a morgást és a vicsorgást, Daisuke pedig elcsendesedett. Okami ekkor Rui felé fordult. - Rui, kedvesem. Ugye érezted te is, hogy a világunkban egyre csak nő a sötétség... Érezned kellett, hiszen mi is mind érezzük. Tudod az okát? - Tette fel kérdését, s ekkora már minden szem a lányra szegeződött.

_________________
° Hiroto Yukionna, Tottori Shinko, Matsuhito Shinroku --> Cukorkacsapat 2.0
° Kenshiro Hanae --> Újra elveszve...
° Kureiji Hanaro --> Minden kezdet nehéz
° Rui --> A Fájdalmas Jóslat: Élet
° Yoshitaro --> A Fájdalmas Jóslat: Halál
° Akira --> "Tartozni valahová..."
° Saigo --> Egy "B" szintű küldetés
° Abuso --> Homokszív
° Kawachi --> ???
° Datara --> Nawabare no Jutsu
avatar
Jiraiya
Adminisztrátor

Specializálódás : Mekkenteni a mekkenthetőt

Tartózkodási hely : Félkarú Rablózik valahol


Adatlap
Szint: S
Rang: Kiégett Játéktechnikus
Chakraszint: Kecske :|

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Shima no Ookami

Témanyitás  Koreko Rui on Szomb. Nov. 18 2017, 23:19

Rui követte Okamit a mezőre, ahová szép lassan a többi farkas is megérkezett. Mire mindenki felsorakozott, egy kört alkottak, a jounin pedig a közepére került. Bár alig néhány nap telt el a béketárgyalások óta, ismét kellemetlen helyzetben találta magát, amit nem tudott úgy irányítani, ahogy szerette volna. Teljesen a Tsumeka klánra volt utalva és habár az életüket is a tagokra bízta volna, a többi Ninjuut nem ismerte. Nem telt bele sok idő, a kunoichi rájött, hogy a bizalmatlanság kölcsönös. Egyes klánok barátsággal köszöntötték őt, mások viszont nem örültek az ittlétének. Arcára igyekezett nyugalmat erőltetni, nem adhatott helyet a kétségnek. Legalább is a felszínen ezt akarta tükrözni. Persze sejtette, hogy a farkasok előtt em tud annyi mindent eltitkolni, mint az emberek elől.
Vörös tincsei szabályosan táncoltak a szélben, a Tsumeka klán biztosra ment, amikor a területét kiválasztotta. A szelet uralták, ez a környezet pedig segített neki. Rui is úgy érezte, hogy félig otthon van, kezdett megnyugodni. Sejtette, hogy ez csak ideiglenes állapot, Lianti és Okami töredék információiból ítélve valóban komoly probléma adódott.
A zöld szemű shinobi meghajolt, így köszöntve az összes ide gyűlt farkast. Kölcsönös bizalmatlanság ide vagy oda, a tiszteletet megadta, elvégre sokat köszönhetett a szövetséges klánnak és megpróbált bizalmat előlegezni a többieknek is. A Daisuke néven emlegetett Ninjuu elég hangosan fejtette ki nemtetszését Rui jelenlétét illetően.
*Ha előzetes szavazást tartottak, biztos okkal jelöltek. Sejtettem, hogy Okami fel fogja vetni a nevemet, most már csak azt lenne jó tudni, miért én kerültem ki győztesen.* A jounin nagyon is tisztában volt az erejével és a képességeivel, viszont ezen információk birtokában inkább olyasvalakit képzelt volna el, aki sikeresebben vette az elé gördített akadályokat. Legszívesebben Lianti tekintetét kereste volna, ám azt nem merte megkockáztatni, hogy a cselekedetével kiváltsa a küldöttek rosszallását. Újfent valami béketárgyalásra érkezett, viszont itt neki kellett bizonyítania.
*Ennyire nem lehetek negatív. Sok minden történt, de muszáj tovább haladnom az úton. A Tsumeka klán okkal hozott ide, a segítségemet kérik. Bármi legyen is a Fősámán próbája, meg kell próbálnom! Veszélyesnek hangzik, csakhogy eddig sem voltam könnyű helyzetben. Így most már világos, Lianti miért kért tőlem bocsánatot.* Gondolatmenete közben zöld szemében felgyúlt a szikra, az elhatározás tüze kezdett formát ölteni. Az Erdő országának Daimyouja - a vörös démon - ugyan csalónak bizonyult, mégis hevessége és elhatározása emlékeztette fiatalabb önmagára, amikor hevesebben reagált mindenre. A veszteségek miatt majdnem kihunyt benne a láng. A Szél országa számított rá, nem okozhatott csalódást.
*Nemrég fejeződött be a háború, haza fogok menni, amilyen gyorsan csak tudok. Nem szándékozom itt meghalni!*
Amikor Okami feltette a kérdést, Rui egy pillanatra lehunyta a szemét. Másodpercekre ugyan, de meg akart feledkezni a külvilágról és csak a szélre koncentrálni, az elemére, a szövetségesére. Szemhéjai felpattantak, felfedve zöld szempárját.
- A háború felemésztett mindent, sötétség köszöntött a világra - válaszolta a jounin. - Viszont pár nappal ezelőtt kaptam a hírt, hogy úgy tűnik, a háborúnak vége, a Víz szövetsége vesztett. Ez mondjuk nem jelenti azt, hogy a sötétség is eloszlott - tette még hozzá.
avatar
Koreko Rui
Játékos

