Földalatti Laboratóriumok

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

Földalatti Laboratóriumok

Témanyitás  Danzou on Szer. Márc. 31 2010, 19:37

Egy lépcső vezett le ebbe a titokzatos épületbe, ahol kísérleteket végeznek; legtöbbször embereken
avatar
Danzou
Inaktív


Adatlap
Szint:
Rang:
Chakraszint:

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Földalatti Laboratóriumok

Témanyitás  Kaibutsu Hiroto on Csüt. Május 07 2015, 22:20

Szabadon tengetted a napod, egészen addig, amíg egy shinobi társad fel nem keresett. Látszott rajta, hogy nagyon meg van rémülve és már jó ideje kereshet, mivel nagyon liheg, nem is tud azonnal megszólalni sem. Pár pillanatig eltart, míg helyre rázódik, de utána a lényegre tér.
- Üdvözletem! - köszönt téged. - Ryujin sama küldött, hogy keresselek meg. Egy nagyon fontos küldetést kell teljesítened, ami nem tűr halasztást! A részleteket majd a Sensei elárulja!
Alig hogy befejezi a mondandóját, megragadja a kezed és ellentmondást nem tűrően ráncigál magával. Ha ellenkezni próbálnál, akkor szimplán csak megpöccinti a homlokodat, amitől nem tudsz neki ellenállni és kénytelen vagy követni. Akárhogy is, de nem bízták a véletlenre a dolgot, menned KELL!!!
Hamarosan pedig egy jól ismert és rettegett helyhez értek, a laboratóriumhoz. Köztudott, hogy ezeken a helyeken számos mocskos kísérlet zajlik, épp úgy az embereken, mint az állatokon. Azonnal lementek a lépcsőn, majd egy hosszú folyosóra értek, amelynek két oldalán ajtók vannak. A fiú oda vezet téged az egyikhez, ajtót nyit, majd belök rajta. Ezt követően bezáródik mögötted az "út" és már csak a labor marad. Nagyon sötét van, csak pár fényforrás található, éppen ezért alig látsz valamit.
- Csak hogy megérkeztél! - szólal meg hirtelen egy hang, majd az árnyakból előlép egy férfi.

A tekintetében látszik, hogy nem teljesen épp elméjű. A hangja halk és nyugtalanító, az ábrázata pedig rémisztő. Pár pillanatig csendben van, utána viszont egy lyukra mutat, ami az egyik falon tátong.
- Az egyik kis kedvencem megszökött... - mondja. - Menj utána és hozd vissza! Eléggé bedühödött az egyik szertől, amit kapott. Itt az ellenszer, ezt kell befecskendezni neki. Ha lehiggadt, akkor nem lesz gond, vissza jön veled. Addig viszont... eléggé gyilkos hangulatban van. Ha nagyon nagy bajban vagy, jelezd, akkor keresek egy alkalmasabb személyt. Mire ide ér, addigra valószínűleg már jól lakik a drága.
Ekkor egy fecskendőt nyom a kezedbe, amiben valamilyen zöld folyadék van. Mielőtt elindulnál, még kérdezhetsz a férfitól, bár az nem biztos hogy válaszol is.
avatar
Kaibutsu Hiroto
Játékos

Taijutsu Pontok : 48


Adatlap
Szint: B
Rang: Genin
Chakraszint: 444

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Földalatti Laboratóriumok

Témanyitás  Urokojō Azami on Pént. Május 08 2015, 21:49

Azami alaposan eltervezte a kis tolvajlást. Megtetszett neki az a gyönyörűen pirosló alma, úgyhogy elhatározta, hogy ő bizony azt elveszi, mert Urokojo Azamit senki nem akadályozhatja meg semmiben. Ha az árus az érkező vendég felé fordul, ő elhalad a stand mellett és óvatosan köpenye alá bújtatja a gyümölcsöt. Ha esetleg a férfi mégis visszakanyarítaná fejét portékája felé valami miatt, ő  gyorsan kicsúsztatja Yuudait köpenyujja alól és felkiált, hogy " Kígyó! ". Aztán a nagy felfordulásban felkapva kis barátját szépen elszalad. Nos, az a bizonyos vevő meg is érkezett egy idős hölgy személyében. A lány éppen nyúlt volna hideg ujjaival a termésért amikor egy lihegő hang shinobit pillantott meg. Megforgatta szemeit és visszahúzta a kezét. Azért előtte mégsem merte volna megtenni. Fogalma sem volt, hogy esetleg őt értesíteni jött a ninja, úgyhogy majdnem el is sétált a térdére támaszkodó egyén mellett, de az felemelte kezét afféle intésképpen. Miután kifújta magát gyorsan a lényegre is tért. 
" Ryujin sama? " - vetődött fel Azamiban a gondolat, ám a felettébb erőszakos idegen nem hagyta szóhoz jutni sem, elkezdte őt ráncigálni. Yuudai biztosan érezte gazdája idegességét, mert igencsak mozgolódni kezdett a köpenyujjban. A hírnök nem kímélve őt a tömegen át cibálta a lányt. Ő még mindig értetlen volt a helyzettel kapcsolatban.  Nem sok időbe tellett míg a célhoz, a laboratóriumhoz értek. Azamit kirázta a hideg a helytől, tudta miféle mocskos dolgok folynak ebben a pokolszerű létesítményben. Mi van, ha megint kísérletezni akarnak rajta? Mi van, ha ez csak egy csapda? Nem... nem lehet... Ahogy egyre haladtak beljebb, Azami úgy lett egyre idegesebb. A ritkásan pislákoló fények... az egyre erősödő szagok... minden hasonlított a múltjából árnyként utána nyúló helyre. Csak ekkor húzta ki karját a fiú szorításából.
- Hagyj! Tudok egyedül is menni! - morgott rá bosszúsan. Jobb oldalon a köpenye alól Azami vörös szemű rémsége kibújt és fenyegetően ágaskodott, miközben a levegőt kóstolgatta nyelvével. Egy lépcsősoron mentek le, ami egy végtelennek tűnő folyosóra vezetett, két oldalán ajtókkal. Pont, mint akkor. A lányon kezdett eluralkodni a pánik. Mégis mi a fenéért jött ide egyáltalán? Miért bízott meg a fiúban? De mégis mit tehetett volna... Hang rejteket ismerve ha nem megy magától, majd elviszik erőszakkal. Tág, rémült pupillái rebegve kémlelték az utat, hogy ha esetleg szökni kell tudja, hogy merre. Nem sokkal később egy ajtón kellett bemennie. Hát, nem valami vendégszeretően invitálták. A helyiségben sötét volt. Csupán pár pont pislákolt, és ahogy a hirtelen megszólaló hang gazdájára vetődtek azok a pontok, a lány hátán felállt a szőr. Tenyere izzadni kezdett, és automatikus hátrált. Mi ez a hely? Miért kellett ide jönnie? Ki ez a férfi, és mégis mi a fenéért hasonlít ennyire  volt fogvatartójára? Egyértelmű volt, hogy ez a bizonyos Ryujin sama nem ő volt, de kísérteties volt a hasonlóság. A lány lábai elgyengültek a stresszhelyzet hatásától, és majdnem össze is csuklottak alatta. Yuudai ekkor már vészjóslóan tekergett vállai körül riogatva bámulva a férfit.
" Azami... embereld meg magad, ez egy feladat, szembe kell vele nézned. Csak ne most törjön elő a pánikroham. Csak ne most... Mert akkor gyenge leszel. A gyengéknek nincs helyük ebben a világban, egyben lenyelik őket, akár a piton a sáros békát. Prédaként játszottak már veled, nem hagyhatod! Mutasd meg, hogy te nem olyan vagy! A gyengék meghalnak... A gyengék meghalnak... A ragadozó nyer. Az alattomos ragadozó akár az őt foglyul ejtő sólyomnak is a lábába harap az pedig elgyengülve zuhan össze... Ezt tanították, élj vele, Azami! "
Remegve vette el az üvegcsét. Ismerős volt a benne hullámzó folyadék is. Biztos valami nyugtató. Ilyent használhattak rajta is annak idején.
- Igenis, Ryujin sama. - hajolt meg Azami. Fekete tincsei eltakarták gyűlölettel teli szempárját, ami kitartóan bámulta a feljebbvalót. Yuudai visszakúszott addigi helyére.
A lány olyan volt, akár egy érzelmi hullámvasút. Az egyik pillanatban remegett a félelemtől, a másikban fogait összeszorongatta a gyűlölet a következőben pedig heves ritmusra kelt szíve az izgalomtól. Közel volt ahhoz, hogy átélje ugyanazt a traumát amit akkor. Pedig nagyon jól tudta, hogy ez nem ugyanaz a helyzet. 
Teljesítette a parancsot, és elindult a férfi kedvence nyomába. Valójában csak azért sietett ennyire - mert különben még lett volna kérdése azzal a "kedvenccel" kapcsolatban - mert már nem bírta tovább. Ahogy nem látta már a szobát, összerogyott, és zokogni kezdett. Megtört a stressz alatt. Veszélyes helyzetbe hozta magát, de nem tudott mit tenni. Úrrá lett rajta minden szorongása, amit eddig magába fojtott. Akárhányszor a kezében markolt üvegcsére pillantott, egyre inkább elborult elméje. A végére már annyira elszakadt a valóságtól, hogy hangosan röhögve, kisírt szemekkel bámult maga elé. 
- Én leszek a következő ragadozó!
avatar
Urokojō Azami
Játékos

