Földalatti Laboratóriumok

2 / 2 oldal Previous  1, 2

Go down

Re: Földalatti Laboratóriumok

Témanyitás  Okisha Aiza on Hétf. Jan. 08 2018, 01:15

A chunninban dühöngő metamorfózis ugyan csillapodott, de az a megmagyarázhatatlan dobogás, mely erőt és elszántságot ígért a számára, még most sem hagyta pihenni fáradt testét. A kórházban átélt érzések után mind fizikálisan mind pedig mentálisan is megszenvedett. Meghalt, hogy feltámadhasson. Kétszer is. Harmadjára nem fog ilyet hibázni. S ha hibázna, vajon képes lesz harmadjára is leküzdeni a halált és visszatérni?
Kabuto szavai épp beillettek a chunnin gondolatmenetébe. Ahogy Aiza hallgatta az Otokage szavait, időnként a háta mögötti ketrecek zörgésére, s a vadállatias acsargásokat hallgatta. A szörnyetegek alig várták, hogy kijuthassanak. Aiza ismerte az átokpecsét által megfertőzött személyek vad és kiszámíthatatlan erejét. Néhány osztagban szolgált olyan, aki a billogot viselte. Ám irányítani, nem mindegyikük volt képes. Emlékszik, mikor egy rajtaütés közben az éjjel a billogviselő átalakult, s megvadult. Az egész tábort felégett, mire képesek voltak likvidálni. Vagy ott voltak az ikrek. A két különös testvér, akiket az ő csapata kísért a frontvonalig, hogy aztán megbomlaszthassák a vonalaikat. Ott tanult meg lélegezni a víz alatt. Mikor az ikrek elérték a tábort...a látvány egy életre beleégette magát a fiú emlékezetébe....
Nem! Nem válhat ő is olyanná. Képtelenség. Vagy mégsem? Aiza még talán sohasem volt ennyire bizonytalan. A neveléséből adódóan nem tudta mi az a bizonytalanság. A Disutori no Satoban történt harc volt az első, amikor bizalma egy pillanatra ugyan, de megremegett a saját hitében. Csak most érti meg, hogy nem maga a pecsét az ajándék. Hanem annak az irányítása. A pecsét csupán a kitüntetés, melynek viszont ára van. Aki nem szolgál rá a jutalomra, annak a halálnál sokkal szörnyűbb sors vár. Lelketlen szörnyetegként élni tovább, ha még lehet életnek nevezni mindazt, ami a dühödt hörgések mögött haldokol. 
Az Otokage kettős feladatot tűzött ki a chunnin számára. Bizonyítás saját maga, Kabuto és egész Otogakure felé. Azok, akik odalenn vannak, már nem a társai. Lelküket már nem mentheti meg senki. itt az idő, hogy végleg meghalhassanak. Nem élet már az, amit őt képviselnek. A nagy hatalom, nagy felelősséggel jár. Akin túltesz a hatalma, az nem lesz többé önmaga. Aiza nagyot nyelt, majd oldalsó kardjának markolatára támasztva jobbját letérdelt, s fejet hajtott Kabuto előtt.
- Ahogy kívánja, Otokage-sama. Megtisztel a bizalmával. 
Aiza felkelne a tisztelgésből, majd kihúzott háttal, katonás léptekkel indulna a verem külső pereme felé. Csupán néhány lépésre van, fejében mégis órányi idő telhet talán el, ahogyan az iménti beszéd közben is. Egy biztos. Aiza, ha félt is, immáron hitt abban, hogy azért őt választotta Kabuto, mert tudja, hogy nem fog elbukni. Aiza pedig tudja, hogy nem bukhat el. Nem válhat olyan szörnyeteggé egy életre, mint azok. Amik odalenn várják, már nem a társai. Csupán hasznavehetetlen eszközök, melyeket meg kell semmisíteni. Haszontalan, felesleges. Csupán néhány rossz csavar Otogakure tökéletes gépezetében. 
Aiza felemeli fejét, mikor meglépi az utolsót, majd két kezével ráfogna egy tantora, a hátán sorakozókból. Léptei alatt megkezdené már a chakraáramoltatását, hogy a lehető leghamarabb aktiválhassa a technikáit. 
Elsősorban a védekezésre fog építeni. Kiismeri a szörnyek mozgását. S ha megtalálja a gyenge pontjukat, akkor fog csupán lecsapni. Miután leérkezne a Köd állásában helyezkedne el, s lassú léptekkel, tantoját maga elé tartva várná, hogy megkezdődjön a harc.
avatar
Okisha Aiza
Játékos