Taijutsu Pontok : 133

Tartózkodási hely : Sunagakure


Adatlap
Szint: S
Rang: Jounin
Chakraszint: 1661

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Shima no Ookami

Témanyitás  Jiraiya on Vas. Nov. 19 2017, 17:10

A tenger sós szele járta át a mező teljes egészét. A vörös lány haja vadul csapdosott a szélben, míg a farkasok hol rövid, hol tömött szőrű bundája is a tengeri levegő hullámait vetette. Kellemesen hűs volt, ami ebben a feszült helyzetben mindenki számára megnyugtatóan hatott. Miután pedig Okami feltette kérdését, a farkasok síri csendben figyelték a lány válaszát, mire a Tsumekák elismerően bólogattak, ahogyan a többi klán is, kivéve a Deguchik, kik fintorogtak a háború említésén.
- Így igaz... Az emberek háborúja véget ért. A földekért és a gazdasági hatalomért vívott harcok mindig is így végződtek... - Ekkor Okami hátat fordított Ruinak és a Tsumekák felé sétált. Amint odaért közéjük megállt, majd megfordult. - De a Háború a Világ ellen még csak most kezdődik. 
- Ti emberek mind olyan ostobák vagytok... Marjátok egymást a semmiért, miközben azt állítjátok, hogy mindennél jobban vágytok a békére. - Dörmögte a Deguchik feje.
- De vajon képesek lennétek áldozatokat hozni a békéért? - Suttogta halkan, mégis mindent áthatóan a a Kazemaruk ezüstszín vezető nősténye. 
- Most meg fogjuk idézni a Fősámánt, akit meg kell győznöd arról, hogy nem vagy olyan ember mint a többi és ezért jól választottunk, de előtte meg kell kérdeznem valamit: Ha jobbá tehetnéd a világot, ha békét hozhatnál a világra megtennéd? És ha igen, mekkora árat lennél hajlandó érte megfizetni?  

_________________
° Hiroto Yukionna, Tottori Shinko, Matsuhito Shinroku --> Cukorkacsapat 2.0
° Kenshiro Hanae --> Újra elveszve...
° Kureiji Hanaro --> Minden kezdet nehéz
° Rui --> A Fájdalmas Jóslat: Élet
° Yoshitaro --> A Fájdalmas Jóslat: Halál
° Akira --> "Tartozni valahová..."
° Saigo --> Egy "B" szintű küldetés
° Abuso --> Homokszív
° Kawachi --> ???
° Datara --> Nawabare no Jutsu
avatar
Jiraiya
Adminisztrátor

Specializálódás : Mekkenteni a mekkenthetőt

Tartózkodási hely : Félkarú Rablózik valahol


Adatlap
Szint: S
Rang: Kiégett Játéktechnikus
Chakraszint: Kecske :|

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Shima no Ookami

Témanyitás  Koreko Rui on Vas. Nov. 19 2017, 17:43

Rui tekintetében szomorúság ült, de ettől függetlenül szája mosolyra húzódott, majd pedig rövid, halk kuncogás tört fel belőle. Az esetleges rosszalló vagy kérdő tekintetekkel nem foglalkozott.
- A békére csak egy kis csoport vágyik - szólalt meg némi hezitálás után. - Alig pár napja tapasztaltam, a béke ígérete mögött milyen aljas szándékok húzódnak.
A maszk, amit eddig olyan nagy erővel próbált fenntartani, pillanatok alatt hullott darabokra. Viszont, ha már rögtön a dolgok közepébe vágtak, úgy döntött, ezúttal nem a hivatalos ninja utat fogja bejárni. Tulajdonképpen emberként jelent meg, vagyis nem csupán a shinobikat, hanem mindenkit képviselt, a civileket is.
*Megmutatom, hogy érdemes vagyok a bizalmukra. Sokkal nehezebb lesz így játszani, csakhogy az Erdő országában kudarcot vallott a taktikám. Na meg aztán a farkasokat nem tudom majd olyan könnyen meggyőzni.* Gondolatmenete viszonylag rövid ideig tartott, szeretett volna minél jobban koncentrálni a beszélgetésre.
- A Világ ellen... - akarata ellenére hangosan ejtette ki ezeket a szavakat. - Sok mindenről lemaradtam, amíg az Erdő országában tartózkodtam. Milyen új háborúról van szó? - érdeklődött a vörös hajú kunoichi. Arcára némi nyugtalanság ült ki. Ezek olyan információk voltak, amik még vagy nem jutottak el hozzá, vagy pedig szándékosan titkolták el előle. Reménykedett benne, hogy az utóbbiról van szó.
- Egy fenyegetésről már tudok, a Kígyó mégsem halt meg. Fogalmam sincs mit tervezhet, de ha a korábbi tetteit nézzük, azt hiszem a nemzeteknek fel kell készülni a legrosszabbra.
Valóban őszintén játszott, a birtokában lévő információk csak akkor hagyhatják el a szigetet, ha a Ninjuuk úgy akarják. Kevés bizodalmuk az emberekben arra késztette Ruit, hogy ne sok mindent titkoljon el.
- Néhányan képesek lennének az áldozatokra, nem mindenki. Ha néhány hete teszik fel nekem ezt a kérdést, azt válaszoltam volna, hogy szinte bármit. De most már más a helyzet - tekintete komollyá vált, zöld szempárja mint két smaragd, amely szétszórja a tűz fényét. - Mit áldoznék fel a békéért? A saját életemet igen, ha ezzel megvalósíthatnám. Másokét? Az kizárt! Túl sokat szenvedtek már miattam, illetve a hozzá nem értésem miatt. Ninjákat vezettem csatába, akikért felelősséggel tartoztam, de mégse vigyáztam rájuk. Ami a saját erőmből, életemből tudok, azt feláldozom.
avatar
Koreko Rui
Játékos