Tartózkodási hely : Otogakure


Adatlap
Szint: D
Rang: Genin
Chakraszint: 110

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Földalatti Laboratóriumok

Témanyitás  Kaibutsu Hiroto on Hétf. Május 11 2015, 21:26

Mivel nem kérdeztél semmit, előre rohantál. Egy sötét járatba vezetett az utad, amit mesterségesen hoztak létre. Valószínűleg egy titkos folyosó lehetett valamikor, vagy még most is. A kérdés már csak az, hová vezet? Nincs megvilágítva, de szerencsédre nem neked kell gondoskodnod a világításról, ugyanis valamilyen furcsa kristályok lágy derengést biztosítanak. Ha elindulsz végre, akkor a folyosó eléggé kacskaringós, de állatnak még nyomát sem látod. Később pedig egy elágazáshoz érsz, amelynek bal oldala be van omolva, így csak jobbra mehetsz. Abból az irányból pedig furcsa morgásokat hallasz. Valószínűleg nem egy kedves kis házi kedvenc lesz az, ami ott vár téged. Ha megnézed mi az, akkor egy nagyobb járatban kötsz ki, ahonnan már nincs hova menni. A minimális fényt kihasználhatod a rejtőzködésre, főleg hogy a hatalmas bestia éppen háttal áll a folyosónak és éppen valakit majszol. Úgy néz ki, nem te vagy az első, aki megpróbálja megfékezni a bestiát.
Mit teszel?

avatar
Kaibutsu Hiroto
Játékos

Taijutsu Pontok : 48


Adatlap
Szint: B
Rang: Genin
Chakraszint: 444

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Földalatti Laboratóriumok

Témanyitás  Urokojō Azami on Vas. Május 17 2015, 19:29

//Bocsánat a késésért //

 Kis idő múlva Azami felkelt térdepelő pozíciójából könnyeit letörölgetve. A szívverése szép lassan visszaállt a normális ütemre, a szédülése pedig kámforrá vált. Felmérte a terepet. A járat, ahol volt valószínűleg valami menekülésre használatos titkos folyosó volt, legalábbis Azami erre tippelt. Az előtte álló utat halványan derengő, misztikus kövek világították meg. Nagy levegőt vett, majd úgy nyelte le, mintha az étel lett volna. Még kissé remegő, de biztos lábakon állt. Miután egy kunait kapott a kezébe, összeráncolta szemöldökét és megindult. Az ösvény előtte tele volt kanyarokkal. Miközben ezeket megtette a lány, mindenhol nyomok után kutatott. Immár elhatározott volt, és csak a feladatára koncentrált. De hiába, mert se egy lábnyom, se egy árva szőrszál, vagy nyál, semmit nem talált. Mintha Ryujin sama kedvencét a föld nyelte volna el. Tehetetlenségében - és határozatlanságában - oly erősen megszorította a fegyverét, hogy körmei majdnem húsába vájtak.
 Egy elágazáshoz ért. Jobban mondva valamikor elágazás lehetett, de most súlyos kövek fedték el a bal oldali járást. Ugyan megpróbálta őket elmozdítani, de semmi sikere nem volt, s miközben ezt tette, egy ismeretlen hang ütötte meg a fejét. Oda is kapta pillantását, de látni semmit nem látott. Azt hitte képzelődik, úgyhogy gondolván, hogy erre úgysem mehet elindult jobbra. Egy lépés után újra hallotta a hangot. Megtalálta a bestiát. Nem tudta eldönteni örül-e a ténynek vagy sem, hiszen egész teste remegett, de elméje csak azt hajkurászta, hogy most kell meghalni és itt hagyni a szenvedéssel teli világot; vagy visszavinni ezt a dögöt és egy kis hírnévre szert tenni. Sokkal jobb opciónak hangzott az utóbbi. Óvatosan, halkan leguggolt. Visszafordulni már nem lett volna esélye, és hátrálni sem akart, nehogy meghallja a lépteit. Ha visszafordult volna, biztosan elfutott volna. Ez nem csak azért rossz, mert így zajt csap, de akkor ismét gyávaságáról tenne tanúbizonyságot. Ugyan látni még nem látta áldozatát ( vagy gyilkosát ) de ő tudta ravasz ragadozóként, hogy ettől az még észrevehette őt.  Elővigyázatosan előhúzott köpenyujjából egy robbanócetlit és az eddig is bőszen fojtogatott kunai-ára erősítette azt. Az volt a terve, hogy elindul a hang irányába, és amint látja ellenfelét elhajítja a fegyverét, és felrobbantja a rajta ékeskedő cetlit, azonban ahogy egyre közeledett a hang irányába, agya egyre több ezzel ellentétes érvet láttatott vele. Mi lesz, ha a járat beomlik? Ki tudja a másik oldalon is miért volt ott az a sok törmelék? Mi van ha meghal az állat? Ahogy lépkedett azon kapta magát, hogy teljes bizonytalanságba esett, de már hiábavaló lett volna visszafordulni. Ráadásul addig el is tűnhetne a "kedvenc". Egy nagyobb járatba érkezett, és megpillantotta a hófehér fenevadat. Pofáján vér csurgott le, ami bűzzel hatotta át a helyiséget. Egy embert fogyasztott éppen. A test belei kitekerve hevertek a földön miközben a szörnyeteg mellső lábaival lefogva a hullát tépkedte annak húsát. Undorító látvány volt, de nem ennek a lánynak. Ő mintha mit sem látott volna lopódzni kezdett. Eléggé félt, mert új tervet kellett kiötlenie az előbbi helyett, méghozzá gyorsan. De ez mozgásán nem látszott. Akár a piton úgy tekergett egyre közelebb. A zöld üvegcsét amit eddig köpenye alatt tárolt bal kezébe vette. Jobb kezében tehát egy kunai, bal kezében pedig a trutyi volt. Szinte teljesen elfeledkezett Yuudairól, aki mindeközben izgalmával hatalmas veszélyt hozott gazdájára. Kibújt Azami ruhája alól és hangosan sziszegni kezdett. Vörös szemei meredten villantak meg a félhomályban. Gazdája biztos volt benne, hogy a szörny most észrevette őket. 

avatar
Urokojō Azami
Játékos

Tartózkodási hely : Otogakure


Adatlap
Szint: D
Rang: Genin
Chakraszint: 110

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Földalatti Laboratóriumok

Témanyitás  Kaibutsu Hiroto on Csüt. Május 21 2015, 17:58

Kusza gondolatokkal haladsz végig a "kikövezett" úton, majd lassacskán eléred a járatot, ahol a kis kedvenc van. Bár kicsinek túlzás lenne mondani, mivel nagyjából olyan magas, mint te. Most már a kunai mellé előveszed a fecskendőt is az ellenszerrel. Majd a kígyód elkezd sziszegni. A hatalmas farkas-szerű lény eddig nem vett észre, vagy ha mégis, nem igazán törődött veled, veletek. A sziszegésre viszont feléd fordítja vértől maszatos képét, majd vicsorogni kezd. A testén azonnal meredezni kezd a szőr. Azonban még nem mozdul csak bámul téged, titeket. Ha nem mozdulsz, akkor pár pillanatig csak áll, majd vonyít egyet, mire a bundája apró tűkké változik, melyeket kilő az irányodba. Könnyen el tudod kerülni ezt a támadást, ráadásul még ellentámadásba is kezdhetsz, ugyanis a bestia nem mozdul.
Ha azonnal támadásba lendülsz, akkor egyből kilövi rád a töviseit. Ha nem talál el, akkor elugrik a támadásod elől, de az irányodba továbbra sem indul meg.