Taijutsu Pontok : 90


Adatlap
Szint: A
Rang: Chuunin
Chakraszint: 630

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Földalatti Laboratóriumok

Témanyitás  Hidan on Szer. Jan. 24 2018, 09:19

Ahogy Aiza leveti magát a körgaléria korlátjáról, a világ hirtelen a négyszögletű küzdőverem szűkös valóságára korlátozódik. Amikor szívét torkában érzi dobbanni, jogosan merülhetne fel benne a kérdés, hogy lehet-e bátor valaki, ha fél. De talán ami még fontosabb: lehet-e bátor valaki anélkül? Csak a bolondok nem félnek. Akik nincsenek tisztában saját halandóságukkal. Vakmerőnek lenni nem azt jelenti, hogy az ember szívét nem mardossa a félelem, hanem azt, hogy nem enged neki, amikor némán ordítja a fülébe: menekülj!
Hangos szirénaszó – mintha csak a szívmonitor sikítása lenne, megint… - figyelmezteti a helyiségben tartózkodókat, hogy a kapuk hamarosan kinyílnak. A villódzó, piros lámpák az ajtók fölött pedig azt jelzik, hogy pontosan melyikek. Rőtes, el-el haló ragyogásuk karmazsin fényárral fürösztik a dohos, ürülékszagú gödröt, amiből az emberségüktől megfosztott sorstalanok cellái kitárulnak. A szörnyetegek izgatottak. Ordítanak, nyüszítve szűkölnek, vagy épp a rácsaikat rázzák, csapkodják, habitusuktól függően. Talán megtanulták, hogy ezt a jelenséget általában zárkájuk nyílása követi. Vagy talán csak ösztönös, állati reakció a fény- és hanghatásra. Ezeket a lényeket elnézve magának az embernek a definíciója is kétségessé válik. Meddig ember az ember? Mi az a pont, ahonnan már többé nem az?
Három rácsozott ajtó csúszik be a falba, s három rémálomszerű alak lép ki a zárkák sötétjéből, mely mindeddig jótékony sötétséget borított szörnyszerű valójukra. Egyikük óvatosan szaglássza a levegőt, a másik valósággal kiront börtönéből, míg a harmadik lapulva, cserkészve bújik elő, mintha csak vadászni készülne. Úgy látszik az állati viselkedések teljes palettája megjelenhet ezeknél a lényeknél.
Az egyikük egyfajta gyík jelleggel bír, úgy néz ki, mint egy felágaskodott varánusz. Hosszúkás, pikkelyes arc, megnyúlt felsőteste pedig hosszú karmokban végződő végtagokban és egy közel két méteres, borotvaéles csontlemezekkel szegélyezett farokban folytatódik. Térdízületei mintha visszafelé hajlanának, karjai pedig rövidek és csökevényesek, mint egyes őskori leleteknél látható.
A következő egy tagbaszakadt férfi, talán egy mázsa is meglehet. Társai közül ő az, aki a leginkább hasonlítható egy emberhez, leszámítva elnagyolt arcvonásait és azt az apróságot, hogy négy karja van. Bőre szürkés és egyenetlen, akár a megmunkálatlan sziklakő.
A harmadik egy csontsovány valami, ami valaha talán egy nő lehetett. Természetellenesen kifordított végtagokkal, négykézláb közlekedik, s ha ez önmagában nem elég extrém, akkor az, hogy a falon teszi ezt, akkor az egészen biztosan. Arcát nem igazán látni csapzott, zsíros és fekete hajától, de talán jobb is így, mert már anélkül is épp elég hátborzongató látvány. Ördögűző kerestetik.
Egyelőre az első kettő támad Aiza felé, azonban mielőtt elérnék, a fiúnak még van ideje eldönteni, hogy milyen támadással szeretné elejét venni annak, hogy ma ő legyen a főfogás a torzszülöttek lakomáján.