Taijutsu Pontok : 133

Tartózkodási hely : Sunagakure


Adatlap
Szint: S
Rang: Jounin
Chakraszint: 1661

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Shima no Ookami

Témanyitás  Jiraiya on Vas. Nov. 19 2017, 18:54

Mi járhat a lány fejében? S mi még fontosabb: Mi kavaroghat lelkében? Milyen érzések küzdhetnek egymással és vajon eljöhet az a pont, amikor ezen érzések bábjává válhat majd Rui? Ha egy érzés túlnő rajtuk, akkor meggondolatlanok leszünk. Ha meggondolatlanok vagyunk, akkor olyasmit cselekedhetünk, amit aztán megbánhatunk, s a világban ez újra és újra előfordul. A kérdés csak az, hogy a lány lelke mennyire van teli ilyesfajta érzelmekkel és, hogy mennyire gyötrődik ezek által? Ezt csak ő tudhatja... Vagy talán még ő sem egészen? Lehetséges lenne, hogy lelkének lenne egy sötét oldala? Egy olyan apró, elnyomott, eltitkolt mélység, melyről még ő sem tud? De ha ő sem tud róla, akkor vajon ki tudhatja, ki ismerheti? 
Jól érezte. Magát az emberiséget képviselte, azt az emberiséget, amiben már hitüket veszítették az állatok, azokat az embereket, akik most már inkább tekinthetőek céltáblának a Ninjuuk szemében, mintsem társnak. De ott vannak ők, kik a "kis csoportot" jelentik. Ő értük még érdemes lenne harcolni? Ruiért érdemes lenne? Ruiban érdemes lenne bízni? Kérdések milliói, mikre a lánynak kell meglelnie a választ. A farkasok pedig nem szóltak a lány kijelentésére. Feltehetően ők is úgy látják, ahogyan Rui.
Amire viszont felkapta a fejét, arra nem érkezett válasz. Vagyis, kielégítő válasz... 
- Azt mi nem mondhatjuk el neked. De ennek a háború kimenetele ahogyan már mondtam, tőled is nagyban függ. - Ekkor térti Rui a Kígyóra, mire a farkasok vezetői látványosan összenéztek. Lehet jól tette, hogy őszinte volt velük?
- A Kígyó... Az Otokagéra gondolsz? - Tette fel a kérdését a csendes farkasvezető. Úgy tűnik Ruinak sikerült felkeltenie az ő érdeklődésüket is.
- Számít ez? A Fősámán úgyis mindent tud, még azt is amit mi nem! Ne kérdezz olyasmit, amit neked sem kellene tudnod Rida... - A farkas nevét szinte morogva, vicsorogva hörögte ki a Deguchik vezetője.
- De ha ő tudja ki volt... 
- Akkor a Fősámán is tudni fogja! Ezeket pedig elég, ha csak az Ember tudja. - Nagyon úgy tűnik, hogy a Deguchik Fekete Farkasa agresszív és erélyes, és mindennél előbbre tartja, hogy meglegyen a dolgok rendje. Ebből pedig a lány arra következtethet, hogy az előbb nem a személye ellen intézett támadást... Elvégre társaival is így bánik. 
- Majd megtudunk mindent, ha meg kell tudnunk. Most viszont, lássuk a válaszát. - Mondtam Okami. Furcsa, hogy a Kozakibák vérvörös vezetője egyenlőre még nem szólalt fel, csupán csendben figyelte a többi klánvezér vitáját. A Kozakibák vezetője akkora volt akár egy rinocérosz.
Rui smaragdszín szempárja csillant fel a sötétbe váltó éjszakában, s talán a nap utolsó sugarai miatt - melyek a lányra szöktek - úgy tűnt, mintha ez a két szempár lett volna a mai nappal utolsó fénye, mi most szépen lassan elsötétülni látszott... A farkasvezetők mély sóhajjal nyugtázták a lány szavait. Okamin egyszerre látszott a remény és a félelem is. A Deguchik vezetője pedig fintorogva, kárörvendő mosolyt villantott. Nem jól válaszolt volna? 
- Kezdjük. - Harsant fel egy mély hang, mi nyugodt volt, de határozott. A Vörös Farkas volt az a Kozakibáktól. Ahogyan kiadta az utasítást, Lianti és a farkasvezetők kísérői hátrálni kezdtek, a négy Klánvezér pedig négyszög alakban állt fel Rui körül. Nagyjából mind 15 méterre voltak tőle. 
- Ne aggódj, nem fogsz fájdalmat érezni. Kapcsolatba fogsz kerülni a Fősámánnál. És most pedig... - Kezdett bele Okami és a Farkasok vezetői két hátsó lábukra támaszkodva csapták össze mancsaikat, majd kezdtek egyszerre egy elnyújtott, szinkronban mormolt mantrába, melynek a teljes szövege eltérő volt, szótagjaik mégis megegyeztek, valamint az utolsó szavaik. Mindnyájuk körül kékes árnyalatú chakra kezdett feltörni, halványan derengeni. Farkasonként eltérő volt az intenzitás. 
- Inbun Shimai Shinranbanshou...
- Yousou Harai Shinranbanshou...
- Ouchi Shinsei Shinranbanshou... 
- Oou Taira Shinranbanshou...
A farkasok egyszerre mormolták saját mantráikat, elnyújtva, tagolva és teljes szinkronban, egyszerre szótagolva egymás után ötször, a chakrájuk pedig egyre inkább terjedt ki, mígnem Rui egy szempillantás alatt máshol találta magát... Egy fehér, fénnyel teli térben, egy véget nem érő teremben, melynek se falai se sarkai se határai nem látszódtak. Csend volt és fény, olyan fehér fény, mely nem bántotta a szemét, mégis a legerősebb fény volt, mint amit valaha is láthatott. Ezen a helyen pedig kékes, sárgás árnyalatú áramlásokat fedezhetett fel. Olyan áramlásokat, melyek mint a chakra, energiaszerűen áramoltak és behálózták a az egész helyet egy egész érrendszerként. Ahogyan közelített feléjük, azok úgy hajoltak meg és álltak tova... Nem érhette el őket. 
- Fiatal vagy... - Csendül fel egy mély, mindent átható hang, aminek irányát és helyét nem tudta beazonosítani a lány. Ám ekkor az egyik vastag folyosóból egy energiatömeg csapott ki, akárcsak egy napkitörés, úgy gomolygott, majd állt össze és materializálódott. Egy farkas képét vette fel, melynek lábai alatt kéken izzott a talaj (?) szeméből kékes fény csillogott, míg szájának réseiből is hasonló energia szökött kifelé. Úgy dermedt meg, úgy ült le a lány előtt pár méterrel, akárcsak egy szobor. Szinte alig mozdult... - Tudod, hogy miért vagy itt? S felkészültél arra, ami itt vár rád? - Hangja úgy morajlott akár egy orkán a nyílt tengeren. Mindent áthatott, Rui mellkasa is beleremegett.