//Ez rövid és gyenge lett, elnézést. Kezdődjék a harc! Smile //
avatar
Kaibutsu Hiroto
Játékos

Taijutsu Pontok : 48


Adatlap
Szint: B
Rang: Genin
Chakraszint: 444

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Földalatti Laboratóriumok

Témanyitás  Yuriko on Csüt. Aug. 31 2017, 20:53

Sharo Lu

Ez volt az egyik legrosszabb éjszakám... A múlt éjszaka nagyon kemény volt, nem is hittem volna, hogy megölöm Shinrit. Tudtam, hogy mire számítsak, ezért nem is aludtam el, próbáltam ébren maradni. Majd amikor már majdnem elbóbiskoltam, Shinri bevetette magát. A fiú megpróbált a magáévá tenni, de hála a kiképzésemnek, a srác nagyon megbánta. Ráadásul ez volt a végső teszt, ahol tényleg csak az erős juthatott tovább. Miután végeztem az ellenfelemmel, lehunytam ugyan a szemem, de igazán pihentető alvásról nem beszélnék. Eléggé felzaklattak az események, ráadásul egy halottal tölteni az éjszakát... Na mindegy, a lényeg hogy túléltem! Ráadásul egy fejpánt lett az eredménye, ami a genin rangra emelkedésemet jelzi!

Büszkén állok a föld alatti bunker egyik szobájában. Miután megkaptam a fejpántot, ide vezettek és azt mondták, hogy itt várjak. Így hát megállok a szoba közepén és várok. Néhány berendezési tárgy van itt csupán: egy asztal, néhány szék és egy üres könyvespolc. Ahogy állok, a fejpántomat feltűzöm az övemre. Ott szívesebben hordom, mint a fejemen. Ha ezzel megvagyok, akkor összefonom a mellkasom előtt a karomat és várok tovább.
- Vajon mivel folytatódik a kiképzésem? - dünnyögöm magam elé. - Esetleg most már küldetéseket is fogok kapni?
Számos gondolat motoszkál a fejemben. Viszont arra vagyok leginkább kíváncsi, hogy a többiek közül kik élték túl! Vajon fogom még látni őket? Tudom, hogy ez még a jövő zenéje, de nagyon remélem, hogy hamar kiderül!

//Egy kép a karakterem teljes kinézetéről: katt  //
avatar
Yuriko
Játékos

Taijutsu Pontok : 15


Adatlap
Szint: D
Rang: Genin
Chakraszint: 120

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Földalatti Laboratóriumok

Témanyitás  Sharo Lu on Pént. Szept. 01 2017, 23:09

//Yuriko-chan~//

Ifjú főszereplőnk - akarom mondani a friss genin – karba tett kézzel álldogál az ismeretlen szobában. Milyen különös helyzet. Egy fiatal lányt faragatlanság lenne egyedül hagyni egy olyan helyen, amit maga sem ismer, így diktálja az illem. De hogy itt a férgek túrta föld alatt mennyire érvényes ez a szabály azt már mindenkinek magának kell eldöntenie. Ahogyan eddig is tapasztalta, errefelé nem úgy mennek a dolgok, mint odafent. Túl közönséges is lenne nem? Az ott az élők világa, ez pedig a borzalmas alvilág, ahol a lakók mind nehéz bűnök tetteit hordozzák vállaikon. Ez igaz Yurikora is. Hiszen ő is gyilkolt, megfertőzte a világi gyűlölet. Vagy csak önmagáért harcol?
Fejpántja, rajta a jelképes hangjeggyel, az övén csüng, mint erőfeszítései jutalma. Meg is érdemelte. Hiszen annyit küzdött ezért... ezért a darab fémért. Nevetséges nem? A fiatal lány egyáltalán nem nyugodt. Fejében ezernyi kérdés fogócskázik. Pedig most többet érne egy kis türelemmel és a szokásos hidegvérrel. KI tudja milyen felindulásból fel is teszi magának a kérdések némelyikét. Csak az őrültek szoktak magukban beszélni, nem jó ha rászokik szegény lány.
Ekkor furcsa dolog zavarhatja meg a szobában várakozó Yuriko-t. Az ajtó, amin betessékelték újra kinyílik. Fény ömlik a folyosóról a szobába, aranyos utat rajzolva a padlóra. Talán a Sensei az? Amikor teljesen kitárul az ajtó láthatja hogy nem áll ott senki. A huzat volna? A föld alatt. Hát persze. Akkor talán Shinri szelleme kísért? Ha Yuriko úgy dönt, becsukja az ajtót akkor egy kis rendellenességet tapasztalhat. Olyan mintha odacsukott volna valamit. Egy kis darab szövetet, vagy papírt esetleg. De még mindig semmi gyanús. Nem támadnak rá a sötétből, a folyosó csendes. Ha nem moccan, akkor egy kevés recsegés kíséretében az ajtó újra becsukódik.
Különös.
Bár egy ilyen helyen minden lehetséges – ezzel még nyugtathatja magát a kunoichi.
Egy ideig csend telepszik a szobára. A sarkok árnyékában bujkáló démonok is hallgatnak. A lány újabb dologra lehet figyelmes. A hang alig halható, mégis egy otogakurei geninnek fel kell ismernie. Egy csengő tiszta hangja. Minta takaró vagy lepel alól hallatszódna. Mi történik körülötte? Tényleg a szellemek szőttek ellene tervet? Vagy… ez valami egészen más? Az idő vánszorog, eltelik egy perc. A hang újra hallatszik. Aztán egyszer csak finom érintés érez a torkán, mintha valaki keresztbe húzta volna a nyakán az ujját. Nos… ezt már mindennek nevezhetjük csak normálisnak nem. Egy pillanattal később ugyanazon a vonalon egy penge ér a bőréhez. A hideg fémfelület borzongatóan hathat a kunoichi számára. Mielőtt lenézhetne ez is a semmibe veszik. Valaki csúnya játékot űz vele. Ám egyenlőre fogalma sincs mi történik.
Nyugtalanító.
A csengő hangja újra hallatszik, a maga magasságával. Titokzatos. És még mindig nem lát senkit a szobában. Mintha maga a szél játszana vele és az elméjével. Vagy más van a háttérben? Egy shinobi művel lenne? Vagy a kimerültség őfelsége köszönt be? Aztán füle mellett egy magas, de igencsak jókedvű hangot hall. 
- Yurikooo-chaaan~
Az „o” és az „a” egészen elnyújtva, ami kissé kislányos stílust kölcsönöz a beszélőnek. Ha Yurikor hátrafordul (hátulról hallotta a hangot) akkor újból csak a könyvespolccal találja szembe magát. A szobát lassan betölti a csilingelő nevetés és a csengő együttesének észvesztő hangja.
Tébolyító.
Yurikonak lassan eszébe kell hogy jusson valami. A téboly nem szűnik meg, hosszú percek elteltével sem. A hang hol dúdolni kezd, hol fel-fel kacag valamin, amit nem oszt meg a főhősünkkel. Ha kérdez vagy mond valamit a hang megállítja az eddigi cselekvését és teljes figyelemmel Yurikora koncentrál. Ha pedig cselekszik… nos kire támadhatna? Egy testetlen démonra? Nem, valami más van a hátterében a dolognak. 

_________________



Multi: Djuka Haruka
2016 május - A hónap játékosa
avatar
Sharo Lu
Játékos Mesélő

Taijutsu Pontok : 27

Tartózkodási hely : Bajban... mindig bajban...


Adatlap
Szint: B
Rang: Elveszett ninja - Vampire
Chakraszint: 428

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Földalatti Laboratóriumok

Témanyitás  Yuriko on Vas. Szept. 03 2017, 21:24

Türelmesen várok a teremben, pedig meglehetősen nehezemre esik. Ráadásul még magamban is beszélek, ami nem jellemző rám. Viszont hamarosan nyílik az ajtó, így egy hatalmas mosollyal az arcomon, izgatottan fordulok oda. SEMMI! A mosoly azonnal lehervad az arcomról, de azért érdeklődve várok, hátha történik valami. Viszont tényleg nem látok senkit sem bejönni. Ennek ellenére nem moccanok meg, hogy bezárjam az ajtót. Ha már kinyílt magától, akkor maradjon is úgy.
Erre pár pillanat múlva az ajtó bezáródik magától! A jobb szemöldököm azonnal magasabbra kúszik, mint a másik. A szívem kicsit hevesebben kezd verni és próbálom kitalálni mi folyik itt. Ekkor egy fura hangra leszek figyelmes. Nem tudom mi lehet az, éppen ezért megpróbálok jobban odafigyelni. Végül meghallom egy csengő hangját, ami úgy szól, mintha valamivel le lenne takarva. Halkan hümmögök egyet, majd valami megérinti a nyakamat. Azonnal hátra ugrok ijedtemben, majd védekező állást veszek fel.
- Mi a fene volt ez? - kérdezem.
A szívem most már a torkomban lüktet, az adrenalin kezdi felfokozni a testem működését. Félve tekintek körbe, de még mindig nem látok senkit és semmit, ami eddig ne lett volna a szobában! Majd hirtelen valaki kimondja a nevem. Egyenesen a fülembe! Természetesen ugrok egyet előre, miközben a levegőben átpördülök. Ekkor már a hang irányába nézek, dem ég mindig nem látok senkit!
- Ki vagy? - kérdezem. - Mi a fittyfene folyik itt és mit akarsz tőlem?!
A hangom meglehetősen ingerült, de hát ki ne lenne az egy ilyen helyzetben. Ezután várok, hátha történik valami. Viszont ha megint hozzám ér valami, akkor kegyetlenül neki esek a levegőnek és elkezdem csépelni. Ha nem is látom ezt a valamit, vagy valakit, azért hátha el tudom találni!
avatar
Yuriko
Játékos

