Nyukingou falva

4 / 7 oldal Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

Re: Nyukingou falva

Témanyitás  Miyagi O. Misa on Szer. Május 02 2012, 00:31

Tudtam, hogy itt valami más veszi kezdetét. Ahogy Kazuma vállán pihentem, már-már majdnem a mellkasán, éreztem, ahogy szíve egyre gyorsabban ver, de tudtam, hogy mindezt azért, mert boldog. És ezzel én is így voltam. Boldog voltam, hogy itt lehetek vele, hiszen a napok elteltével már nem úgy tekintettem rá, mint pusztán egy barátra, hanem sokkal több volt annál. Mással talán nehezen valósult volna meg ez... de vele a két hét alatt szinte minden napot együtt töltöttünk, s a napok minden egyes percét, alig akadt köztük valamennyi szünet is. S ez idő alatt egészen megkedveltük egymást. Bár nem azt mondtam, hogy nem kedveltem volna az első pillanattól fogva, de akkor még nem láttam, nem tudtam előre megjósolni, hogy mi lesz ebből. Ha tudtam volna, akkor biztos, nem így sikerülne. Mert általában sosem az történik, amit én előre megjósolok magamnak. A legtöbb jóslat hazudik. Ez is csak a véletlen műve. Az is a véletlen műve volt, hogy pont ő kísért be a faluba, vagy talán mindennek hátterében a sors keze áll. Hiszek a sorsban.
Tulajdonképpen már tényleg nem is volt annyira tánc ez a tánc. Ahogy Kazuma átölelt, éreztem, hogy melegség önt el belül, s minden más körülöttünk olyan furcsának, vagy nemlétezőnek mutatkozott.
Nincs kétség affelől, hogy szeretem. Hiszen egy rossz szava nem volt hozzám, soha nem bántott meg semmivel, s mindig próbált a kedvemre tenni. Ezt kevesen tudják megtenni így, ahogy ő amellett, hogy neki is megannyi dolga van, de rám mindig tud időt fordítani.
Ahogy eltávolodott, jól tudtam, mire készül. Ahogy már mindent gondoltam, és éreztem. Ahogy megemelte az arcom, hogy a szemeibe nézhessek, már semmi sem tartott vissza. Nem akartam meghátrálni, nem álltam ellen, engedtem a csábításnak. Ahogy lassan arcunk közelebb ért egymáshoz, szívem majd kiugrott a helyéről, de ennek jelét nem mutattam. Ennek jelében mindent a szenvedélyre bízok.
Ajkunk összeért, s a lassú, lágy zenében csattant el első, lágy csókunk. Minden megszűnt körülöttem: a zene, a táncok, a színek, az emberek látványa, a ruházatok, a díszek, az ételek...minden, minden egyes hang. A hang most néma csend lett, üresség, a látvány pedig egy színpad, melyen csak mi állunk körülöttünk rózsákkal, de minden más sötét, csak mi magunk vagyunk megvilágítva, s közben édes dallamot hallatnak a madarak csicsergései. Ez volt az, amit ez alatt éreztem, s kívántam, hogy bár ne múlna el.

Miyagi O. Misa
Halott Karakter

Taijutsu Pontok : 1

Tartózkodási hely : Elveszve a fűtengerben


Adatlap
Szint:
Rang: Civil D - Színésznő
Chakraszint:

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Nyukingou falva

Témanyitás  Bengonin Kazuma on Szomb. Május 12 2012, 21:35

5 mili... 4 mili... 3 mili... 2 mili... 1 mili... cupp. A kínzó távolság végül megszakadt, ahogy az ajkaink Misával egymáshoz értek. Eddig is ki voltam szakadva a külvilágból, de most már totálisan. Meg mertem kockáztatni, hogy majdhogynem összeforrt a tudatunk Misával erre a pár másodpercre. A szemei hívogató csillogása már elárulta, hogy itt már csak jó dolog történhet. De nem kellett ehhez a szemébe néznem. Tudtam, hogy ő az, akire vártam már egy ideje... éreztem. Még ha el is hessegettem a dolgot magamban, elvégre tudtam, hogy hamarosan vissza kell majd mennie Iwa-ba és akkor valószínűleg szépen lassan el is felejteném. De őszintén... el akarok felejteni? Nem... most már aztán tényleg nem. Még szorosabban öleltem magamhoz a lányt, ahogy élveztem a puha ajkak mámorító csókját. Nem fogható ez semmiféle édességhez, vagy italhoz. Egyedi, megismételhetetlen... és csak nekem szól... egy felbecsülhetetlen ajándék a szeretett lánytól.

A pár másodperc aztán letelt, az ajkaink pedig lassan elváltak egymástól. Teljesen a csók hatása alatt voltam még egy kis ideig. Igazából el se akartam hinni, hogy ez megtörtént. Mint egy szép álom, mely éppen szórakozik velem, hogy aztán kipukkadjon. Álmok álmok édes álmok, most bizony nem fogtok kiszúrni velem. Ez a véres valóság. A karjaim között tartottam Misát a csókunk után. Tekintetemből sütött rá az iránta érzett szeretet és megbecsülés. A külvilágot kizáró buborék még nem pukkadt ki, de már észrevettem a közelebb állókat a perifériás látásomban. Nem igen zavartak, foglalkozzanak csak a saját dolgukkal. Mélyen belevéstem a tekintetemet a zöld íriszkbe, majd mondtam valamit. Valamit, ami már kikívánkozott egy ideje és igazából már felesleges is volt. Hiszen érezni lehetett rajtam. De ezzel most megerősítem a történteket.
- Szeretlek.
avatar
Bengonin Kazuma
Játékos