_________________
° Hiroto Yukionna, Tottori Shinko, Matsuhito Shinroku --> Cukorkacsapat 2.0
° Kenshiro Hanae --> Újra elveszve...
° Kureiji Hanaro --> Minden kezdet nehéz
° Rui --> A Fájdalmas Jóslat: Élet
° Yoshitaro --> A Fájdalmas Jóslat: Halál
° Akira --> "Tartozni valahová..."
° Saigo --> Egy "B" szintű küldetés
° Abuso --> Homokszív
° Kawachi --> ???
° Datara --> Nawabare no Jutsu
avatar
Jiraiya
Adminisztrátor

Specializálódás : Mekkenteni a mekkenthetőt

Tartózkodási hely : Félkarú Rablózik valahol


Adatlap
Szint: S
Rang: Kiégett Játéktechnikus
Chakraszint: Kecske :|

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Shima no Ookami

Témanyitás  Koreko Rui on Vas. Nov. 19 2017, 19:42

A beszélgetés további részében inkább a passzív fél részét képezte, vagyis csak gesztusokkal jelezte, hogy figyel a farkasok minden szavára. Bár nagyon szerette volna elmondani, hogy nem csak konkrétan a mostani Otokagéra gondol, hanem az elődjére is, de a szavakat inkább lenyelte. A Deguchik vezetője világossá tette, hogy nem látja itt szívesen, illetve saját szerződött shinobijukat inkább látná itt. Habár mindenki mással is így beszélt, talán csak a személyisége ilyen, nem pedig ellene irányul a hirtelen haragja.
*Még sosem találkoztam a Fősámánnal. Talán Lianti egyszer említette, hogy neki van a legnagyobb szava, amikor a Világot érintő kérdésekben kell dönteni.* Jegyezte meg magában a vörös hajú lány. Okami szavai visszhangoztak a fejében - talán mégis csak szólnia kellene. Ajkait kinyitotta, azonban egyelőre némán állt a Ninjuuk körében. Kezei ökölbe szorultak, amikor meglátta Daisuke gúnyos mosolyát, már tudta, hogy nem visszakozhat. Kimondta a szavakat, még ha nem is a megfelelő választ adta, legalább őszinte volt az itt jelen lévőkkel.
*Talán el kellett volna tanulnom Satoshi heves szókimondását.* Erre a gondolatra majdnem elmosolyodott. Konoha egyik követe sok mindent lerombolt, amit a kunoichi előre felépített magának a tárgyalások kezdetén.
- Nem, a Kígyó... - kezdett volna bele, ám ekkor az eddig szótlan vörös farkas szólalt fel.
Eljött tehát az igazság pillanata, vagy legalább is a nagy találkozás. Az elhatározás mögé beköltözött némi félelem és aggodalom. A jounin agyának hátsó részében kaparászott, ki akart törni, hogy újfent letörje a magabiztosságát. Túl sok minden történt vele, a naiv kis genin felnőtt, sok mindent megélt már, olyan dolgokat is, amiket legszívesebb elkerült volna. Talán ezért reagált úgy a Deguchik vezetője. A válaszában ott rejtőzött a megfáradt shinobi, aki magát előtérbe helyezné, viszont mégis önző, hiszen mást nem vett figyelembe. Késő volt bármit is tenni, úgyhogy Rui előre koncentrált.
A szavak már-már egybe folytak a fejében, a kántálás pedig egyre erősebben hallatszott, holott a farkasok nem változtattak a hangerőn. Amikor elkezdték még értett minden szót, aztán megszűnt ez a különválás. Az utazás, vagy kapcsolatteremtés sokkal zökkenőmentesebben zajlott, mint a fordított idézés. Az erős fehér fény miatt a jounin arca elé emelte a jobb kezét. Mintha a Napba nézett volna, bár talán ez a hely még annál is több világosságot árasztott. Utána tűnt csak fel Ruinak, hogy világoskék chakravonalakat lát mindenfelé. Bal kezét kinyújtotta az egyik irányába, de az elhajolt előle, mintha nem akarná, hogy megérintse.
- Furcsa - mormolta maga elé a zöld szemű shinobi.
A hang és a farkas megjelenése megjelenése miatt a lány maga mellé tette mindkét kezét. Kétség sem férhetett hozzá, a Fősámánnal áll szemben. A kijelentése apró mosolyra húzódott a szája, hiszen ninja viszonylatban már tapasztaltnak számított, a korát sosem hozták fel. A farkas leült elé és úgy szólt hozzá. A jounin nem mozdult, annyira lenyűgözte a látvány. A félelem helyett viszont újfent az érezte, hogy teljesen testében szétárad a bátorság.
- Egy részét elmondták - kezdett bele. - A Ninja Nemzetek közötti háború ugyan véget ért, de sötétség közeledik. Részleteket még nem közöltek. Arról is tudok, hogy egy próbát kell kiállnom, ami akár az életembe is kerülhet - itt tartott egy kis szünetet. - Készen állok, már amennyire lehet.
avatar
Koreko Rui
Játékos

Taijutsu Pontok : 133

Tartózkodási hely : Sunagakure


Adatlap
Szint: S
Rang: Jounin
Chakraszint: 1661

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Shima no Ookami

Témanyitás  Jiraiya on Szomb. Dec. 09 2017, 14:15

// A késésért elnézést, +8 Chakrát és +5 TJP-t írok érte jóvá. Elnézést a minőségért, de nem akarlak tovább váratni és munkából írok. ^^" //