A hozzászólást Hidan összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Csüt. Feb. 08 2018, 04:03-kor.

_________________
Áldozatok:
Okisha Aiza
Takeyanagi Tomoko
Unazaki Ashura
Ago
Hana Fujishima
Itanashi


"Egy ivászattal töltött éjszaka után nem tudok rosszabbat elképzelni, mint arra ébredni, hogy fekszik melletted valaki, akinek nem emlékszel a nevére, hogy hol találkoztatok, és hogy mitől halt meg."
avatar
Hidan
Mesélő


Adatlap
Szint: S
Rang: Akatsuki
Chakraszint: wat?

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Földalatti Laboratóriumok

Témanyitás  Okisha Aiza on Hétf. Jan. 29 2018, 12:16

Aiza kiegyenesedett, s körbenézett. A verem mocskos ürege telis tele volt ajtókkal, mögöttük több tucatnyi dühödt, vérre éhes szörnyeteg. A bestiák dühükben az ajtóknak feszültek, ahogy megérezték a friss hús illatát. Többjük rángatta a rácsokat, engedélyt kérve a kijutásra. A megannyi acsargó, dühödt hangból a chunnin alig tudta kivenni az egyes különbségeket. Vérfagyasztó szimfóniává érett egybe a feldühödött vad kórus, a rácsok engedhetetlen rángásainak közreműködésével. Majd hirtelen egy éles sziréna sípolásával együtt néhány ajtó felett, szám szerint három, a mindeddig sötét lámpák vörösre váltottak, rendszerű pislogásaik következtében a rácsok megnyíltak. Aiza nagyot nyelt.
A Köd állásában várakozó chunnin még mindig rendíthetetlen egyenességgel tartotta maga előtt a rövid kardot, bal keze azonban ismét a dereka felé mozdult, hogy ujjaival újabb markolatra foghasson. Miután lassan előhúzta, ujjaival megfordította, s tantojának pengéjét az alkarjához szorította, majd behajlította balját válla mellé. Mindeközben felmérte az első hullámban érkezőket.
Az első valamiféle gyíkokkal végzett kísérlet végterméke lehetett. Az emberi testtartáson kívül nem igazán volt más, ami emberinek mondható. Pikkelyes bőre, hegyes fogai, kezei csökönyös mellső lábakká torzultak, lábai pedig teljesen kifordultak, felvéve a hüllők testfelépítését. Far részéből hosszas, csontos farok nőtt, talán ez volt a legelső, amire Aiza felfigyelt, mint megvizsgálandó szemszög. Valószínűleg igen gyors, s a gyíkokhoz hasonlóan, a farkukat is használni fogják. Valóságos izomköteg, s a csontokkal biztos, hogy komoly sérüléseket képes okozni. Vigyázni kell vele, ha közel kerül, biztos, hogy a karmokkal és az éles fogaival is harcolni fog. Vadállatias megnyilvánulásából ez majdhogynem biztosra vélte a chunnin. El kell majd terelnie a figyelmét, vagy teljesen megakasztani. Amint a chunnin végigmérte az első torzszülöttet, rögtön melléállt a következő. 