Adatlap
Szint: D
Rang: Civil - harcművész
Chakraszint: 115

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Nyukingou falva

Témanyitás  Takaya Shintaro on Szomb. Júl. 13 2013, 22:25

Shintaro a megbeszéltek szerint ezen a napon is megjelent a megszabott időben a kiképzőterepen. Az idő a tegnapihoz hasonlóan éppen megfelelő volt. Mivel senseie még nem érkezett meg, gyakorolta egy kicsit a tegnap elsajátított technikát. Egyre jobban ment neki. Ezután a lábába irányította a chakrát, és kezét nem használva felmászott egy fára. Koncentrációjából csak megérkező mestere üdvözlése zökkentette ki. Shintaro leugrott a fáról a jounin mellett landolva, és viszonozta a köszönést. Mást azonban nem tudtak csinálni, mert senseie madár postát kapott. A madár lábán két tekercs volt, az egyiken a Gin felirat állt, nyílván a férfinak címezve, a másik pedig le volt pecsételve. A jounin egy darabig hümmögve olvasta.
- Megkezdjük az első közös küldetésünket. El kell szállítanunk ezt a háborús tervekkel kapcsolatos tekercset a Nyukingou faluban ülésező tanácsnak. Az ottaniak nem szívlelik különösképpen a ninjákat, és az úton is akadhatnak veszélyességek, ezért ez egy C besorolású misszió. A tekercs semmiképpen sem kerülhet ellenséges ninják kezébe. Shintaro, te fogod hozni a tekercset. Ha valaki ránk támadna, én feltartóztatom őket, neked pedig mindenképpen a faluba kell érned vele.
Így kerültek hát ide, a Nyukingou faluba vezető útra. Shintaro nem érezte magához közel a férfit, nem volt biztos benne, hogy kedveli-e, így az út csendben, szótlanul, és unalmasan telt. Egy valami azonban nagyon érdekelte, így megtörte a hallgatást.
- Sensei… azt mondtad, hogy a falubeliek nem kedvelik a ninjákat. Miért?
- Nyukingou helyén régen a Kingou falu állt. A második ninjaháború idején megtámadták, és porig rombolták a falut. Konoha erői más területeken voltak lefoglalva, így semmit nem tehettünk annak érdekében, hogy megmentsük őket. Őszintén szólva, ha lettek volna bevethető csapataink se segíthettünk volna, mire Kingouból Konohába értek a hírek, a pusztítás rég véget ért. Nos, néhányan túlélték a dolgot, és újjáépítették a falut, Nyukingou néven. Fallal vették körül, és kiképezték a saját harcművészeiket, hogy megvédjék magukat. A falu, bár a Tűz Országában helyezkedik el, nem tartozik Konoha védelme alá.
- Akkor meg miért kell nekik elvinnünk ezt a tekercset? – kérdezte, de ekkor eszébe jutott valami, és sietve hozzátette. – Tudom, tudom, ha nem mondják el, hogy mi van a tekercsben, akkor nem tartozik, rám, és tilos megnézem. De azért nagyon érdekel.
A fiút nem csak ez érdekelte, hanem a harcművészek is. Halott már olyanokról, akik chakra nélkül képesek harcolni, de nem tartotta elképzelhetőnek, ahogy ezek az emberek megvédik magukat egy hatalmas ninja támadás ellen.
- Ha a háború úgy alakulna, valószínűleg ismét lerombolnák a támadók a falut, ugyanúgy, mint legutóbb. –gondolta.
Közben haladtak is az erdei úton. A távolban már látni lehetett a védőfalakat. A szél nem fújt de a levelek zizegtek körülöttük.
- Van itt valaki. – gondolta, körülnézett, és csodálkozására a senseie nem volt sehol. Újra a hang irányába fordult, és megpillantotta a felé közeledő shurikeneket. Távol voltak tőle, legalábbis ahhoz eléggé, hogy a Kawarimi no Jutsu-t használja. Egy farönköt alakított a saját képére, míg ő elrejtőzött egy bokorban. A shurikenek tökéletesen landoltak a Shintaro másolaton, ami rövidesen visszanyerte eredeti alakját.
- Hova tűnt a kölyök?
- Nem tudom, menj és nézd meg! – halotta a beszélgetést Shintaro. Egy magas, kövér férfi lépett ki az útra. Erősen kopaszodott, és egy nadrágon, valamint egy felsőn kívül mást nem viselt. Lassan odasétált a shurikenekkel teli farönkhöz, közben ide-oda pillantott, célpontját keresve. Elkezdte kiszedegetni a fegyvereket a növényből.
- A sensei még a támadás előtt lelépett. De miért? Ha ő is benne van… nem. Nem lehet benne. Nem bizalomgerjesztő, de nem tenne ilyet, egyébként ha meg holtan akarna engem, akármikor megölhetett volna. Mindenesetre, egyedül kell túlélnem, és eljuttatnom a tekercset a faluba. Többen vannak a támadók, ha ezt most leszedem, a társa, vagy a társai megtudják a rejtekhelyemet. De ha nem kapom el, akkor mi van? Csendben várok rá, hátha elmennek anélkül, hogy észrevennének? Nem! Ninja vagyok, és úgy is fogok viselkedni. Simán elbánok ezzel a barommal. Most vagy soha!- gondolkozott, és döntött. Elővett egy kunait, és a férfi nyaka felé dobta. Telitalálat. A támadó vérző nyakát tapogatva dőlt ki.
- Bunshin no Jutsu. – mondta Shintaro halkan, és kiküldte a bokorból klónját, oda, ahol a férfi feküdt.
- Itt vagyok rohadékok! Engem akartatok, akkor gyertek! – a klónnak csak kérni kellett, és két ugyanakkora behemót be is vette a csalit. Nem tudni, hogy erősebbek voltak e az előzőnél, de mindenképpen veszélyesebbek, karddal a kezükben támadtak.
- Dainamikku Akushon! – kiáltotta Shintaro, miközben egy rúgás kombinációt helyezett el egyik ellenfele arcán. A fickó úgy dőlt el, mint egy zsák, de még le sem ért a földre, a fiatal genin már elővett egy kunait, hogy szembenézzen a másik támadóval. A férfi Shintaro felé indult, aki irányába dobta fegyverét. Ökör, kígyó, tigris, mutatta a kézjeleket.
- Heiki Bunshin no Jutsu! – már nem csak egy, hanem legalább ötven kunai haladt felé, és mivel nem értett a ninja művészetekhez, nem tudta, melyiket is kéne valójában kivédenie, így az igazi eltalálta, őt is a torkán. A genin összeszedte a fegyvereit.
- Hárman… hárman vagytok, és így elvertelek titeket. – mondta két halott, és egy ájult ellenfelének. – Ezt eléggé benéztétek.
Az öröme azonban korainak bizonyult. Hátulról megragadta egy férfi, és két karját háta mögé feszítve a földre kényszerítette. Shintaro a térdeire esett. A baj csak tovább fokozódott, mikor még egy, immár az ötödik bandatag is megjelent. Hosszú fekete haja, és a többiekéhez hasonló öltözéke volt. Furcsa aura lengte körül, valószínűleg ő volt a vezér. A bandatag szorítása nem volt túlságosan erős, talán ki tudott volna szabadulni, ha megpróbálja, de egyelőre még a várakozás mellett döntött. A vezér lassú, ütemes tapsba kezdett.
- Nagyon ügyes vagy kölyök. El kell ismernem lebecsültelek. Nem gondoltam volna, hogy akár egy emberemben is kárt tudsz tenni, azt meg pláne nem, hogy kettőt meg is ölsz. Szerencsétlenségedre, mindig hátrahagyok egy embert, pont az ilyen esetekre. – Shintaro fejpántjára pillantott, majd elmerengett egy pillanatra, végül pedig egy gyors, határozott mozdulattal letépte a fiúról, és a háta mögé hajította. – Konoha, mi? Valaha én is ott éltem. Sok éve már…
- Mit akarsz tőlem?! – tört ki Shintaroból, de válasz helyett csak egy hatalmas jobb kezes ütést kapott. Az orrából vér kezdett folyni, talán el is tört. A vezér, csak egy pillanatra ugyan, de hátat fordított neki, valószínűleg az eldobott fejpántért indult. – Most kell. – suhant át Shintaro agyán. Minden erejét összeszedve a levegő ugrott, még mindig támadója szorításában, a férfinak eszébe sem jutott, hogy a fiú képes lehet ekkora erőt kifejteni. Majd még mindig a levegőben, kitépte magát az ellenfél szorításából. Egy kunaiért nyúlt, de most ő becsülte alá a másikat, és emiatt el kellett annak óriási ütését szenvednie, még mielőtt bármit is tenni tudott volna. Shintaro hatalmas robajjal csapódott a földbe, és korábbi fogvatartója vészesen gyorsan közeledett a levegőből zuhanva. A genin kezében még mindig ott volt a kunai, és felé dobta. A találat tökéletes volt, ez is a nyakba ment. Támadója azonban, bár most már élettelenül, de még mindig zuhant felé. Shintaro az utolsó pillanatban arrébbgurult, és megúszta a becsapódást. Ekkor tűnt fel neki a vezér, aki végignézte az egész harcot, már ha annak lehetett nevezni.
- Már rég harcoltam egy igazán veszélyes ellenféllel. – mondta, miközben zsebre rakta Shintaro fejpántját. – Támadj, fiú!
A genin eleget tett a kérésnek, és elindult felé. Tigris, kígyó, kos, majom, látta a kézjeleket, és még épp időben ugrott hátra.
- Katon: Endan! –a tűzlabda éppen csak hogy nem találta el Shintarot. Még csak gondolni sem tudott azonban ellentámadásra, mert a vezér nem hagyott rá időt.
- Katon: Housenka no Jutsu! – ezúttal már nem csak egy, hanem több tűzlövedék is száguldott felé. A fiatal fiúnak minden sebességét, és reflexeit is használnia kellett ahhoz, egy el tudjon manőverezni támadás útjából, a két harcos közötti távolság ennek következtében a duplájára nőtt, és Shintaro esélyt látott arra, hogy találatot vigyen be.
- Dainamikku Akushon! – a férfit láthatóan meglepte a hirtelen előtte termő ninja, aki ezt tetézte még néhány ütéssel és rúgással is. Nagy kárt ugyan nem tettek benne, de arra elég volt, hogy Shintaro elmeneküljön, és megpróbálja folytatni útját Nyukingouba. Nem érezte helyesnek azt, hogy nem harcol, de a küldetés teljesítése volt a legfontosabb. Nem jutott túl messze, útjában, egy ruhájába akasztott drót gátolta meg, amit az ellenfele tett oda, mikor az előbb megtámadta.
- Hagyta, hogy eltaláljam. – döbbent rá Shintaro, de ekkor már késő volt.
- Katon: Ryuuka no Jutsu! – a férfi szájából a lángcsóva vészesen közeledett az ifjú genin felé. Le kell szedni magáról a drótot, tudatosult benne, és sikerült is neki, a ruhájából kiakasztotta, de még mindig a kezében volt mikor a támadás célbaért. Bal keze megégett, bár mozgatni még tudta, de ez óriási fájdalmakkal járt. A jutsu porfelhő keletkezett, ez pillanatnyi esély adott Shintaronak, hogy kitaláljon valamit. Rájött, hogy ellenfele erősebb mint ő, ezért valami trükkhöz kell folyamodnia. Ahogy a füst elült, a vezérrel már két Shintaro állt szemben, és az egyik elindult felé.
- Hülyének nézel? Ez egy egyszerű klón. – mondta a férfi, és shurikeneket dobott feléjük, amik elsőnek átmentek a felé futó klónon, és a geninbe csapódtak, ám ekkor a fiú fatörzzsé alakult.
- A kis rohadék. Itt hagyta a klónját, és használta a Kawarimit, hogy azt higgyem ez csak egy gyenge támadás. A klónt megsemmisítettem, a Kawarimit pedig lelepleztem, de ez alatt az idő alatt elmenekült. – mondta magának, és ellenfele után indult. Rövid hajszát követően megpillantotta a távolban, ahogy Nyukingou felé tart.
- Nem lógsz meg előlem szaros! – kiáltotta felé. - Katon: Dai Endan!
A hatalmas tűzgolyó átment üldözöttje testén. A férfi ekkor értette meg, hogy akit üldözött az szintén csak egy klón volt, míg az igazi genin valahol rejtőzködött, ő pedig egy ilyen egyszerű trükknek dőlt be. De akkor már késő volt számára.
- Most nem is próbálok. – mondta Shintaro, és átvágta a torkát.
avatar
Takaya Shintaro
Játékos