A lény ugyan fiatalnak, erősnek és energiától duzzadónak tűnt, hangjából és kisugárzásából mégis kiérződött kor és a vele járó bölcsesség. Szemeiben is volt valami mély, valami sokkal több, mint amit a lány valaha is megérthet... Legalábbis így érezhette, amikor a szempárba nézett. A lány válasza után a magából halványan derengő, kékes fényt ontó farkas csak állt és nézett. Mintha gondolkozott volna valamin, vagy mintha idejébe telne felfogni a lánytól hallottakat. 
Őt nézte... 
Ha Rui arrébb lép, a farkas csak szemével követné őt és semmi több. Két percbe tellett, mire a farkas megszólalt, addig Rui bármit mondott, bármit tett, nem reagált, ám ekkor, az utolsó mozdulatlanul töltött pillanatban az egyik energiafolyosó vastagabbra dagadt és sodrása megerősödött. Rui szinte látta és érezte, ahogyan óriási energiák kezdtek munkálkodni körülötte, a farkas pedig mozgásnak indult: Rui körül kezdett el körözni, nagyjából 5 méteres távolságot tartva tőle. 
- Nem szabad akaratodból jöttél... - Jelentette ki egyszerűen, miközben hangja mélysége megint csak Rui egész testét remegtetni kezdte. - Próbát mondtak? - Ekkora már leírt egy teljes kört Rui körül. - Így is lehet fogalmazni, bár ez a kifejezés meglehetősen emberi... - Olyan volt, minthogyha a Farkas hangja mindenhonnan szólna, a beláthatatlan hófehér mindenség minden egyes zugából. - Tehát nem tudod, hogy miért vagy itt. Tőlem vársz erre választ. - Hangja hangosabbá kezdett válni. - TŐLEM!? - Dörrent fel, s hangja úgy csapott le, akárcsak egy közvetlen közelben földet érő villám, ezzel együtt pedig az energiacsatornák is beleremegtek! - Vagy talán magadtól? - Lágyult el újra hangja, miközben látszólag teljesen értelmetlen kérdést tett fel... Mintha csak összefüggéstelenül beszélne. (?) 

_________________
° Hiroto Yukionna, Tottori Shinko, Matsuhito Shinroku --> Cukorkacsapat 2.0
° Kenshiro Hanae --> Újra elveszve...
° Kureiji Hanaro --> Minden kezdet nehéz
° Rui --> A Fájdalmas Jóslat: Élet
° Yoshitaro --> A Fájdalmas Jóslat: Halál
° Akira --> "Tartozni valahová..."
° Saigo --> Egy "B" szintű küldetés
° Abuso --> Homokszív
° Kawachi --> ???
° Datara --> Nawabare no Jutsu
avatar
Jiraiya
Adminisztrátor

Specializálódás : Mekkenteni a mekkenthetőt

Tartózkodási hely : Félkarú Rablózik valahol


Adatlap
Szint: S
Rang: Kiégett Játéktechnikus
Chakraszint: Kecske :|

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Shima no Ookami

Témanyitás  Koreko Rui on Vas. Dec. 17 2017, 22:19

//Semmi gond! Mostanában nekem sincs sok szabadidőm, szombatonként is melózom.//

Az a két perc inkább tűnt hosszú óráknak, vagy inkább napoknak, amíg végre történt valami. Rui megint úgy érezte, nem áll készen arra, hogy megtegye azokat a dolgokat, amiket vártak tőle. Az egyik fénynyaláb megvastagodása végre azt jelentette, hogy megtört az egy helyben állás. Eddig mintha visszatartotta volna a lélegzetét, ami persze lehetetlenség lett volna, ám ebben a világban talán mégse az. Ahogy a farkas elkezdett körözni, zöld szempárja követni kezdte a mozgását. Az évek tapasztalata miatt a kételyt el tudta tüntetni az arcáról, csakhogy a Fősámán még így is belelátott. Olvasott benne, akárcsak egy nyitott könyvben, vagy tanulás céljából kibontott tekercsben. Néhány perccel ezelőtt agya hátsó sarkában a félelem kezdett el kaparászni, de valahogy a fények és a Ninjuu jelenléte kissé megnyugtatta.
*Ninjuu egyáltalán? Valamiért Fősámánnak nevezik és ezen a helyen találkozom vele. Biztos, hogy nem véletlen egyik sem.* Gondolatmenetéből a farkas hangja rántotta vissza jelenlegi helyére. Már abban sem volt biztos, hogy a valóságot látja.
- Valóban - felelt egy szóval a Fősámán válaszára. Ami igazából nem is válasz volt, hanem kijelentés. Az egyik percben hazafelé tartott a Szél országába, aztán a Ninjuuk megidézték, hogy valamiféle próba elé állítsák. Semmi olyasmi nem jutott eszébe az eddigi életéből, ami ilyen gyorsan a feje tetejére állította volna az életét.
Egy pillanatra megingott a farkas hangjától, olyan hirtelen érte a változás a beszédében.
- Talán mindkettő - kezdett bele a vörös hajú jounin. - A többi farkas tényleg nem árult el túl sokat. Szavazást tartottak és engem választottak. Bár gondolom erről már tudsz.
Annyira nem volt benne biztos, hogy feszegetnie kéne a határait, de ha már a Fősámán ennyi mindent tudott róla, nyíltan akart beszélni. Arról pedig úgyis megbizonyosodik majd, hogy jó döntést hozott-e vagy sem. Zöld szempárja többé már nem a farkasra fókuszált, hanem előre nézett. A vakító fehérségben úgysem tudott túl sok mindent kivenni. A látszólag összefüggéstelen beszéd ellenére, Rui megtett mindent, hogy válaszoljon. Vagy legalább is elmondja a gondolatait.
- Azt hiszem elvesztettem a bizalmamat önmagamban. Régen nem haboztam ennyit, mint mostanság. Túl sok minden történt, amit nem irányíthattam és emiatt inogtam meg. Ezért lennék itt, Fősámán? - mintha a kunoichinek sem állt volna össze teljesen, amit mondani szeretett volna. Nem hiába kérdezett vissza az utolsó mondatában.
avatar
Koreko Rui
Játékos