A hústorony testének bőre szürkés volt, mint a szikla, végtagjaiban pedig kettővel több volt, mint az átlagembernek. De hát hogy is lehetne ezeket az átlag emberhez hasonlítani? Való igaz, az első hullámban felsorakozók közül még ő lehetett volna legközelebb, aki megütötte volna a mérce legalját. A bőrét elnézve olyan, mint egy sziklaóriás, talán a testének sokkal több fog kelleni, az egyszerű katanáknál. Egy biztos, túl közel menni csak akkor ésszerű, ha villámgyors támadásra készül a chunnin, máskülönben azzal a négy kőkarral másodpercek alatt fogja pépessé törni Aiza gerincoszlopát. Ki kell derítenie, milyen gyors. Elnézve a súlyát nem lehet olyan fürge, mint a chunnin. Talán nála is szükséges lesz  néhány bunshin segítsége. 
Miközben Aiza a második szereplőt mérné fel, hirtelen szemei megakadtak a harmadik ketrec falán mászó valamin. Aiza megremegett, s kardját is kissé lejjebb eresztette, hogy tisztán láthassa. A kitekert valami pókszerűen mászott a falon. Mégis mi a fene lehet az? Az arcát nem látja a chunnin, ezt mélyen belül megköszönte az isteneknek. Bármilyen kísérletet is végezhettek rajta, egy biztos. Ő az, akinek mindenképp vesznie kell. Efféle torzszülött látványától még a rendíthetetlen Okisha névre hallgató chunnin is berezelt egy pillanatra. Újabbat nyelt. Ő lesz az, akivel mindenképp  távolsági támadásokkal kell végeznie, nem akarja, hogy a közelébe kerüljön. Inkább szorongassa meg a benga hegyomlás. 
Szerencséjére a kifacsart nőszerű démon a falon maradt, míg a másik kettő megkezdte a rohamot a chunnin felé. AIza felmérte már őket, s elemezte az előnyöket, illetve a szembetűnő hátrányokat. A két támadó közül a gyíkszerű tűnik gyorsabbnak első ránézésre, így Aiza azzal számol, hogy ő fog előbb beérni. Testfelépítéséből adódóan a chunnin számol egy esetleges ugrásból érkező csapással is. 
Aiza első lépésben hátrébb ugrana, egyenesen a falhoz. Idő közben a levegőben lévő vizet, keverve saját chakrajával, létrehozna két Mizu Bunshint. A klónokat gyors mozgással juttatná a sziklaóriás felé, céljuk pedig, hogy kardjukkal próbáljanak meg sebet ejteni a testében, legjobb esetben szabadítsák meg néhány végtagjától. Amíg a két bunshin megpróbálja feltartani az óriást, addig Aiza kezelésbe veszi a gyíkot. Igazi vadász ellen lesz dolga, ez már megnyilvánult akkor, amikor kidugta a sötét üregéből az orrát. Érzi Aiza félelmét, ám remélhetőleg nem tudja, hogy Aiza keresi a félelmet, hogy leküzdhesse. A gyík ellen a shunshint alkalmazná, leginkább a gyors helyváltoztatás érdekében. Aiza tudja, hogy két méteres körzetben veszélyes, így megpróbálja megtartani a távolságot, s a távolban maradni. Szükség eseténa kezeibe épített csöveken keresztül alkalmazott zankuuhaval hozná létre a távot. Várna, amíg a klónok sikerrel járnának vagy elbuknának. 
avatar
Okisha Aiza
Játékos