Adatlap
Szint: D
Rang: Genin
Chakraszint: 118

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Nyukingou falva

Témanyitás  Orochimaru (Inaktív) on Kedd Júl. 16 2013, 13:06

Eredményed: Meg vagyok elégedve a munkáddal, mindkét reag elolvasása jót tette nekem, nem volt hibátlan, de nagyszerű volt, és tetszett. Nos, jöjjön a pontozás, hogy te is értsd, mit miért kapsz:

Minőség: Mehet a 3 pont (maximum), ugyanis színezted, tagoltad, én hibát sem vettem észre, és most ez volt itt a lényeg, volt párbeszéd, volt leírás, volt technika...Nice!
Kreativitás: 2 pont. Levélcipelés jó ötlet megadva, de a rablótámadást nem dolgoztad ki, hogy mit miért, és a sensei miért tűnik el, ha előtte azt mondta megvéd, gondolatok és egyebek hiányoztak. A technikák megtanulásánál is csak az alapokat írtad le, pedig vártam volna valami kifejlesztett edzéstervet, amit most találsz ki, így ez csak 2, de az is nagyon szép eredmény...Awesome!
Részletesség: 2,5, a tanult technika leírásának hiányában, hogy mit csinálsz, és hogan csinálod, csak azt írtad sebesség miatt, pedig nem csak, pedig a másik két edzést olyan jól leírtad :'(
Karakterhűség: Na, itt bajban vagyok, mert csak abból dolgozhatok, amit te az adatlapra írtál "jellemként". És itt kevesebb pontot is adok az eddigieknél, aminek sajnos az a szörnyű oka, amibe mindenki beleesik egyszer. Te egy 12 éves gyerek vagy, aki okos, arrogáns, és szereti hallatni a hangját, igaz? Véletlenül sincs benne, hogy egy hidegvérű gyilkos, hogy gondolkodás nélkül öl, és hogy nem a küldetést tartja szem előtt. A hangodat kevésszer hallattad, bár még megadom rá a maxot, viszont a gyilkolás egy 12 éves gyerek életében mérfölkő, de bárki életében is. Te, gondolkodás nélkül megöltél három embert, és semmit nem mozgatott meg benned, hogy az életük, és a vérük a kezedhez tapad, csak úgy fogtad fel, mintha egy játékban nyertél volna, ez nem tetszett. Még a felnőtt rendőrök is pszichológushoz járnak ha megölnek valakit, nem az első embert, ha bárkit megölnek, pedig nekik is benne van a munkájukban ez a rizikó. Ez nem tetszett, ne haragudj, de a többi tökéletes volt, a sensei-t is úgy ahogy jól személyesítetted meg, így 1+0,5 --> 1,5 pont erre a részre (a sensei az +1 pont lehetőség)
Realitás: Itt voltak ellentmondások, például a sensei azt mondja neked, hogy kiemelkedő voltál az akadémián, miközben te azt mondod, hogy csak az inteligánciáddal tűntél ki egy kicsit társaid közül. Vagy: A férfi lefog téged, majd tapsol, majd még mindig lefog, ha ő nem Kidomaru, akkor ezt nehezen kivitelezné... ezekért a kis botlásokért 2 pont.
Utolsó, a Stílus, amire maximum 2 pont járhat: Megadva.

Összesítve: +13 ch, a megtanult technikák felírása az adatlapra (külön írd fel, hogy chakramanipulációval miket tudsz elérni, úgy szebb, és jobban átlátható Wink ) és egy felszerelés(fegyver, felszerelés, ruházat...), ami 7000 ryo alatt kapható, és nem engedélyköteles, az egyik bandita hagyta a földön, és te felvetted.