Taijutsu Pontok : 133

Tartózkodási hely : Sunagakure


Adatlap
Szint: S
Rang: Jounin
Chakraszint: 1661

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Shima no Ookami

Témanyitás  Jiraiya on Szomb. Dec. 30 2017, 23:17

A farkas körözve figyelte Rui-t s a tapasztalat kunoichi észrevette, hogy minden egyes körrel egy-egy centivel, egy-egy milliméterrel a farkas közeledik hozzá. Persze ez oly' lassú, hogy aligha zavarna bele a bármibe is. Éppen ezért, a lány zavartalanul válaszolhatott, reagálhatott a farkas szavaira, miután pedig befejezte, a farkas némán körözött körülötte folyamatosan. Egyre csak Ruit nézte, lentről tekintett a lány zöldes szemeibe, de ő egyszer sem pislogott... Egyszer-egyszer még füleit is lelapította, csakúgy, mint a támadásra kész farkas a prédája körül, de ez is csak egy pillanatig tartott. A lény arckifejezése is folyvást változott, de a szemeit nem vette le a lányról.
- Hogyan akarsz másokon segíteni, hogyha még a saját sorsod felett sem uralkodsz? - Vicsorogta, miközben megállt a lány előtt és leült a földre. Bosszús tekintettel mérte végig őt. - Nem tudom, hogy miért vagy itt... Azt csak te tudhatod. Azt mondod, ők hoztak ide, hogy téged választottak... Azért, hogy "próbára" tegyelek... - A farkas hátat fordított Ruinak. - Akkor hát, nézzük meg, hogy mi folyik a világban! - Mondta, miközben az egyik gyorsan mozgó, nagy sodrású, széles energiacsatornához sétált. - Nem tudod, hogy hol vagy igaz? - A lány válaszától függetlenül folytatja. - Itt találkozik múlt, jövő és jelen... Itt fonódik össze minden élet és itt halad át minden és mindenki. LÁSSUK! - Hangja újra feldörrent, Rui egész teste belebizsergett, s mint egy parancsszóra, a csatornából feltört némi fény, mely mozgóképek sokaságát tárta a lány szemei elé. Bármerre nézett a térben, jelenetek bontakoztak ki előtte!
Nem láthatta mindent, de melyek megragadták a figyelmét, mégis azok voltak számára a legfontosabbak! Látta Sunagakure no Satot, miként a Kazekage körül óriási homokförgeteg örvénylik és elmossa az összes Iwagakurei megszállót. Látja, ahogyan a Rejtett Szikla kivonul az országból és civilek százai térnek vissza a faluba. Lát egy bátor Sunagakurei ninját harcolni az ellenfeleikkel, s megmenti a Kazekagét... Egy férfi, ki a Szkarabeusz jelét viseli...
Újabb kép rémlik fel a lány előtt, szinte nem is tud rá figyelni. Két fiút lát, egy narancsszín és egy sárgás hajút. Mindketten ülnek, körülöttük féktelen energia kering... Rui úgy érzi, hogy kapcsolat áll közöttük, mintha csak összeköttetésben lennének.
A következő kép már képlékenyebb, egy olyan helyet lát, ahol ő is áll... Egy sötét alak jelenik meg, ki csuklyát és köpenyt hord... Széttárja kezeit, mire Sötét Energia kezd el szétáradni körülötte, ám az egyik óriási méretű csatorna áramlásából egy materializálódó kígyó ugrik elő, s méregfogait fenve a csuklyásra, óriásira tátott szájjal támadja meg! A lény ugyanolyan fenséges, akárcsak a farkas, mégis, a sötét energia egy pillanat alatt bomlasztja le a testét... A csuklyás körül szétterjed a sötétség és beeszi magát a tiszta energiájú csatornákba. Rui nem látja a férfi arcát, egyedül a hófehér bőrét és a mosolyt, melyet megengedett magának.
Egy újabb kép sejlik fel, ám ez elnyom minden mást. Most már csak ez az egy jelenet látszódik, mit maga a Farkas is ámulva néz. Vörös fény járja át a világot, a Hold vérbe öltözve kárhozatot ont magából. A Föld sivárrá vált, mindenhonnan gyökerek törnek elő a földből, a gyökerekről pedig ember alakú bábok lógnak... Nem születnek többé emberek, nem élnek többé életet. Mintha az emberiség megszűnt volna létezni.
- Ti emberek a vesztetekbe rohantok... - Suttogta a Farkas, miközben a képek kámforrá lettek. - És magatokkal rántjátok a világot is... Mit gondolsz? Miket láttál? Jelentettek számodra valamit? S bizonytalan vagy még önmagadban?


// +8 Ch a késésért ^^" //

_________________
° Hiroto Yukionna, Tottori Shinko, Matsuhito Shinroku --> Cukorkacsapat 2.0
° Kenshiro Hanae --> Újra elveszve...
° Kureiji Hanaro --> Minden kezdet nehéz
° Rui --> A Fájdalmas Jóslat: Élet
° Yoshitaro --> A Fájdalmas Jóslat: Halál
° Akira --> "Tartozni valahová..."
° Saigo --> Egy "B" szintű küldetés
° Abuso --> Homokszív
° Kawachi --> ???
° Datara --> Nawabare no Jutsu
avatar
Jiraiya
Adminisztrátor

Specializálódás : Mekkenteni a mekkenthetőt

Tartózkodási hely : Félkarú Rablózik valahol


Adatlap
Szint: S
Rang: Kiégett Játéktechnikus
Chakraszint: Kecske :|

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Shima no Ookami

Témanyitás  Koreko Rui on Vas. Jan. 07 2018, 19:00

//Elnézést a késésért, ezt a "jövőlátást" kicsit emésztenem kellett. Very Happy A legérdekesebb az, hogy pont 30-án néztem a Legends of Tomorrow egyik részét, amiben volt egy hasonló esemény, az egyik karakter bepillanthatott az időfolyamba, látta a jövőt. Cool //