Taijutsu Pontok : 90


Adatlap
Szint: A
Rang: Chuunin
Chakraszint: 630

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Földalatti Laboratóriumok

Témanyitás  Hidan on Csüt. Feb. 08 2018, 04:52

Az ifjú chunnin verítéktől gyöngyöző homlokkal pillant végig a három átkozotton, kiknek hóhérául szegődött az Otokage parancsára. Már első pillantásra is csaknem egyértelmű, hogy ezek legfelfeljebb külsőségeikben emlékezetnek azokra a személyekre, akik valaha lehettek. Üres, félemberi héjak csupán. Homonkuluszok, kiknek a halál nem büntetés, hanem megváltás.
Tüzetes vizsgálódása során Aiza gyors gondolatmeneteket pörget magában, elemzi a látottakat. A három szörnyeteg közül valóban a gyík a leggyorsabb, míg a leglomhább a négykarú sziklaember. Mindegyikük mozgása kissé esetlen az első lépések megtételekor, valószínűleg hónapok, ha nem évek óta voltak bezárva celláikba. Nem csoda hát, ha izomzatuk bizonyos fokig elsorvadt a mozgásszegény rabélet során. Érzékelésük viszont annál kifinomultabbnak tűnik. A rozsdásodó vízvezetékek repedéseiből lepottyanó vízcseppek hangjára is meg-meg rezzen fülük, riadtan odakapják a fejüket. Valószínűleg a sötétségben töltött idők során szemük is teljesen hozzászokott ehhez a világtalan világhoz, míg Aiza látótere meglehetősen korlátozott, a terem távolabbi falaiig már alig-alig képes ellátni.
Várakozásainak megfelelően a raptorszerű lény halad felé a leggyorsabb iramban. A szemközti irányból érkező behemót dühösen trappolva csörtet az Okisha felé, de ormótlan teste egyszerűen képtelen tartani az iramot, amikor a fiú hátrébb szökken, hogy létrehozza Mizu Bunshinjait. A rémálomszerű fúria pedig... Hova lett? Hisz csak egy pár pillanattal ezelőtt tévesztette szem elől, most pedig nyoma veszett, kámforrá vált a börtönpince maró, ammóniaszagú sötétjében. Na nem mintha annyira jó lenne őt nézni, de eltűnése mégiscsak aggasztó, hisz ki tudja, hol fog felbukkanni megint...
A Vízklónok létrejöttük után azon nyomban a négykarú óriás felé veszik az irányt, aki zavarodottan pillant feléjük, láthatóan nem igazán érti, hogy lett hirtelen az egyből három ugyanolyan. Értetlensége azonban láthatóan haraggal tölti el, pedig eddig sem tűnt éppen egy higgadt, színházbérletes úriembernek. Talán ha keménykalapot és háromrészes öltönyt viselne, még el tudná képzelni róla az emberfia hogy az, de így... Végül is, úgy tűnik mégiscsak a ruha teszi az embert. Az átokpecsétes szörnyszülötteket meg leginkább a hiánya.
A gólemszerű teremtmény trappolva közelít Aiza másolatai felé, de amikor feléjük suhint, azok könnyedén kitérnek. Egyikük egy jól kivitelezett sasszéval lebukik a lény öles karjai alatt, s pengéjét teljes erőből annak hátába szúrja. A kard azonban még csak egy ujjnyit sem volt képes a sziklakemény bőr alá hatolni, egyszerűen megáll benne, s beszorul. Ekkor mindenki legnagyobb meglepetésére a behemót beszélni kezd, bár láthatóan minden szót nehezére esik megformálni, szavai akadoznak:
- Kis... Ember... Szúrkál... Kis... Ember... MEGHAL!
Ordítja velőtrázó, recsegő, fulladozó hangján, melybe szinte még a falak is beleremegnek. A monstrum nagy lendülettel pördül sarkon a saját tengelye körül, s két balkarjával egy körző mozdulatot téve egy dupla-visszakezes sallerrel tesz pontot a vízmásolat rövid létézésére. Társa okul az esetből, s visszavonul kissé, mielőtt ő is hasonló sorsra jutna. Tanácstalanul pillant teremtőjére, hátha neki több ötlete akad, hogyan lehet megölni valamit, ami nem vérzik.
Aizának azonban nem igazán marad ideje és lehetősége klónjait pesztrálni, mert időközben őt is eléri a gyíkember. Furcsa, krákogó hangot hallatva közeledik az ifjú kardmesterhez, hosszúkás orra előtt lapos, villás nyelv legyezgeti a levegőt. Amennyiben ez lehetséges, úgy látszik benne még kevesebb maradt emberi tudatából, mint a négykarúban. Hosszúkás pupillájú szemében nincs csillan semmi, amit arra utalna, hogy odabent akár írmagva is maradt lelkének. Csak a táplálkozás minden lebíró, kényszerítő ösztöne.
Egy pillanatra megáll, mielőtt lendületet venne az első rohamhoz. Felsőtestét előredönti, legyengültségükben is izmos lábai pedig sebesen hajtják őt előre, egyenesen Aiza felé. Nagyjából két méterre lehet még a fiútól.

Állapotjelzők:
Állapot: 100%
Chakra: 95% (Mizu Bunshinok, kérlek a továbbiakban offban jelezd, hány százalék chakrával hozod létre őket.)

_________________
Áldozatok:
Okisha Aiza
Takeyanagi Tomoko
Unazaki Ashura
Ago
Hana Fujishima
Itanashi


"Egy ivászattal töltött éjszaka után nem tudok rosszabbat elképzelni, mint arra ébredni, hogy fekszik melletted valaki, akinek nem emlékszel a nevére, hogy hol találkoztatok, és hogy mitől halt meg."
avatar
Hidan
Mesélő


Adatlap
Szint: S
Rang: Akatsuki
Chakraszint: wat?

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Földalatti Laboratóriumok

Témanyitás  Sponsored content


Sponsored content


Vissza az elejére Go down

2 / 2 oldal Previous  1, 2

Vissza az elejére

- Similar topics

 
Permissions in this forum:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.