Tovább viszed a levelet, a gyilkosságok után, amikor Gin melléd érkezik.
- Nem gondoltam volna, hogy valaki ennyire forrófejű. - tetszett neki, ennek az embernek tetszett, hogy öltél, lehet, hogy tökéletes tanítványra talált? Te lennél az ő gyermekkori énje, mindenesetre nem tudni, csak azt, hogy mosolyog, miközben mások életének kioltásáról beszél, akárcsak te.
- Menjünk tovább, minjdárt elérünk a faluba, és akkor első küldetésed sikeresnek találhatod, utána csak haza kell jönni, igaz a karodat is el kéne látni, még súlyos szövődményei lehetnek. Bízz benne, hogy ne öljenek meg a kórházba, azért mert ninja vagy, ha egyáltalán van kórház. - és megint nevetett, ez őrült, vagy csak zseni, nehéz kérdés.
avatar
Orochimaru (Inaktív)
Inaktív


Adatlap
Szint: S
Rang: Ex-Kage, Sannin
Chakraszint: Ha tudnád.....

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Nyukingou falva

Témanyitás  Takaya Shintaro on Szer. Júl. 17 2013, 12:09

//A választott fegyver az Odachi.//
 
Miután végzett a férfival, Shintaro tekintete a kardjára tévedt. A feltűnően hosszú hüvely felkeltette az érdeklődését. Kihúzta belőle a kardot, és elé tárult az egyik legszebben megmunkált Odachi amit valaha látott, apja – illetve most már nagybátyja – üzletében is kevés ehhez fogható darab volt.
- Vétek lenne itthagyni. – gondolta, és felcsatolta oldalára, majd folytatta útját Nyukingou felé. Kis időt követően visszatért mellé a mestere.
- Nem gondoltam volna, hogy valaki ennyire forrófejű. – mondta a megszokott mosolya kíséretében.
- Én sem gondoltam volna, hogy egy sensei magára hagyja a tanítványát egy küldetés közepén. – válaszolt. – Emellett… valójában bele se gondoltam, hogy megölöm őket. Csak arra tudtam gondolni, hogy vagy elérem, hogy több gondot ne okozzanak, vagy egy pillanatban, amikor nem figyelek oda, elkap valamelyik. Ennek ellenére most sem érzek semmi bűntudatot a haláluk miatt. Rossz emberek voltak, és megérdemelték. Ha emiatt én is rossz ember vagyok… azt el kell fogadnom, de akkor sem fogok másként gondolni.
- Menjünk tovább, minjdárt elérünk a faluba, és akkor első küldetésed sikeresnek találhatod, utána csak haza kell jönni, igaz a karodat is el kéne látni, még súlyos szövődményei lehetnek. Bízz benne, hogy ne öljenek meg a kórházba, azért mert ninja vagy, ha egyáltalán van kórház. – adta ki az utasításokat a jounin. Az utazás többi része csendben zajlott. Gyorsan haladtak, és bár Shintaronak még mindig fájt a karja, ennek próbálta a legkisebb jelét sem kimutatni. Nem tellett sok időbe, és elérték Nyukingou falait.
avatar
Takaya Shintaro
Játékos


Adatlap
Szint: D
Rang: Genin
Chakraszint: 118

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Nyukingou falva

Témanyitás  Orochimaru (Inaktív) on Pént. Júl. 19 2013, 01:04

- A sensei feladata, hogy edze tanítványát, és felkészítse az életre, és a shinobi létre. Ha most elvertem volna, ezeket a semmire kellőket, hogy fejlődött volna a kicsi Shintaro? - fogós kérdés, szörnyű, de igaza van. - Ne izgulj, ha az életed lett volna a tét, lehet közbe avatkozom, de aki ennyi balfácánt nem képes leverni, az ne mondja magát shinobinak. - nevetett. - Egyébként miből gondolod, hogy rossz emberek voltak? Sohase ítélj első látásból, lehet csak azért raboltak, hogy a családjukat eltartsák, háború van, és ínséges idők, lehet, csak a területüket védték, mint az állatok, amikor a kicsinyeik közelébe merészkedsz, de az is lehet, hogy te magad vagy a rossz a szemszögükből, és ezért jóként az a kötelességük, hogy végezzenek veled. Bárhogy is, ne könyveld el rossznak azt, aki megtámad, ilyen formán a háborút jók és rosszak vívják, nem pedig két tömb, akik a saját idióta elveiket követik. - világosított fel. - Bár....én örülök, hogy megtetted. - furcsa vigyor jelent meg az arcán, és a nyelvével végignyalta az ajkait, mint aki ebéd után az utolsó falatokat a szája széléről a belsejébe tuszkolja. Még sokáig rohantatok, de lassan szemetek elé érkezett a falu, amiről szó volt, és a levelet annak vezetőjének kell átadni. Amikor megérkeztek a faházak rengetegjébe megpillantod a kórházat, ahova el is kísér a mestered, majd jó pénzért el is látják a sebesüléseid (2000 ryo), szinte kizsebelés, de örülj, hogy nem fertőzödik el, biztosan azért van, mert shinobi vagy, és észrevették a fejpántodat. Hűs krémet kennek az égési sérülésre, majd a kezelés után fehér bandázs tekernek köré.
- Kérem egy nap múlva jöjjön vissza kontrolra. - mondta a feletébb csinos doktornő. A sensei feléd fordult, így csak te hallhattad a szavait.
- Megnézem a vezetőt, és átnyújtom a levelet neki, te addig nézz körül a faluban, 2 óra múlva a kórház előtt találkozunk. - parancs az parancs, és hát nem lehetőségként kínálta fel a jounin, lehet még hasznodra válik. Amint járkálsz a faluban megpillantasz egy éttermet, egy dojo-t, egy hatalmas középső teret, és egy emlékművet. A te döntésed, hova mész, vagy merre sétálsz.
avatar
Orochimaru (Inaktív)
Inaktív


Adatlap
Szint: S
Rang: Ex-Kage, Sannin
Chakraszint: Ha tudnád.....