A szavak éles pengeként hatoltak a jounin szívébe. Valóban, csupán sodródott az árral, semmit sem tette annak érdekében, hogy befolyásolja, vagy legalább is más irányba terelje a vele történteket. Ám, ahogy a legtöbben, Rui tanult a hibáiból, ráadásul elég gyorsan. Visszatartotta, hogy tudásának, erejének és rangjának növekedése egyre több felelősséget rótt rá az elmúlt években.
- Pontosan nem tudom, hogy hol vagyok, de van némi sejtésem - válaszolta a vörös hajú kunoichi.
Amikor a farkas pontosította, az arcára elég feltűnően kiült a döbbenet. Ezt a képek pedig csak fokozták, hiszen sosem látott ennyi mindent egyszerre. Aggódott a faluja miatt, habár úgy tűnt végül több-kevésbé rendeződik a Szél országának helyzete.
*Szkarabeusz... meg kell majd keresnem!* Jegyezte meg magának a jounin, mert a férfinak nagyon fontos szerep jutott a háborút lezáró cselekményekben.
A Sötét Energia láttán úgy érezte, menekülnie kell innét, viszont mégis mozdulatlan maradt, nem hagyta el jelenlegi helyét. Vagy legalább is azt hitte, ezen a helyen még nem tapasztalta ki teljesen hogyan működnek a mozgások. Smaragd szín szemeibe a meglepetés, döbbenet és némi félelem jártak táncot. Egy ninjának, főleg ha már ennyi mindenért felel, meg kell tanulnia jobban irányítani az érzelmeit. Csakhogy valószínűleg ilyet még nem sokan tapasztaltak az életben. Olyan események szemtanúja lett, amelyek több napi utazásra történtek tőle. A világ egy teljesen más pontján.
*A Fősámán azt mondta, itt találkozik a múlt, jelen és jövő. Furcsa érzésem támadt, mintha ezek figyelmeztetések lennének. Az lehetséges? Ebből még nem történt meg minden? Vagy valahol a Shinobi világ egyik részén zajlik mindez?* Kérdések kavarogtak benne, az állóvizet felkavarták és nem fog egykönnyen lenyugodni. *A Kígyó... Orochimaru?* Ugyan a Szél országába nem térhetett vissza, hála Ebizou-jiisamának, ám máshol még sok kárt tehet.
- Hogy miért vagyok itt? - tette fel a kérdés, ezúttal a vörös hajú lány. - A pontos célját még nem értem, de tennem kell valamit! A képek, még sosem láttam ilyesmit. Lehet a vesztünkbe rohanunk és nem tehetünk semmit, hogy megakadályozzuk, viszont döntöttem, legalább próbálkozni fogok. Sok minden történt és megbizonyosodtam felőle, hogy Sunagakure nagyjából biztonságban van. Valószínű mindig lesz bennem egy kis kétely, hiszen nem tudhatom, helyes vagy helytelen döntést hoztam. Az emberiség sokszor hibázik, de ugyanakkor képes tanulni, harcolni a saját életéért.
Hangszíne folyamatosan a magabiztosságot sugallta, sőt egyre hangosabban jöttek ki száján a szavak.
- Fősámán, készen állok a próbára! Nincs szándékomban itt meghalni, úgy tűnik a java még csak most jön.
avatar
Koreko Rui
Játékos

Taijutsu Pontok : 133

Tartózkodási hely : Sunagakure


Adatlap
Szint: S
Rang: Jounin
Chakraszint: 1661

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Shima no Ookami

Témanyitás  Jiraiya on Vas. Feb. 04 2018, 20:18

// Semmi gond én is megcsúsztam ^^"" Érdekes Very Happy Nem ismerem a filmet/animét/sorozatot, de akkor ez most jól jött ki Very Happy A nagy késésért +15 Chakrát és +5TJP-t írok jóvá ^^" //


A Farkas a távolba révedve, a végeláthatatlan fénybe tekintve hallgatta végig Rui szavait. Egy-egy szavára a füle a lány felé fordult, meg-meg remegett, majd vissza. 
- Sunagakure no Sato... Egy név, mi nem jelent semmit. Úgy, ahogyan más nevek sem. Emberek, akik ezen a Földön éltek és határt húztatok magatok köré. Kijelöltétek a föld egy pontját, melyet elneveztetek hazának, hogy érte majd az utódaitok a vérüket ontsák. Magatokévá neveztétek ki a világunk területeit, minket pedig szintén helyekhez kötöttetek. A mi szentélyeink azonban teljesen mások, mint a ti falvaitok... Mi a Föld energiahálózatának gócpontjaira települtünk, hogy védjük a helyeket tőletek. A jövendölések pedig minden Ninjuurejtekben ugyanazt tükrözik vissza. Egy kiválasztottat, ki majd befolyásolja a világ sorsát ilyen vagy olyan formában. Először azt hittük, hogy a mi, Az Egyetlen kiválasztottunk létezik csupán. - Ekkor a farkas felállt és a farkával az energiatömeg felé legyintett. A csatornából képek váltak ki... Rui a képek között varangyokat látott, óriási és kicsi békákat, amint körbeállnak egy sárga hajú fiút. Ő meditál... A következő képek egy narancs hajú fiút ábrázolnak, ki sokkal inkább már férfi. Egy szavannai táj tárul a lány elé, ahol minden állat, még az Oroszlán is meghajol a férfi előt, ki a szavanna királyává avanzsálódva válik eggyé a természettel. 
Újabb kép tör elő, egy óriási erdő. A fák mozgolódnak, kinőnek a földből. Egy fiatal fiú ugrál ágról-ágra, talpa nyomán a törzsekből virágok rügyeznek. Újabb kép sejlik fel, egy barlang, egy sötét és nedves barlang, ahol egy vörös ruhás, csuklyás alak kuporodik. Pikkelyes, hófehér, barázdált bőre embertelen külsőt kölcsönöz neki, miként démoni mosolyával megvillantja hegyes fogait... Ezt a képet egy másik váltja: Sötétség mindenhol, macskaszerű szempárok világítanak csak, melyek a dühtől fenyegetően izzanak, de mégis, mintha örülnének. A sötétség közepén, a szempárok által körbevett területen egy fekete farok csap fel, majd egy emberszerű, mégis inkább macskának körvonalazódó alak képe látható homályosan. Egy újabb kép mossa át az előzőt, Rui az ezüstszín Holdat látja, amint az előtt a levegőben egy ember repül, óriási, fekete szárnyakkal. Körülötte hollók százai cikáznak, s ő köztük a legnagyobb!
- Ők mind a rejtekek kiválasztottjai... A jóslatok csak úgy szólnak, hogy óriási változást hoznak majd a világba, de nem tudni, hogy miként. Úgy gondolod, hogy Sunagakure, a falud a legfontosabb? - Fordult szembe Ruival a Farkas, mire a képek eltűntek. - Mert ha igen, akkor már elbuktál. Ölnél, ha a helyzet megkívánja azért, hogy egyensúlyt teremts a világban? Képes lennél a természet törvényei szerint eljárni? - A Farkas felállt, majd újfent Rui körül kezdett el sétálni. - A próbád már régen kezdetét vette, - a farkas Rui mögé ért, végül pedig a jobbjára - s saját magadat teszed próbára. - Mondta, mire újfent Rui elé érve megállt a lány előtt egy teljesen más formában.