Taijutsu Pontok : 15


Adatlap
Szint: D
Rang: Genin
Chakraszint: 120

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Földalatti Laboratóriumok

Témanyitás  Sharo Lu on Hétf. Szept. 04 2017, 22:14

A fiatal genin mindvégig nyugodtan viselkedik. Gyanúsan nyugodtan. Már annyira gyanúsan, hogy nyugtatóra gyanakodnánk. Persze az ijesztgetés következő szintjén, a tapinál, ő maga is megriad egy kissé. Hiszen egy láthatatlan támadó... nos minden csak nem normális. 
Miközben Yuriko hevesen ugrándozik, a lány tovább kuncog. Őt neveti ki? Valószínűleg csak a szituáció mulattatja. Kuncogása az idegesen csengő szavak után azonnal el is hal. A helyiségben világító gyertyák lángjai megremegnek, majd néhány közülük azonnal el is alszik. A félhomály ami a szobában uralkodik riasztó lehet a fiatal lány számára is. Most már biztos lehet benne, hogy az ismeretlen simi csajszi nem veszi őt komolyan. Ideges szavait meg sem hallja, harckészültségére még csak nem is figyel. Vajon ki lehet ez a titokzatos személy? Nem a halott fiú visszajáró szelleme, erről megbizonyosodhatunk. Még ha meg is téveszti Yurikot, akkor is egy gyáva alak lehet. Ki rejtőzik el áldozata szeme elől? Úgy lenne tisztességes hogy kiálljon elé és elmondja mi a szíve szándéka. De mint tudjuk különösen kegyetlen világban élünk. Az ilyen sarokban bujkálók pedig előfordulnak az ilyen helyeken mint ez a földalatti állattenyészet. 
Miután a láthatatlan ismeretlen megbizonyosodott róla, hogy geninünk kellően ideges, megtöri a csendet és újabb csengőszóval kísérve szólal meg. Maga a hangja is borzongató. Olyan mint a friss patakok tiszta vizének csobogása, mégis vészjósló mint a hóhérok kardja a köszörűn. 
- Hogy én ki vagyok~? Megsértesz. - nevetgél egy keveset. 
Nos ha főhősünk ettől a sok nevetéstől nem kap idegbajt akkor tényleg különlegesen fegyelmezett lány. Ez így még zavaros válasz lehet, így kis szünet után újra hallható a hang. Immár sokkal fenyegetőbb a hangulatúan szól. 
- Azt hittem emlékszel rám. De látom elfelejtettél. Kegyetlen vagy Yurikoo-chaan~. 
Hogyhogy emlékezni? Leányunk valószínűleg annyit ért ebből mint a kutyaugatásból. Viszont a lényeget leszűrhette. A támadója ismeri őt. És tőle is elvárja hogy ismerje őt. Persze ez lehetetlen. Hiszen Yuriko azt sem tudja kiről van szó. Habár a hang bizonyos pillanatokban ismerős lehet, de akkor sem tudja senkihez sem kapcsolni. Hm. Rejtélyes nem? Ha kérdez, a hang meghallgatja, de ha nem akkor egy kis csengőszó kíséretében újra mondókába fog. Talán magyarázni akar? Nagyon akarhatja hogy felismerjék, ha ennyit töri magát érte. 
- Tudod. Ez... ez... NAGYON CSALÓDOTT VAGYOK! 
Ekkor hirtelen elhallgat a csengő, majd pontosan előtte, egy alak jelenik meg. Mintha ködből lenne csak. Nem valódi az biztos. Mikor összeáll a kép egy lányt láthat meg. Hosszú sötét haja a csípőéig ér, rubin szemei a félhomályban is tébolyodottan csillognak. Ha Yuriko ügyes még egy kis csengőt is észrevehet egyik hajtincsén. Valószínűleg ez az ami a hangokért felelős. Nem ninja ruhát visel, de testalkatilag sem egy taijutsura specializálódott shinobira emlékeztethet. Nos kitalálja akkor Yuriko milyen beállítottsággal van dolga? Nem telik el sok idő, a lány elmosolyodik, majd újra beszélni kezd. Most hogy a képet is látni, valahogy ismerősebb lehet a személy akit lát, ám a genin még mindig nem okosabb. 
- Azt hittem... hogy nem felejtesz el engem. Azok után amit tettél velem... velünk. Huh. - egy pillanat alatt válik gyilkos csillogássá az érdeklődő tekintete - Legyen hát. Én mondtam nekik hogy megbeszélem veled de... úgy tűnik elmezavarban szenvedsz DRÁGA CSILLAGOM. De unalmas is lenne csak úgy megölniiii~ Mit szólsz ha játszanánk? 
Bizarr. A rébuszokban beszélő lány egy ideig mosolyog Yurikora, majd kezében megjelenik egy katana. A gyertyák maradék fénye megcsillan a pengén. Szemkontaktust keres, majd miután megtalálta szinte már rajongó tekintettel nézi a genint. Amennyiben Yuriko igent mond, a lány maga elé emeli a fegyvert, hogy az egyenesen főhősünkre mutasson. Fenyegetés? Igen az. De ha Yuriko élni akar bele kell mennie. Persze azok a kérdések amik a lányka beszéde után felmerülnek megválaszolatlanok. Ezt is ki kellene deríteni. Milyen "ők"-ről hadovált? Azért küldték hogy megölje a genint? Nem lenne semmi értelme. 
- Nooos~ Felteszek neked egy kérdést. Egyszerű leeesz ne aggódj. Ha őszintén válaszolsz lehetünk öri barik és befonom a hajad~ De ha nem... Ha hazudsz nekem... - felkacag - Akkor teszek róla hogy a beleiddel szögezzelek fel a falra senpaaai~
A fenyegetés immár nyílt. Rendben is van. Viszont az utolsó mondat nyugtalanító lehet. Nem sokszor ígérnek az embernek ilyen szépeket nem? Nos úgy tűnik a lány imád beszélni, mert újra megszólal. Teste közben újra kezd finom füstté olvadni. 
- Jólesett kilökni a pálya szélére a lassabbakat? 
Az utolsó szavakra a kunoichi már csak a hangot hallhatja. Hogy válaszol? Sok minden múlhat rajta. A kérdés elgondolkodtató. Ha van elég ügyes talán a lányka utalásait is összerakhatja. De persze ha nem akkor sincs baj hiszen... Nos van más problémája is. Őszinte válasz... őszinte. Őszinte. Őszinte~

_________________



Multi: Djuka Haruka
2016 május - A hónap játékosa
avatar
Sharo Lu
Játékos Mesélő

Taijutsu Pontok : 27

Tartózkodási hely : Bajban... mindig bajban...


Adatlap
Szint: B
Rang: Elveszett ninja - Vampire
Chakraszint: 428

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Földalatti Laboratóriumok

Témanyitás  Yuriko on Kedd Szept. 12 2017, 21:25

A helyzet kezd nagyon para lenni! Nem látom ki van még idebent, ráadásul azt sem tudom mivel állok szemben. Ez most egy élő ember, vagy valami szellem? Szerencsémre hamarosan fény derül a kilétére, hiszen lassacskán kibontakozik előttem egy női alak. Na így már mindjárt más!
- Ismernem kellene téged? - nézek rá, de az arcomon most már flegmára változik a kifejezés.
Elsőre nem igazán tudom, hogy ki lehet ő, de amint elárulja, hogy ő is részt vett a futóversenyeken, kezd kibontakozni előttem egy arc. A neve nem ugrik be, de lassacskán felismerem benne az egyik lányt, akivel néhány évet eltöltöttem. Így kicsinosítva még egész jól is néz ki, főleg hogy azt a hatalmas mennyiségű koszt róla is levakarták.
- Jobban tennéd, ha odafigyelnél mit mondasz és kinek! - szólalok meg, majd megfeszítem az izmaimat, hogy bármelyik pillanatban készen álljak egy támadásra.
Ha már eddig eljutottam, nem itt fogom feldobni a pacskert! Kezdek egyre mérgesebb lenni, amin a lány nem igazán segít. Végül feltesz nekem egy kérdést, ami kicsit meglep.
- Az őszinte választ szeretnéd? - kérdezem. - Akkor ott nem éreztem semmit. Nem érdekelt, hogy kivel mi történik! Egyedül az számított, hogy akkor kiemelkedőt nyújtottam. Ráadásul a leleményességemért még egy kis pihenőben is részem volt. Az már nem az én bajom, hogy annyira béna voltál, hogy nem neked jutott ez az eszedbe.
A szavaim után próbálok felkészülni a legrosszabbra. Nagyon zavaró, hogy nem látom az ellenfelem, de ha szerencsém van, akkor még időben ki tudok térni a csapása elől. Behunyom a szemem és a környezetemre kezdek koncentrálni. Ha a futásnál sikerül beazonosítanom a vetélytársaim helyzetét, akkor most sem lehet nehezebb dolgom! Veszek egy mély levegőt, de úgy, hogy lassan szívom be. Megpróbálok valamilyen illatot is elcsípni, hátha hagy maga után valamilyen árulkodó nyomot.
avatar
Yuriko
Játékos