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Nyukingou falva

Témanyitás  Takaya Shintaro on Pént. Júl. 19 2013, 22:53

Shintaro meglepetésére a falu jóval nagyobb volt, mint számított volna rá. Az épületek nagy része fából épült.
- És még csodálkoznak, hogy egyszer már teljesen elpusztították. Egy D szintű, tűz stílusú jutsuval porig lehetne égetni az egészet. – gondolta magában a fiú a korház felé menet.
Ahogy megérkeztek az épületbe, néhány perces, rövid várakozás után el is látták, bár az árat sokallta, de akkor már nem volt mit tenni. A kezét bebalzsamozták, majd be is kötötték.
- Megnézem a vezetőt, és átnyújtom a levelet neki, te addig nézz körül a faluban, 2 óra múlva a kórház előtt találkozunk. – Shintaro nem akart ellenkezni, így betartotta mestere utasítását, bár nem volt sok kedve hozzá, mivel nem tudta, hogy az idegen területen mire számíthat, ráadásul egyedül volt, így nem csak unalmasabb volt az egész, de ha belekötnek, amire egy olyan faluban, ahol utálják a ninjákat, megvolt az esély, akkor sincs mellette senki, hogy segítsen, bár abban nem volt biztos, hogy szüksége lenne egyáltalán a segítségre.
- A legjobb lesz ha körülnézek, és felmérem a terepet. – döntötte el végül. Ahogy kilépett a korházból, alkalma nyílt végre jobban is megfigyelni a környezetét, hiszen az odavezető úton ezzel nem nagyon törődött. – Viszont az lesz a legjobb, ha leveszem a fejpántomat, és elkerülöm a feltünést.
Így hát elrakta zsebébe élete egyik legmeghatározóbb tárgyát és elindult útjára. Amit csak tudott megtekintett. Elsőnek egy hatalmas térre érkezett, valószínűleg az lehetett a falu központja. A tértől nem messze állt egy dojo.
- Még mindig érdekel, hogy miféle harcosok lehetnek ezek. Csak be kéne mennem, rájuk kiabálni, hogy most szétverek mindenki, és megküzdeni velük… talán majd egyszer.
Továbbhaladt, szemügyre vette a falu emlékművét, és a biztonság kedvéért megjegyezte a fontosabb tájékozódási pontokat. De amint mindezzel végzett még mindig maradt körülbelül egy órája a találkozásig, és nem akart a korház előtt várni ennyi ideig. A közelben kiszúrt egy éttermet, de nem akarta kockáztatni azt, hogy a korházhoz hasonló árkategóriájú helyen kell pénzt költenie. Végül visszatértek gondolatai a falu harcosaihoz.
- Nem tudom miért érdekelnek ennyire, még sosem volt, hogy érdekelt volna más tudása. Eddig mindig csak az foglalkoztatott, hogy én magam fejlődjek. De egy küzdelemből talán én is fejlődnék… hát legyen. Viszont nem fedem fel, hogy ninja vagyok, csak kizárólag taijutsut fogok használni. Persze arra is számítanom kell, hogy senki nem hajlandó kiállni egy egyszerű 12 éves gyerekkel.
- Henge no Jutsu.mondta, és a vékony genin helyén egy 20 év körüli, izmos férfi áll. Persze tudta, hogy harc közben talán megszakad a jutsu, és lelepleződik, de ezt a kockázatot vállalnia kellett.
Ahogy a dojo közelébe ért, halotta az edzés hangját kiszűrődni. Benyitott, és köszönt:
- Üdv! A nevem Tokoro. – a régi vezetéknevét használta, biztos ami biztos alapon. – Halottam a híres dojotokról, és mivel magam is harcos vagyok, szeretnék megmérkőzni valamelyikőtökkel.
avatar
Takaya Shintaro
Játékos


Adatlap
Szint: D
Rang: Genin
Chakraszint: 118

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Nyukingou falva

Témanyitás  Orochimaru (Inaktív) on Vas. Júl. 21 2013, 14:19

Szomorúan, de kifizeted a pénzt, hiszen mégiscsak többet ér a karod, mint néhány ezres. Körbejártad a helyet, megcsodáltad az emékművet is, ahol láthattad az eddigi áldozatok nevét belevésve a szoborba, természetesen csak a harcok, a brutalitás, és a háború áldozatait, aki természetes halált halt, azt "csak" eltemették, talán jobb is nekik úgy. Valamiért nem tudtad túltenni magad az itteni harcművészeken, és míg agyad kielé, lábad befelé húzott a dojoba. Végül szinkronba ért a kettő, és végrehajtottál egy technikát, amit nem gondoltál át, ugyanis egy ilyen alapszintű Henge no Jutsu könnyen feloldódhat egy erősebb ütéstől, de 2-3tól már biztosan, illetve milyen reakciókat válthatsz ki belőlük, ha megtudják, hogy valaki szórakozik velük, ők meg komolyan veszik a harcot, és visszaváltozol, leesik nekik, hogy shinobi vagy, lehet még el is kapnak utána. Lehet, hogy geninként sok harcművészeti ágba bevezettek, de ők az egész életüket ennek a fejlesztésén, és saját testük fejlesztésén töltötték. Belépsz a dojoba, és kihívod az egyik harcost. A dojok-ban ha valakit kihívsz az a tulajdonos, és ha megvered, akkor megkapod a dojo tábláját, és ezzel szégyenbe taszítod a tulajdonost, ezt ő nem hagyhatja.
- Tokoro hm? - mosolyodik el egy idősebb, 30. életévét betöltött férfi.

- Rendben megmérkőzünk veled, vándor harcos. Vagyis én, ha nyersz kérhetsz tőlünk bármit, ha mi nyerünk fizetsz 10.000 ryo-t. A harcban fegyverhasználat nincs, csak a pusztakezünkkel mérjük össze az erőnket, rendben vannak a feltételek? - kérdezte a férfi.
avatar
Orochimaru (Inaktív)
Inaktív


Adatlap
Szint: S
Rang: Ex-Kage, Sannin
Chakraszint: Ha tudnád.....

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Nyukingou falva

Témanyitás  Miyagi O. Misa on Kedd Aug. 13 2013, 18:23

Egy pillanatra megszűnt létezni a külvilág, végül visszatértünk a valóságba. Akkor nem csak egy álom volt, s nincs szükség arra, hogy valaki belémcsípjen. Kazuma vallomása után elmosolyodtam, s csillogó szemekkel mondtam ugyanazt utána.
- Én is szeretlek - először mondom ezt őszintén valakinek, ugyanis a színész-énekes élet eléggé megviselő tud lenni, ha sok férfi liheg közvetlenül a hátsóm mögött, így hát volt pár tapasztalatom a férfiak terén, de egy sem tudta igazán megmutatni, hogy mi az a szerelem.
Ha nekem is kellene elmesélnem, lehet, hogy nem tudnék róla beszélni, olykor a színészeknek is vannak nehezen elmagyarázandó dolgok az életükben. Megragadtam Kazuma kezét, elvégre nem akartam itt ácsorogni a világ végét várva, vagy éppen azt, hogy mikor rohan egy sült csirke a számba, vagy egy egész tál ramen az arcomba. Gondoltam, valahogy érzi, hogy mindenképpen vissza akarom őt vezetni a süteményekhez... egyszerűen most ilyen édesajkú vagyok, s nem bírok betelni velük. Azonnal megragadtam egy gyümölcsös falatot, valamilyen rózsaszínű sütit, elvégre azoknak sose rossz az ízük, majd behabzsoltam. Közben hozzátartozott egy pohár pezsgő is, ugyanis ki lenne olyan marha, hogy ne öblítse le a süteményt?
Túl szárazak lennénk, itt pedig ez nem fordulhat elő.
- Úgy érzem, ennyivel a gyomromban egész este csak forgolódni fogok miközben majd kidurranok. De öröm tudni, hogy kicsattanok az egészségtől, s jó, hogy nem látszik meg, különben felmondhatok. A családomon kívül te vagy az egyetlen, aki tudja és látja is, hogy ennyit zabálok - és még egy sütemény. A mai estéből minden kijár nekem, így minden süteményt meg kell kóstolnom, aztán ami a legjobban ízlik, magamhoz veszem. Merje valaki rátenni a kezét! De még a szemét is levegye róla, különben Misa haragja elsöpör mindent!
- Majd lekaratézom magamról - nevetek fel, majd megint iszok.