_________________
° Hiroto Yukionna, Tottori Shinko, Matsuhito Shinroku --> Cukorkacsapat 2.0
° Kenshiro Hanae --> Újra elveszve...
° Kureiji Hanaro --> Minden kezdet nehéz
° Rui --> A Fájdalmas Jóslat: Élet
° Yoshitaro --> A Fájdalmas Jóslat: Halál
° Akira --> "Tartozni valahová..."
° Saigo --> Egy "B" szintű küldetés
° Abuso --> Homokszív
° Kawachi --> ???
° Datara --> Nawabare no Jutsu
avatar
Jiraiya
Adminisztrátor

Specializálódás : Mekkenteni a mekkenthetőt

Tartózkodási hely : Félkarú Rablózik valahol


Adatlap
Szint: S
Rang: Kiégett Játéktechnikus
Chakraszint: Kecske :|

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Shima no Ookami

Témanyitás  Koreko Rui Yesterday at 23:22

//Elnézést, nem szándékoztam ennyit csúszni, csak most a Chuunin vizsgás karaktereimet veszem előrébb!//

A Fősámán szavaira Rui lehajtotta a fejét és bár a fény már kevésbé zavarta, mégse tudott sokáig egy pontra fókuszálni. Jól tudta, hogy a farkasnak igaza van, ez már jóval többről szólt, mint a hazája. Az egész világ változott, sőt mit több mindez a szeme előtt zajlott, mégse vette észre sokáig. Zöld szempárja ide-oda tekintett, csak azután kezdett újra egy irányba tekintetni, amikor a Ninjuu újból képeket mutatott neki.
*Vagyis újból össze kell fognunk. A béketárgyalás csupán a kezdeti lépés volt, itt az ideje nagyobban gondolkodni. Sajnos egyszerűbb itt átgondolni, mint megtenni. Egyelőre még azt sem tudom, kik ezek a shinobik. Ők is szövetségre léptek Ninjuukkal, de a világban jóval nehezebb lesz felkutatni mindenkit. Bár a Fősámán még nem mondta ki, úgy érzem, ez lesz a feladatom. Feltéve, ha megfelelek a vizsgán és életben maradok.* Ezek a gondolatok sűrű hálóként telepedtek agyára. A farkas valószínűleg tudott olvasni az elméjében, jelenleg azonban túlságosan lekötötték az új információk, hogy megpróbálja elhallgattatni belső hangját.
Igyekezett megjegyezni minden részletet, ha esetleg később találkozna valamelyik személlyel, felismerje őt.
*Mégis mit mondanék? Üdv, a farkasok Fősámánja mutatott nekem egy látomást, amiben elpusztul a világ, de közösen megállíthatjuk! Ha szerencsém van, őket is beavatták, bár lehet előbb néznének dilisnek.* Habár a gondolatmenete vége kissé szellemesbe ment át, valahogy mégse tudott mosolyogni, pedig általában ment neki. Inkább elnyomott egy sóhajt és igyekezett újfent a Ninjuura koncentrálni.
- Ha az egész világ sorsa a tét, az emberek összefognak majd, hogy megakadályozzák a pusztulást - szólalt fel végre a jounin. Fejét oldalra fordította és ekkor pillantotta meg a Fősámán új kinézetét. Ugyan azok a vörös tincsek libbentek meg és az a zöld szempár tekintett vissza rá. Életének mostani szakaszát jelenítette meg, amit egyelőre még nem értett.
*Saját magamnak kéne megfelelnem?* Tette fel a kérdést, amire választ nem várt.
- Fontos a falum, sok minden oda köt. Viszont nem a legfontosabb - hangja kissé rekedtesen hagyta el száját. - Ebben a jövendölésben túl sok mindent láttam, amit nem hagyhatok figyelmen kívül. És hogy tudnék-e ölni? Shinobi vagyok, erre képeztek ki, ezt teszem majdnem mindig. Parancsba is szoktam kapni. Csakhogy az elmúlt hónapok történései megtanították, hogy nem mindig a parancs szerint kell eljárnom. A legjobb tudomásom szerint fogom követni a természet törvényeit, a farkasok törvényeit.
Kezét először a fénylő chakrafolyamok felé nyújtotta, ám ügyelt rá, hogy ne érintse meg. Óvatos volt, nem tudta, mi történne, ha a Fősámán helyett ő érne hozzájuk. A másik karját pedig a Ninjuu felé nyújtotta, aki jelenleg pontosan úgy nézett ki, mint a kunoichi. Ujjait szétnyitja és ha a farkas engedi, akkor ujjait, valamint kézfejét az övére kulcsolja. Nehéz állnia a tekintetét, különösen azokat a smaragd szempárokat, viszont mégis igyekszik.
- Sokat kell még tanulnom, de nem adom fel! - jelentette ki magabiztosan. - Amiket láttam, azok alapján jóval nagyobb katasztrófa felé haladunk, mint a Ninja Világháború. Ezekben a vészterhes időkben fontos, hogy nyissunk egymás felé. Mostantól nem falakat és határokat kell emelnünk, hanem hidakat építenünk. Ehhez kérem a segítségeteket!
A zöld lélektükrökben tűz lobban, már semmi sem tántoríthatja el a céljától. Ismét szembenéz a veszéllyel és a halállal, ami nem ismeretlen Rui számára.

//A kézfogást valahogy úgy képzeltem el, mint amikor valaki a Kígyó kézpecsétet formálja meg, csak nem sikerült olyan jól leírnom.//
avatar
Koreko Rui
Játékos

Taijutsu Pontok : 133

Tartózkodási hely : Sunagakure


Adatlap
Szint: S
Rang: Jounin
Chakraszint: 1661

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Shima no Ookami

Témanyitás  Sponsored content


Sponsored content


Vissza az elejére Go down

Vissza az elejére

- Similar topics

 
Permissions in this forum:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.