Taijutsu Pontok : 15


Adatlap
Szint: D
Rang: Genin
Chakraszint: 120

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Földalatti Laboratóriumok

Témanyitás  Sharo Lu on Pént. Szept. 15 2017, 22:31

Flegmaság. 
Igen csúnya következményekkel szokott járni az ilyen viselkedés. Ezt valószínűleg Yuriko is tudja. Vagy... mégsem? Viselkedéséből úgy tűnik pillanatnyi gőg vezérli és nem a szavak mögé rejtett fenyegetésektől való félelem. Ahogy mondani szokás – A zsenialitásnak megvannak a maga határai, de a hülyeség nincsen korlátok közé szorítva. Mégis valamilyen szemszögből érthető, hogy így beszél. Fél. Érdekes teremtmény az ember, igaz? Ha veszélyt érez, azonnal megriad, igyekszik magát erősebbnek mutatni mint amilyen valójában, hátha az ellenség megijed tőle.
De elég is a komoly beszédekből. Hiszen itt a feszes szálak épp elszakadni látszanak. Vicces, hogy aki a sors (és az idegen lány idegeinek) szálait eltépdesi az maga Yuriko. Ő és az érzése hogy erősebb mindenkinél. Hol van a kétségbeesés? Legbelül éreznie kellene, hiszen épp halálraítélten vergődik egy okos kis pók hálójában. Hogy juthat ki a szituációból? Valószínűleg magának is pókká kellene válnia. Lehetséges ez egyáltalán? Nos ahhoz egyenlőre várnia kell.
Majd’ elfelejtem, először választ kell adnia az őrült lánykának. Aztán várhat. Amíg főhősünk dicső beszédét szavalja, a helyiségben halálos csend honol. Bár Yuriko ezt nem láthatja, de az ellenség minden egyes szót megízlel magában, mérlegeli azt a sok haragot amit velük együtt kap. Azt sem látja, hogy pontosan előtte áll, kézfején megtámasztva az állát és úgy figyeli őt. Őrület nem? Láthatatlan stalkerek éjszakája van ma vagy mi?
Ahogy befejezi a dumcsizást, az ellenfele hangja újra eléri a füleit. Úgy tűnik már az első szónál elhatározta magát.
- Jaj mindig is tudtam nem fejtettél ám el. – szólal meg szó szerint csilingelő hangon – Viszont… Fufu~
Nem kell zseninek lenni ahhoz, hogy az ember észrevegye a hirtelen beállt kínzó csendet. Yuriko vár, figyel, hátha érez vagy hall valamit. De semmi. Aztán a hangocska újra megszólal, sokkal intenzívebben és ridegebben. Úgy tűnik nem nyerte el a tetszését a válasz, akármennyire is őszintén hangzott. 
- BÉNA? HAHAHAHAHA. Tudod ezután mégis csak érdekel hogy milyen az a büszke kis arcod vérbe fagyva.
Az ifjú kunoichi olyan hangot hallhat, mint amikor betörnek egy üveget, majd a semmiből bukkan fel az alak. A lány az, arcán ijesztő, mániákus mosollyal.
- Vesztettttéél~ Nem játszom tovább. Ha ilyen rideg vagy velem… majd apró darabokra váglak, hogy újra összerakhassalak, mit szólsz? Hátha akkor értelmesebb leszel.
Yuriko szeme elől mintha egy függönyt húztak volna el, a fülében újra reális hangokat hall. Valami elmúlt, valami megszűnt. Ha a lányra néz, az egyetlen szimpla kézjelet mutat, amit ő is felismerhet, ha nem is tudja alkalmazni. Feloldás. A lány előhúzza fémesen csillogó kardját, majd az otogakureinek szegezi azt. Ha Yuriko nem támad rá, akkor egy shusinnal mögötte is terem és felé vág. Mivel fog így harcolni? Vajon mennyi az esélye ezzel az elmebeteggel szemben? Valamit gyorsan ki kell találnia. Az ellenségesnek tűnő lány egyértelműen tudatára adta hogy szét akarja tépni. Csúnya vége lenne ennek a fényes úton haladó életnek, nem? Már lassan sajnálnám is…

_________________



Multi: Djuka Haruka
2016 május - A hónap játékosa
avatar
Sharo Lu
Játékos Mesélő

Taijutsu Pontok : 27

Tartózkodási hely : Bajban... mindig bajban...


Adatlap
Szint: B
Rang: Elveszett ninja - Vampire
Chakraszint: 428

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Földalatti Laboratóriumok

Témanyitás  Yuriko on Hétf. Szept. 18 2017, 21:00

Csendben hallgatom a kunoichi beszédét. Úgy tűnik, nem sikerült megnyernem a válaszommal. Ennek ellenére hidegen hagy a dolog. Most már tudom, hogy egy hús-vér emberrel van dolgom, aki gyáva módon elrejti magát. Viszont most már biztos vagyok benne, hogy van ellene esélyem. Ha parányi is, de van! Ráadásul velem egy idős, így nem valószínű, hogy olyan kemény ellenfél lenne.
- Na ide figyelj te hulladék! - förmedek rá a lányra miután megjelenik. - Ne a szádat jártasd, hanem mutasd mire vagy képes! - teljesen belelovagolom magam az indulatokba, de a védekező állásból nem váltok át támadóra. Hagyom támadni.
A kunoichi eléggé elveszíti a fejét, majd egy technikát vet be: shunshinnal eltűnik, majd mögöttem jelenik meg. Azonnal elmosolyodom a cselekvésén, hisz a technika, amit használt könnyen elárulhatja. A második pukkanást követően előre bukfencezek, így a kardja csak a levegőt szántja. Miután kiegyenesedem, felkapok egy széket és felé hajítom. Ezt követően felveszek egy másikat is, majd azzal a kezemben indulok meg felé. Az ülőalkalmatosság csupán azért kell, hogy hárítsam a kardcsapásait. Ha már eléggé közel vagyok, akkor a székkel próbálom a falhoz nyomni.
Ha az első szék elől újabb shunshint használ, akkor a másodikkal próbálom megütni(már ha mögém kerül). Komolyabb támadást egyenlőre nem kezdek el kivitelezni, helyette más taktikát használok:
- Gyerünk már te szerencsétlen! - szólalok meg. - Ennél sokkal komolyabb ellenfelem is volt már!
Ha minden jól jön össze, akkor a kunoichi eléggé mérges lesz és akkor meggondolatlan dolgokat is csinálhat. A lényeg, hogy ne tudjon rendesen a harcra koncentrálni.
avatar
Yuriko
Játékos

Taijutsu Pontok : 15


Adatlap
Szint: D
Rang: Genin
Chakraszint: 120

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Földalatti Laboratóriumok

Témanyitás  Sharo Lu on Hétf. Szept. 25 2017, 22:16

//Hol is kezdjem… A posztod karakter hű, de szarvashibák vannak benne. Először is ezt emelném ki: nem valószínű, hogy olyan kemény ellenfél lenne. – ilyen következtetést honnan vont le a karakter? Én igyekeztem az ellenére utalgatni neked. Másodszor pedig: a harcjelenetek cselekvéseit illik (sőt kötelező) feltételes módban írni. Viszont Yuriko teljes bizonyossággal egy SZÉKKEL támadt meg egy nála ERŐSEBB karaktert. Ezek fényében, nem lehettem olyan kedves, mint akartam lenni//