Miyagi O. Misa
Halott Karakter

Taijutsu Pontok : 1

Tartózkodási hely : Elveszve a fűtengerben


Adatlap
Szint:
Rang: Civil D - Színésznő
Chakraszint:

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Nyukingou falva

Témanyitás  Bengonin Kazuma on Csüt. Aug. 15 2013, 20:28

//Misának//

Nem tartott túlságosan sokáig a pillanat a valós időben, de a belsőmben annál inkább. Mint ha minden megfagyott volna arra a pár másodpercre, míg egymás szemébe néztünk a csók után. A kölcsönös színvallás, a lány tekintetének csillogása mutatta meg csak nekem igazán, hogy ez most nem valami megjátszott, fiatalok bolondsága volt. Nem, ez most tényleges kezdet volt. A külön utak most egy időre lezárultak és egy közös indult meg. Kérdéses, hogy meddig fog tartani… de erre most nem akartam gondolni… nem is gondoltam rá, hiszen minden gondolatom most a lány körül forgott. Igaz, a pillanatnak akkor vége szakadt, amikor kézen fogott és elkezdett lehúzni a színpadról. Kár, de igaza volt, elvégre ha csak álldogálunk egy helyben, akkor elvesszük a helyet a többiektől. Hagytam magam és visszatértünk a… na tessék, itt a konkurencia, Misa hasa. Újfent az ételdomb mellett álltunk, melynek a lány neki is esett. Vigyorogva csóváltam a fejem, hiszen ki tudja, hanyadik süti leli majd halálát a pocijában ma. Amikor mond valamit, én csak vigyorgok, majd közelebb lépek hozzá. Hátulról átkarolom a még az elfogyasztott élelem tekintetében is vékony testet, persze nem úgy, hogy megszorítsam, mert akkor a végén még ideje korán viszontlátjuk az egészet. Inkább csak úgy, hogy érezze, ott vagyok vele.
- Majd segítek ledolgozni – suttogom a fülébe. – Elvégre értek a testmozgáshoz.
Közben eszembe jut valami, amikor Misa éppen leöblíti pezsgővel az aktuális áldozatát. Megfogok egy közelben levő, finomnak tűnő sütiszeletet és picit se rejtve véka alá, hogy mi a szándékom vele, odatartom a szája elé, várakozóan. Nem fűzök hozzá kommentárt, kíváncsi vagyok rá, mikor esik le neki a dolog… közben meg vigyorgok a vállába, mint a tejbetök.
avatar
Bengonin Kazuma
Játékos


Adatlap
Szint: D
Rang: Civil - harcművész
Chakraszint: 115

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Nyukingou falva

Témanyitás  Miyagi O. Misa on Hétf. Aug. 26 2013, 00:58

Csak eszek és eszek, nem is zavartatom magam. Igaz, még csak két hete ismerem Kazumát, de ha úgy nézzük, akkor már az első nap, amikor idekísért, flörtöltünk, és utána se nagyon haltak el ezek. Minden alkalommal, amikor találkoztunk, történt valami ilyesmi, mindig megjegyeztünk a másiknak valami olyat, amiből aztán olyas valami sült ki, amit nem igazán vettünk észre. Persze idővel már benőtt a fejünk lágya, hogy hoppá, valamit kezdeni kellene a helyzettel...
Nade, ahogy őt is jól megismertem ez idő alatt, úgy a két legjobb barátját is, valahol ők is itt lehetnek a bálban, ki tudja. Igini biztos ugyanúgy falatozik, ahogy én, az a tökkelütött pedig kótyagol utána és figyeli minden lépését.
Kazu megemlít valamit, amíg egy sütit majszolok, ez által úgy nézek rá, mint aki valami rosszat mondott.
- Hékás! - cseppet sem volt vicces, vagy nem is tudom, hogy mit akart ezzel mondani, ugyanis annyira könnyen nem adom magam, ha erre céloz. Persze már engesztel is, és egy sütit tol felém, én pedig értek a szóból és jó nagyra tátom a számat, hogy egészbe bekapjam azt a sütit, amit nekem szán. Igazából valóban olyan nagyra, hogy sikerül még az ujját is bekapnom... node ez csak a véletlen folyamán történt, semmi szándékos nem volt benne.
- Opsz, bocsi... azért remélem, hogy még a helyén van - vigyorgok, és megint megiszok egy pohár pezsgőt, amitől valójában már kicsit szédelgek. Ahogy bejöttem az ünnepségre, és leültem az emberek közé, ők is megkínáltak... az már kérdés, hogy hogy tudtak megszeretni tíz perc leforgása alatt - ennyire édes kislány lennék? - az egyik bácsika szerint. Így hát csoda, ha még talpon bírok maradni a sok alkoholtól, valószínűleg már egy üvegnyi pezsgő van bennem.
Kiszabadulok Kazuma öleléséből, mivel a távolból megláttam egy szépen kinéző süteményt és nem bírtam neki ellenállni, csak útközben megbotlottam, s annyi szerencsém volt, hogy a közelbe tettek egy oszlopot, amiben megtarthattam magam.
- Tényleg sok volt ez a pezsgő. Első alkalom, hogy ennyit iszok, de azért még jól tartom magam, hm - fogom a fejemet, mert forog körülöttem a világ.
- Itt alszok el, édes istenem - motyogom az orrom alatt, persze eléggé hallhatóan, már nem kiabálva, persze.

Miyagi O. Misa
Halott Karakter

Taijutsu Pontok : 1

Tartózkodási hely : Elveszve a fűtengerben


Adatlap
Szint:
Rang: Civil D - Színésznő
Chakraszint:

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Nyukingou falva

Témanyitás  Bengonin Kazuma on Csüt. Aug. 29 2013, 00:06

Belekuncogtam Misa fülébe a reakcióján. Oké, sikerült alaposan félreértenie azt, amit mondtam, elvégre én nem a dolog perverz oldalát fogtam meg… újdonsült párom a jelek szerint viszont úgy vélte… bár miért is lep meg, eléggé szabadszájú a lelkem. Jó, mondjuk tény, hogy én is elég félreérthetően fogalmaztam meg bár… ah, oké, asszem én ma már nem iszok semmit, mert a végén olyan dolog történik, amire nem leszünk büszkék. Inkább etettem a leányzót, elvégre fér belé… oké, viszont már az ujjam is rágcsálja. Bár ezt már inkább aranyosnak találtam, mint fájdalmasnak. Misa szökött aztán, elvégre már látta a következő áldozatát, mely fájdalmas, szétmálló halálát fogja lelni a gyomorsavában. Ám ha még ilyen egyszerű lenne… hisz a kedves enyhén szólva be van csiccsentve és azzal a lendülettel meg is támasztotta az oszlopot. Azonnal ott termettem mellette, így hallottam, mit mond. Elnézően mosolyogtam rá. Hát igen, a pia az olyan, hogy képes az ember fejébe szállni.
- Ajj te – mondtam.
Átkaroltam a lányt és finoman talpra húztam. Nem hiányzott, hogy felrázódjon benne az anyag és odakint viszont lássuk, kár lenne érte. Ezért semmi hirtelen mozdulat, de hamarosan már újra a karjaim között volt, ahogy a füléhez hajoltam.
- Hazavigyelek kicsim?
avatar
Bengonin Kazuma
Játékos