Ó, ez a sok gőg ami ebben a fiatal lányban felgyülemlett. Eltaszító. Nem mintha egy gyilkosnak, kedvesnek és megértőnek kellene lennie, de… ez itt már egyenesen bántó. Yuriko terve találó lett volna, de… sajnálatosan nem ezen ellenfél ellen. Persze, aki eddig csak a nála gyengébbeket taposta a földre nevetve az nem tudja milyen egy erős ellenfél. Mindenkit maga mögé sorol az eddigi sikerek dicsőségének mámorától megrészegedve. Kicsinyes nem? Csak remélhetjük, hogy drága csillagocskánk nem ebbe a csoportba tartozik. Pazarlás lenne a pókokkal megetetni a körmeit… 
Mikor Yuriko el van foglalva azzal hogy bukfenchez hasonló tornászmutatványokat mutasson be (a senkinek) a lány egyszerűen mellé shusinozik és a mozdulat felénél oldalba rúgja. Arcán ijesztő komolyság. Újra és újra lendíti csizmás lábát és teljes erejéből a földön fetrengő tornász lányba rúg. Az ötödik rúgásnál már látszik, hogy fárad egy kicsit. Egy ideig csak bámul azokkal a nagy rubinokhoz hasonló szemeivel a földön heverő lányra, majd arcán tébolyult mosoly jelenik meg. A kezeinél fogva rántja fel a kunochit a földről, majd a szekrénynek löki. A másodperc töredéke alatt hajítja el a kardját, olyan erővel, hogy az belefúródik a fából készült gardrób ajtajába. Ó, és hogy ne felejtsem el mondani Yuriko jobb vállán is áthalad ahhoz, hogy a fához érhessen. Itt van tehát egy szekrénynek szögezve. A lány közelebb lépdel, arcán megvetéssel.
- Vicces vagy Yuriko-chaaaan. Hm. Ezért kikérem a véleményed: Mit gondolsz, hol vágjam fel? – nevet a felnyársalt lányra.
Nos, nem kell észlénynek lennie ahhoz, hogy rájöjjön, a beleinek kiontását tárgyalják meg éppen. Jó kis téma, egy teasüti mellé, de talán egy véres küzdelemhez nem annyira. Vagy fordítva? Mielőtt bármivel próbálkozna, a támadója gyomorszájon térdeli, majd elcsattan egy visszakezes pofon is. Yuriko kába a rúgásoktól, a vállában iszonyú erővel lüktet a fájdalom, a szája felszakadt, csak egy véres cafatnak látszik. A pofonok nyomán ég az arca és a hányinger is elfogja. Ezek összese igen kellemetlen lehet neki. Habár igen tanulságos is. A fekete hajú bestia újra nevetni kezd, ahogy övéből egy szét csicsázott, csillámporral beszúrt kunait vesz elő. A fény megcsillan a lila csillámokon. FABULOUS! (kaguya nénémuram engedte a szóhasználatot) Nos a fájdalomtól alig látó Yuriko is biztos egyet értene ezzel a kijelentéssel… ha tudná miről is van szó. Az ájulás határán van, a feje elnehezedik. A sötétség hívja hívogatja. Ekkor valami éles csapja arcon. A szájába egy kevés keserű homok hull. Nem látja mi az, de kikövetkeztetheti, hogy a csillám. Most ő is unikornissá változik? Én pegazusra szavaznék, de sose tudhatja az ember. A kunai lapjával vágták arcba. A lány ekkor, ujjait Yuriko torka köré fonja. Egy ideig finom cirógatással simogatja, majd erősen megszorítja. Ez már neki is sok lehet. Alig kap levegőt, a fekete boszorka karmai között. Az eszméletvesztés sötét köde már betakarta fátylával a szemét, amikor olyasmi hangot hallott mintha egy ajtót vágtak volna ki. A szobába jutó fény utat tör egészen Yurikóig és mélyen a szemébe tűz. Egy ismeretlen hang szólal meg, valószínűleg egy férfié.
- Yuuko állj! Teszed le! – mondja teljesen nyugodtan, mintha egy kutyához beszélne.
A nevén szólított fojtogató unott arccal engedi el a szerencsétlen genin torkát, majd a vállából is kirántja a kardot. Yuriko rongybabaként csúszik a földre. Nincs semmi ereje. Talán beszélni még tud. Az érkező közelebb lép és leguggol hozzá. Egy férfi az, de vonásai nem látszanak a hátulról világító fénytől.
- Jól vagy? – kérdezi.
Hangjában nyoma sincs az aggodalomnak, vagy empátiának. Nem, az túl emberi lenne az ittenieknek. De… ezt már mind megszokhattuk ebben a kegyetlen világban.

_________________



Multi: Djuka Haruka
2016 május - A hónap játékosa
avatar
Sharo Lu
Játékos Mesélő

Taijutsu Pontok : 27

Tartózkodási hely : Bajban... mindig bajban...


Adatlap
Szint: B
Rang: Elveszett ninja - Vampire
Chakraszint: 428

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Földalatti Laboratóriumok

Témanyitás  Yuriko on Hétf. Okt. 02 2017, 21:27

//Próbálok karakterhű maradni. Azt pedig lekicsinylésnek szántam Smile A szék elvileg a szobában volt. Azt mégse írhattam, ha van szék akkor ezt meg ezt csinálom. Magát a cselekvést viszont szerintem feltételesben írtam.//

Úgy néz ki, a tervem nem sikerül. Hiába próbálok hátra bukfencezni, az ellenfelem hirtelen oldalról lendül támadásba és megrúg. Sajnálatos módon nem áll le ennyivel, ugyanis pár pillanat múlva újabb rúgások érnek. Próbálok összegömbölyödni, de nem járok túl sok sikerrel. Helyette érzem, hogy a másik lány a magasba emel, majd a következő pillanatban a szekrényhez vág. Majd a kardja követ engem és a bútorhoz szegez.
- A jó édes... - üvöltök fel fájdalmamban. - Annyi a szerencséd, hogy nem látlak, te szipirtyó!
Ezt követően kapok pár pofont is. A vállamban lüktető fájdalom egyre erősebb, ráadásul valószínű hogy elég jó helyen talált el a kunoichi, mert már hányingerem is van. Majd hirtelen újabb csapást kapok az arcomba, amit valószínűleg egy fegyverrel segítettek meg. A szipirtyó hangja alig-alig jut el a fülembe. Bár az is lehet, hogy nem a szemétláda az? Lassan jut el a tudatomig, hogy ezúttal másik hang szólalt meg. Nem igazán vagyok magamnál, így csak annyit érzékelek, hogy lecsúszom a földre.
- Úgy nézek én ki, mint aki jól van? - mondom recsegő, elhaló hangon. 
Ezután hagyom, had történjen az, aminek történnie kell. Meg sem próbálok felállni, csak fekszem és várom a fejleményeket.

//Ez nagyon gyenge lett... mostanában nincsenek jó napjaim, ezért sem írtam még. Most is csak azért próbálkoztam, hogy nehogy eltűntnek nyilvánítsatok.
Yuuko felfedte menet közben az álcáját, vagy végig láthatatlan volt? Ez nem igazán volt tiszta.//
avatar
Yuriko
Játékos

Taijutsu Pontok : 15


Adatlap
Szint: D
Rang: Genin
Chakraszint: 120

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Földalatti Laboratóriumok

Témanyitás  Sharo Lu on Szomb. Okt. 14 2017, 00:00

//A késésért elnézést, nem fog előfordulni a közeljövőben ilyen hosszú kihagyás. A kérdésedre: Yuuko végig látható volt, egészen a beszélgetésig visszamenőleg, mivel nem látott okot arra, hogy elrejtse Yuriko elől magát. Ne aggódj, jó volt a posztod.//

Úgy tűnik kedvenc rebellis kunoichink még mindig formában van. Büszkeségét a fájdalom és a vereség érzése sem töri meg. Igazi ninja, nem igaz? Felkészülhetett már a hősi halálra és a kivégzésre de... Mindezek helyett csak éles fájdalmat kap. Nem volt már elég? Úgy tűnik az itteniek nem szeretik a félmunkát. Ha fáj, nagyon fájjon, ha már véres, legyen véresebb. A vállában olyan érzés magja csírázik ki amitől a legedzettebb harcosnak is könny szökhet a szemébe. Mintha belülről trancsíroznák szét az izmait, hogy minél nagyobb rést fúrhassanak beléjük. Jogosan gondolhatjuk, hogy most épp beleszúrnak valamit a lány porhanyós húsába. De éppen ellenkezőleg: a kardot húzzák ki a vállából, szinte sebészi pontossággal. Amikor a fém eltűnik, Yuriko teste egyszerűen a padlóra omlik. Mást nagyon most úgysem tud tenni, nem igaz? Egy kéz megragadja a felkarját és emelni kezdi. Vigyázva és igen lassan húzzák fel, hiszen a segítője nem akarja kockáztatni, hogy a hirtelen mozdulatra elpattanjon valami a sebesült lányban. Amennyiben nem áll ellen meg is tartják egyik karjánál fogva. A lábait így álló helyzetben már kezdi érezni, néhány perc elteltével mozgatni is tudja a végtagjait. Nem kapott annyit, így hamar rendbe jöhet. Egy bökkenő van csupán: mindent homályosan lát. A világ ködös foltokba olvad össze fiatal szemei előtt. Valószínűleg a sokk hatása, vagy csak rossz helyen érte egy rúgás. Ki tudja. A férfi egészen addig vár, amíg Yuriko kellően össze nem szedi magát.
- Nos? Tudsz már járni? - kérdezi
A szavak jelentése olyannyira elüt a hangszíntől, hogy azt már bizarrnak is találhatjuk. A férfi ugyanis, kedves szavai ellenére, teljes közönnyel beszél a kuniochihez. Szuper. Úgy tűnik, hogy egy halom kiszámíthatatlan elmebajossal zárták össze.
Amennyiben jelez, hogy jól van, a mellette álló férfi el is indul. Elég lassan haladnak, hiszen oldalról továbbra is a lányt támogatja. Kilépnek a szobából, a fénybe. A sötétség után taszítóan hathat ez a vakító ragyogás. Jobbra fordulnak, majd egyenesen kezdenek haladni. A világosság hatására Yuriko látása is javulni látszik. Hamarosan már felismer és észrevesz mindent ami körülötte helyezkedik el. A csipet csapat csendben halad a folyosón (miután visszanyerte a szeme világát, észrevehette, hogy egy folyosón haladnak). Yuuko kissé lemaradva tőlük, bandukol. Nem nagyon figyel arra, hogy az előtte lévő kettő mit is csinál. Inkább azzal van elfoglalva, hogy a vért törölgesse a pengéjéről. 
- Egy cseppecske és még egy cseppecske. - mondja mosolygós hangon. 
Yuriko nem tudja hova mennek. Ismeri ezt a helyet, hiszen itt nőtt fel, de ezekben az alagutakban, ezeken a folyosókon még sosem járt. A mellette álló csendesen halad, úgy tűnik nem kezdeményez beszélgetést. Yuuko, aki problémaforrás lehet, most nem figyel rá. Itt az ideje kérdezni. Ha jobban megnézi ezt az alakot (nem nagyon látja az arcát, hiszen a fény még mindig felülről jön), megállapíthatja, hogy nem egy erőlegény. Ami azt jelenti, hogy valószínűleg tudna válaszolni néhány suttogva feltett kérdésre. Persze ez - mint minden - rajta áll. Ha nem szólal meg, az út végéig halotti csendben haladnak. 

_________________



Multi: Djuka Haruka
2016 május - A hónap játékosa
avatar
Sharo Lu
Játékos Mesélő

Taijutsu Pontok : 27

Tartózkodási hely : Bajban... mindig bajban...


Adatlap
Szint: B
Rang: Elveszett ninja - Vampire
Chakraszint: 428

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Földalatti Laboratóriumok

Témanyitás  Yuriko on Hétf. Okt. 23 2017, 22:08

Úgy tűnik itt a vég. Nem maradt számomra más, csupán a fájdalom, illetve a sötétség, melybe a kín taszít. Azt hittem, hogy sokkal hosszabb pályafutást fogok futni, erre már az első napomon elvérzem. Ráadásul szó szerint... Érzem a hideg fémet, ahogy mocorog a húsomban, majd hirtelen elhagy az erőm és a földre rogyom. Azt hiszem belenyugodhatok a dologba, eljött értem a kaszás.
Valaki megfogja a karom, majd a magasba emel. Úgy néz ki, az az átkozott még kiélvezi az utolsó pillanataimat. Azonban hirtelen azt érzem, hogy kezdek jobban lenni. Lassan rá tudok nehezedni a lábamra és úgy tűnik, visszatér belém az élet. A következő pillanatban egy kérdésre leszek figyelmes. Nem merek megszólalni, mert félek, hogy elhánynám magam. Éppen ezért csak bólintok egyet.
Így hát hamarosan elindulunk valamerre. A fény teljesen elvakít, ami nem igazán könnyíti meg a tájékozódást. Ráadásul a férfit sem látom, aki segít rajtam.
- Ki vagy? - kérdezem rekedten. - És hová viszel?
Nem igazán próbálok ellenállni, hagyom hogy oda vigyen ahol akar. Ha szerencsém van, akkor minden rendben lesz. Bár felénk az is megszokott, hogy elteszik láb alól azokat, akik túl gyengének bizonyultak...
avatar
Yuriko
Játékos

Taijutsu Pontok : 15


Adatlap
Szint: D
Rang: Genin
Chakraszint: 120

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Földalatti Laboratóriumok

Témanyitás  Sharo Lu on Szomb. Okt. 28 2017, 01:04

Itt vagyunk újra, az utolsó perceket éljük, a szakadék szélén táncolunk, remény után kutatunk a sötétnek ígérkező jövőben. Élünk. Legalábbis a legtöbb ember így definiálja az életet. Mások inkább így: egy szeméttel teli sötét alagút, amiből kiutat csak a halál jelenthet. Szép, nem? Ilyen a filozófia, bonyolult és érthetetlen. Vajon Yuriko melyik világnézetet vallja? Az is meglehet, hogy egyiket sem… mi van, ha ő csak a saját érdekeit nézi és közben elfelejt a körülötte lévő dolgokra gondolni? Mialatt hősnőnk visszahozta magát a halálból, ő is visszakerül az idegesítő mókuskerékbe, amit életnek hívunk. Unalmas mi? Ha valami összejönne, mindig jön a hidegzuhany.
Miközben a lány gondolatait megfeketítik az aggodalmas gondolatok, a külvilágban minden meg tovább. A békés kis csapat befordul egy sarkon, a férfi őt is igyekszik tova rángatni, hogy tartsa velük a tempót. Hosszú, elnyújtott percek telnek el, mire szólásra nyitja a száját.
- Ne aggódj, csak protokoll vizsgálatra viszünk. - suttogja És először legyen elég annyi, hogy segítek neked.
Talán egy új szövetséges lenne? Nem biztos, hogy az ifjú genin hihet a férfi szavainak, de egy biztos: pillanatnyilag csak ez az állítás van, ebbe kell reménykedve belekapaszkodnia. Yuuko a páros mögött sétál, ujján a kunait pörgeti, amivel az előbb még Yuriko beleit akarta felvágni. Yuriko szinte érzi, hogy a lány tekintete lyukat éget a hátába. Ha hátratekintene, azonnal egy mániákusan csillogó szempárral találná szemben magát. Úgy tűnik a Láthatatlan lány nem akarja szem elől veszteni a prédáját. Olyan mint egy durcás kisgyerek akitől elvették a játékát, semmit sem szól egész úton. A férfi is csendben hallgat. Jó hallgatóság lennének, az biztos. 
Úgy öt percnyi ráncigálás és bicegés után a férfi megtorpan egy ajtó előtt. A válla felett hátra tekint az őrült lányra, aki a páros elé szökdécsel és készségesen elhúzza az ajtót. Ahogy Yuriko belép a szobába az ajtó visszacsúszik a helyére. A két jómadár közül csak a férfi követi a helyiségbe, Yuuko kint marad. Nem sokkal később zár kattanása hallatszik. Ha eddig nem volt egyértelmű, hogy be vannak zárva, most mindenképpen világossá válhatott a helyzet. 
A helyiségben teljes káosz uralkodik. Az íróasztalon szétszórt papírok, a sarokban egy vészesen csillogó orvosi eszközökkel teli szekrény, a falakon képek és rajzok. Első ránézésre ez Yuuko szobájának is elment volna... ám ez az állítás sosem állhatott volna messzebb a valóságtól. Több percnyi csendes nézelődés után, velük szemben felpattan egy ajtó és egy vörös valami viharzik be rajta. Össze vissza rohangál a szobában, az asztaltól a vitrinig, az ágytól a polcokig. Amikor a férfi megköszörüli a torkát, az ismeretlen megáll, majd feléje fordul. Jobban megnézve egy  alakja bontakozik ki a szemük előtt. 
- Oh, hogy te is itt vagy már? 
A hangja selymes, egészen simogató, mégis van benne valami tébolyodott él. A férfi hozzá lép, suttogva mond neki valamit, mire a vörös hajú nő csak bólint és Yuriko felé fordul. Egy pillanattal később már előtte áll. Hogy lehet ennyire gyors? Ez már félelmetes. Tekintete ide-oda cikázik a lányon, minden egyes karcolását felméri. Fokozatosan egyre kedvesebb, szinte már sajnálkozó kifejezés ül ki fiatalos vonásaira.
- Jaj drágám, veled aztán elbántak. Na gyere ülj ide, majd én összefoltozlak. - a lányt egy székre ülteti, ő maga pedig előtte foglal helyet. 
Kötszert nem is látni sehol - juthat eszébe a kunoichinek amint körbetekint. Akkor meg hogyan lesz akkor az említett összefoltozás? Egyszer csak valami meleg érintését érzi a vállán, ott ahol a kard érte. Ha odafordul jellegzetes, halványzöld színű buborékot láthat a vállánál, a nő keze körül. A zöldes chakra zizegése elég idegesítő lehet számára, de most valószínűleg leköti a figyelmét, hogyan záródik be a sebe. Varázslatos látványt nyújthat, ahogyan a bőre szépen lassan újra rózsaszínes árnyalatot vesz a duzzadt vörös helyett és a vágás is összezáródik.
- Ma ez az első élő. Mit tartotok? Őszi nagytakarítást? - fordul komolytalan hanggal a férfi felé.
- Csak a szokásos... Tudod miért vagyok itt Suzume. 
A gyógyító chakra ekkor eltűnik, az előbb Suzuménak nevezett nő pedig fáradtan törli meg kézfejével a homlokát. Úgy tűnik kimerült mind lelkileg mind fizikailag. Talán az előbbi mondat is rájátszott a dologra. 
- Jól tudom miért vagytok itt. 
Suzume szemei megvillannak a gyertyafényben, fenyegetően üzenve a férfinek, aki erre csak bólint és elhagyja a helyiséget. Lenyűgöző, hogy ez a furcsa hölgyemény el tudott űzni egy ilyen erősnek tűnő fiatalembert és még csak meg sem kellett erőltetnie magát. Miután az ajtó becsukódott, Suzume az asztalhoz húzza a székét és a papírhalomban kezd turkálni. Mikor megtalál egy lapot kihúzza a többi közül és bőszen írni kezd rá. 
- Mondd csak szívecském mi a vércsoportod? Ájulni szoktál? Ugye... bírod a vért? Gyere ide szívecském, sok mindenről kell beszélnünk. 
Ilyen kérdéseket tesz fel, miközben fel sem néz a lapokból. Valószínűleg azt várja, hogy a kunoichi közelebb menjen hozzá, további vizsgálatokra, mert öt percnyi csendes firkálás után galagonya szemeit Yurikora függeszti, arcán barátságos mosollyal int neki. Ha Yuriko odamegy hozzá, Suzume abbahagyja a jegyzetelést, megtámasztja a tenyerében az arcát és a szemébe néz. 
- Tudsz... ölni Yuriko drága? - teszi fel az immár teljesen komoly hangulatú kérdést. 