Adatlap
Szint: D
Rang: Civil - harcművész
Chakraszint: 115

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Nyukingou falva

Témanyitás  Miyagi O. Misa on Szomb. Aug. 31 2013, 20:51

Nem szállt a fejembe az alkohol...vagyis de, csak nem olyan szinten, hogy itt rókákat kergessek. Annyiban voltam más, hogy álmos voltam, éhes voltam, és mindenképpen szükségem volt egy párnára és egy kényelmes helyre, ahol alhatok. Más most nem is számított, oh meg tetszett az oszlop, azért támasztottam, ha már nekem jött.
Már az is mindegy volt, hogy Kazuma megvigyorogja a helyzetemet, de nem szóltam érte, mert biztos ő is volt már ilyen állapotban, az is lehet, hogy rosszabb esete is volt.
- Oh, nem szükséges, teljesen jól vagyok. Nem úgy nézek ki, aki mindjárt kivágja ide a taccsot, mert nem. Csak fáj a fejem, éhes vagyok, álmos vagyok... nem kell hazavinni. De vigyél haza - már beszéltem itt zöldségeket, míg egy hatalmas dilemmával küszködtem, végül úgy döntöttem, hogy jobb lesz hazamenni, venni egy forró habfürdőt, enni, majd aludni egyet. Érdekes, hogy mindig a hasamra gondolok. Ahhoz képest, hogy eléggé jól éreztem magam, vagyis annak tituláltam magam, megragadtam Kazuma kezét, hogy azért biztosabb legyen a léptem, még a véletlen folyamán sem ütközzek bele valakibe, vagy valamibe. Micsoda? Hogy én? Nem, kikérem magamnak, mások jönnek nekem, ugyanis a jelenlegi állapotomban valószínűleg képes lennék beszélni a fallal is.
A legjobb tettnek azt láttam, hogy Kazuma mellkasára hajtottam a fejem.
- Az a furcsa, hogy most nagyon jól éreztem magam, mert máskor ilyen rendezvényeken sosem iszok, maximum egy-két pohár bort. Túúúl jól vagyok - bár ez lehet, hogy annak is köszönhető, hogy egy olyan csodás emberrel lehettem most itt, aki szívem választottja, így duplán értek az örömök, no meg jobban le is fáradtam. Így annyira átöleltem Kazumát, hogy valószínűleg nagy nehézségekbe fog kerülni, hogy levakarjon magáról. Igen, az volt a szándékom, hogy majd ő szépen hazavisz az ölében, úgyis ezt szajkózza, nem?

Miyagi O. Misa
Halott Karakter

Taijutsu Pontok : 1

Tartózkodási hely : Elveszve a fűtengerben


Adatlap
Szint:
Rang: Civil D - Színésznő
Chakraszint:

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Nyukingou falva

Témanyitás  Bengonin Kazuma on Csüt. Szept. 05 2013, 22:46

Hát én csak álltam Misával a karjaim között és igyekeztem valami értelmes arcot vágni az elhangzottakhoz. Pontosabban próbáltam a szavaiból az értelmet kinyerni. Eddig nem volt szükség erre, elvégre vérbeli színésznőként a kedves tudott nagyon szépen és normálisan beszélni. Most viszont figyelnem kellett, hogy tudjam, mit szeretne. Mert azért volt ám ellentmondás rendesen.
- Ajj, kicsim – nyomok egy puszit az arcára a válla felett átdugva a fejem.
Ahogy ott álltunk az asztal mellett, észrevettem, hogy jópár kíváncsi fej fordult felénk. Még Iginiért is elcsíptem a tömegben. Csak vigyorgott egy jót rajtunk, mielőtt eltűnt volna forgatagban. Páran csak a fejüket látták az ittas leányzó miatt, míg egyesek arcán megértő mosoly futott át. De akármi van, Misa már az akaratát kinyilvánította. Szóval karjaim között vele elindultam kifelé.
- Ahhoz képest jól a fejedbe szállt az ital, zöldike – kuncogok.
Udvariasan törtem utat magunknak a tömegben, ami nem volt olyan egyszerű úgy, hogy Misa belém kapaszkodott. Azért valahogy sikerült, hamarosan pedig megcsapta arcunkat a hideg, esti levegő. Na itt jön el az a pillanat, hogy megemelem Misát és a karjaimban köt ki a következő pillanatban. Elindultam vele az amúgy nem néptelennek tekinthető utcán.
- Amúgy ha gondolod, közelebb is mehetünk. Nagybátyámék nincsenek otthon és csak pár saroknyira van a háza.
avatar
Bengonin Kazuma
Játékos


Adatlap
Szint: D
Rang: Civil - harcművész
Chakraszint: 115

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Nyukingou falva

Témanyitás  Yamato on Vas. Júl. 26 2015, 22:37

Nekem mindegy, hogy Kaito jöne vagy sem, mert egyedül is meg tudom csinálni, nélküle is megy. Ő talán rám haragszik, sőt a kezével rám is mutat, először nem értem, de aztán megpillantom a fegyvert a kezén. Nem nagyon nyűgöz le, nekem sem kell több, nem ennyire feltünően, de felé fordítom a keze és felhúzom a ruhám ujját és megláthatja az én fegyveremet is, amit a kezemmel a feje felé tartom a kezemet, ha esetleg lőne, akkor én is megteszem, sőt nekem kettő is van, mind a két csuklómon 1-1. Mivel Hiroto nem foglalkozott a beszédemmel, így miután lelépett én is követtem a példáját. Szerencsém volt, mert találtam olcsó szállást a falu egy kicsit nyugodtabb részén.
Az estém nyugodtan telt, 7 órakor már fenn voltam egy óra alatt meg volt a reggeli, zuhanyzás és minden más, amit az ember reggel csinálni szokott, így maradt majdnem 2 órám, hogy megtervezzem a felszerelésemet és hogy mire is lehet szükségem. A folyadékot helyben megoldottam egy övre csatolható kulaccsal, amit a faluban vettem és fel is töltöttem friss vízzel. A bábjaim a velem voltak a hátamon lévő bábtartómon, a pengelövőm a karomon, egyéb fegyvereim pedig az övtáskámba volt a jobb oldalon. Így érkeztem meg a falu főterére, ahol már mindenki ott volt, vagyis a lány igen, így ha Kaito is megérkezik, akkor indulhatunk. Ha megérkezett a harmadik tag el is indulunk. A falu kapuján könnyen kijutunk, bár az őrök furcsán néznek, de nem tesznek semmit, hiszen a falu szolgálatában állunk, de nem vagyunk a falu shinobijai, így elvileg engedély nélkül is ki- be járhatunk. A lány, nevén nevezve Oyanashigo, útmutatásával mentünk a nyukingou falvába, amiről még nem hallottam.

_________________
Előtöri, Adatlap, Kalandok, Küldetések, pályázatok, bővítmények, Tanulások

Spoiler:

Ha kölyökként nem tudtad, hol a helyed, azt felnőttként se fogod tudni.

[scroll][size=8]multi karakterek: Akira, Katsumi Kawachi, Akari Tenshi, Tomoko
avatar
Yamato
Játékos

Taijutsu Pontok : 35

Tartózkodási hely : Még nem tudom


Adatlap
Szint: B
Rang: Genin
Chakraszint: 417

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Nyukingou falva

Témanyitás  Obake Kaito on Vas. Aug. 09 2015, 22:10

A lány szerencsére kikotyogja honnan származik, ráadásul azt is elárulja, hogy vannak harcművészeik. Miután a lány távozik, én is elindulok az ideiglenes szállásomhoz, hogy átgondoljam a dolgokat. Mivel kaptunk némi infót, úgy döntök, holnap nem veszem fel Utenát, helyette inkább Hitogoroshit fogom majd használni. A páncélt csak akkor veszem fel, ha nagyon fontos. Este még áttisztogatom a bábomat és a páncélomat, majd lefekszek.