_________________



Multi: Djuka Haruka
2016 május - A hónap játékosa
avatar
Sharo Lu
Játékos Mesélő

Taijutsu Pontok : 27

Tartózkodási hely : Bajban... mindig bajban...


Adatlap
Szint: B
Rang: Elveszett ninja - Vampire
Chakraszint: 428

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Földalatti Laboratóriumok

Témanyitás  Hidan on Szer. Nov. 15 2017, 07:51

Az Okisha Aiza nevű fekvőbeteg szívritmusát mérő orvosi berendezés pittyegése halk, lassú üteméből harsogó, pergő dobpergésszerűen gyors szirénává vadul. Erre a hangra riad fel a fiú, közel egy hetes lázálma után. Ahogy gondolatban megpróbál az épp csak átélt álom foszlányai után kapni, azok egyszerűen csak kicsúsznak ujjai közül. Akárha csak iszapot markolna. Jeges verítékben úszó testére nyirkosan tapad a steril kórházi lepedő és szíve oly kétségbeesetten zörgeti bordacsontokból emelt börtönének rácsait, mintha valóban ki akarnék törni onnan. Alighanem lidércnyomása lehetett. Azonban akármennyire kellemetlen is, legalább annyira nem meglepő ez az áldatlan állapot a fiú számára. Az utóbbi napokban ébren töltött percekben - melyből nem volt túl sok, s az ezekről való emlékek is legalább oly homályosak voltak mint a rémálmok után maradóak... - ugyanezt érezte. Szűnni nem akaró delírium, a rosszabbik fajtából, ehhez képest 'meghalni' valóságos kéjutazás volt. Mintha csak vendég lenne a saját testében. Metamorfózis... Így fogalmazott Kabuto-sama. Vajon a bábállapotban lévő lárvák is így szenvednek, mielőtt szárnyat bonthatnának..?
A shinobi alighogy kinyitotta szemét és hozzászokott a kórterem bántó fényéhez, egy nővért pillant meg, amint épp a szívmonitorhoz tartozó billentyűzeten serénykedik. Egész helyes az arca... Azonban ahogy az ápolónő tekintetét az épp felülő betegre fordítja, Otogakure chunninja döbbenten szembesül vele, hogy csak a fele az. Az ifjú hölgy ábrázatának bal felét kifejezéstelen viaszmaszk takarja, mintha csak újabb rémálomba csöppent volna a fiú. Ahol a nyugtalanító álarc véget ér, épp csak láthatóan az égési vagy savmarta sebek gyógyulására jellemző kötőszövetburjánzás figyelhető meg. Valaki - vagy valami... - csúnyán elbánt ezzel a lánnyal valaha.
- Áh felébredt?
Csiripeli riasztó külsejéhez képest meglepően lágy, élénk hangon.
- Amíg ön mesterséges kómában szunnyadt, maga a Nidaime Otokage tette tiszteletét a betegágyánál, hogy hogyléte felől érdeklődjön. Még üzenetet is hagyott magának! Igazán fontos ember lehet.
Fejével az ágy párnás része melletti éjjeli szekrény felé bök a nővér, ahol csakugyan egy kígyó formájú pecséttel ellátott tekercs hever. Ezután még egy sor, rutinszerű vizsgálatot is elvégez a lány a lábadozó Okishán, majd végül magára hagyja.
- Ha bármire szüksége lenne, csak nyomja meg a nővérhívó gombot a feje fölött!

A levélben csupán egy címet és egy szűkszavú utasítást talál a fiú, miszerint mihamarabb jelenjen meg az említett hangfalusi házszámnál. Még aznap délután elengedik, így amint némiképp rendbe szedte az elmúlt héten kissé ápolatlanná vált külsejét és alapos fürdőt vett, alkalma is nyílik eleget tenni a Hangárnyék parancsának. A megadott címnél, miután bekopogott az elhagyatottnak tűnő házba, egy pár fős shinobi-különítményt talál. Láthatóan már várták egy ideje, ugyanis cseppet sem lepi meg őket Aiza érkezése. Katonás tömörséggel közlik, hogy az ő dolguk lesz a fiút Kabuto-sama színe elé kísérni, valamint azt is, hogy hiába megbecsült ninjája a rejtekfalunak, kénytelenek lesznek bekötni a szemeit. "Biztonsági óvintézkedés", felelik bármilyen akadékoskodó vagy kíváncsiskodó kérdésre, esélyt sem hagyva bármiféle apellátára.
A következő nagyjából negyed óra igencsak eseménytelenül telik. Ahogy az elkendőzött szemű chunnint vezetik honfijai, számtalanszor fordulnak jobbra-balra, szinte lehetetlen megjegyezni a megtett útvonalat. A rengeteg lépcső alapján annyi viszont bizonyos, hogy már a séta megkezdődte után nem sokkal valamiféle alagútrendszerbe vezették.
- Itt van Otokage-sama.
Törik meg hirtelen a fegyelmezett csend, ami idevezető útjuk zömét jellemezte. Egy pillanat múlva a fiú tarkóján megcsomózott kendőt is eloldják, visszaadva számára szeme világát. Tőle pár lépésnyire maga Kabuto, szokásos, puritán öltözékében. Első ránézésre valamiféle börtönkomplexumban lehetnek: egy négyzet alakú, korláttal szegélyezett platformon állnak, ami egy süllyesztett, átriumszerű hallt vesz körbe. Nagyjából négy-öt méterrel lehetnek az alattuk elterülő térség felett. Ha Aiza lenéz, láthatja hogy a veremben szorosan egymás mellett rácsozott ajtók sorakoznak. A félhomályban csak sejthetőek a rácsokba kapaszkodó emberek - emberformájú valamik... -sziluettjei, artikulátlan, bestiális hangjukat azonban nagyon tisztán dobálják egymásnak a vastag, dohos betonfalak. Ismét egészen olyannak tetszik minden, mintha csak egy újabb, szívgyötrő fantazmagória áldozata lenne... 
- Üdvözletem Aiza-san. Sejted már, hogy miért hívtalak ide..?

_________________
Áldozatok:
Okisha Aiza
Takeyanagi Tomoko
Unazaki Ashura
Kenshiro Mirubi
Ago
Hana Fujishima
Miuru Hitomi
Hamacho Yoshitaro


"Egy ivászattal töltött éjszaka után nem tudok rosszabbat elképzelni, mint arra ébredni, hogy fekszik melletted valaki, akinek nem emlékszel a nevére, hogy hol találkoztatok, és hogy mitől halt meg."
avatar
Hidan
Mesélő


Adatlap
Szint: S
Rang: Akatsuki
Chakraszint: wat?

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Földalatti Laboratóriumok

Témanyitás  Sponsored content


Sponsored content


Vissza az elejére Go down

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére

- Similar topics

 
Permissions in this forum:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.