Másnap a megbeszélt időpontban megjelenek a főtéren. A bábjaim épp tekercsben pihennek, hogy ne zavarjanak az utazásban. Ráadásul így kevésbé vagyok feltűnő. Miután mindannyian megérkezünk, elindulunk Nyukingou falva irányába. Eddig még nem igazán nyerte el a tetszésemet Yamato, de ha szerencséje van, akkor még összehaverkodhatunk a feladat végére.
- Van valamilyen ötleted, vagy taktikád, hogyan oldjuk meg az esetet? - kérdezem a honfitársamat.
Jó lenne minél hamarabb közös nevezőre jutni és ha van valamilyen terve, akkor azt kivesézni. Jelenleg csak annyi ötletem van, hogy el kell tenni láb alól ezt a lelkészt vagy mit és akkor talán minden rendben lesz. Az viszont egyértelmű, hogy nem ronthatunk rá csak úgy, lopakodnunk kell majd!
avatar
Obake Kaito
Játékos

Taijutsu Pontok : 48


Adatlap
Szint: B
Rang: Genin
Chakraszint: 343

Felhasználó profiljának megtekintése http://demonacademy.niceboards.net/forum.htm

Vissza az elejére Go down

Re: Nyukingou falva

Témanyitás  Namikaze Minato on Hétf. Aug. 10 2015, 21:21

Miyagi O. Misa - Az elítéltek társulata

A nap kellemesen cirógatta az emberek arcát, akik képesek voltak kimerészkedni otthonaikból, hogy egy kis élelmet vásároljanak, beszélgessenek, vagy csak lézengjenek az utcákon. Igaz meglehetősen sokan voltak a délutáni órák ellenére, hiszen ezidőtájt a legtöbben otthonaikban fogyasztják a finomabbnál finomabb falatokat, vagy éppen a délutáni szunyókára adják a fejüket. Mondhatni ez volt a tökéletes idő, egy kis csellengésre, felfedezőkörútra, hiszen nincsenek annyian, hogy ne lehessen használni az utakat, de vannak annyian, hogy egy „védtelen” lánynak ne kelljen harckészültségben állnia. Ebben a délutáni órában a falucska főterén, igazán izgalmas dologra lehettek figyelmesek a járókelők, ugyanis egy kisebb társzekér futott be, jól megpakolva, és egy teljes nyolctagú utazókompánia követte. Ha bárki közelebbről is megnézte magának őket, láthatta a hatalmas hirdetőtáblát, melyen haragvörös betűk kiabálták:

KEIMUSHO GAKKAI! Avagy a Börtön társulat. És valóban látható volt, hogy a kompánia nagytöbbsége bilincset visel csuklóján, noha gyönyörű divatos ruhákban feszítenek, arcuk borotvált, és tiszták voltak. Mert ebben a társulatban nem volt nő, de semmi sem lehetetlen egy kis smink, és paróka segítségével.
Látványos sürgés-forgás vette kezdetét, amikor a társulat tagjai nekiestek lepakolni a szekeret, és egy hevenyészett színpadnak adott otthont hirtelen a főtér, mögötte vörös függöny, és egy tákolt emelvény. A felszerelés nem a legprofibb, de reményeink szerint az előadás mindenkit kárpótol majd.
Egy fiatal alig húsz körüli meglehetősen sármos fiatalember, tölcsért formálva a kezéből, hangosan kiáltva adja az emberek tudtára, hogy mi is történik falujuk főterén:
- Mindenki, fiúk és lányok, férfiak és asszonyok! Megérkezett az első és utánozhatatlan Keimusho Gakkai! Jöjjenek és nézzék, hogyan vált a hírhedt fejvadászokból, első osztályú színész, muzsikus, bűvész! És igen jól hallották, az egész műsor nem kerül többe becses figyelmüknél! Jöjjenek bátran, és ámuljanak!
És így folytatta mély bariton hangján. Csinos kis tömeg gyűlt össze a téren, és izgatott suttogás vette kezdetét, hiszen a függöny még el volt húzva.  
avatar
Namikaze Minato
Moderátor


Adatlap
Szint: S
Rang: Yondaime Hokage
Chakraszint: Amennyi egy Hokakénak jár

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Nyukingou falva

Témanyitás  Miyagi O. Misa on Hétf. Aug. 10 2015, 21:44

//Minato//


Vásároltam. Vagyis csak friss gyümölcsökre volt szükségem a nagymamám salátájához, igazán isteni salátát tud készíteni! Az ismerőseit is általában meghívja és egy családi körben együtt étkezünk, már ha sütemény is van mellette. Tudnivaló, hogy az én gyomrom feneketlen, ha édességekről van szó, bármiféle süteményből képes vagyok megenni a dupláját annak, amennyit a vendégek esznek (na jó, az már túlzás).
Figyelmemet akkor terelte el valami, amikor egy szekér gördült be az úton egy felirattal. Mondanom sem kell, hogy a szemem tágra nyílt egyrészt a megilletődöttségtől, másrészt a rémülettől, hogy hogy lehet az, hogy a kedves és nyugodt kisfalu békéjét éppen most, ebben az időben és pont olyanok háborgatják fel, akiknek egyébként semmi keresnivalójuk nincs itt? Végignéztem, ahogy feltákolják a kis színpadot, meg minden mást és meglepő volt a gyorsaság, bár inkább az, hogy nem voltak nők. Oké, régen szokás volt, hogy a férfiak játszották a női szerepet is, de most... ááá, komolyan, nekem ez annyira bugyutácska, mert egy férfi nem tud hitelesen előadni egy nőt, úgy hisztisebbnek tűnik, mint valójában. Ez rossz színben tüntet fel engem.
Ijedelmemben - vagy minek mondjam - még azt is elfelejtettem, hogy vásárolni indultam, s a kosarat otthagytam a gyümölcsös stand előtt, hogy a színpad elé jussak. Már csak azt sem kell mondanom, mivel jómagam is színész vagyok, ezért olyan kíváncsi vagyok, mint a sárgaszemű irigység (az meg mi?), szóval első sorban álltam a legközelebb a színpadhoz. Azért már csak érdekel, hogy mit hoznak ezek itt össze, ahogy művészien mondani szokás: kéz és lábtörést, meg két kalappal.

Miyagi O. Misa
Halott Karakter

Taijutsu Pontok : 1

Tartózkodási hely : Elveszve a fűtengerben


Adatlap
Szint:
Rang: Civil D - Színésznő
Chakraszint:

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Nyukingou falva

Témanyitás  Namikaze Minato on Hétf. Aug. 10 2015, 22:27

Két koppanás, és szinte az egész főtér néma csendbe borult, még a madarak is félbeszakították meódiáikat, hogy a lássák amint a szövetüggöny felgördül, és láthatóvá válik a színpad teljes pompájában minden díszével. Két raklapszék, és egy raklapasztal ez volt minden, amit a szegényes társulat felvonszolt a pódiumra. A tér jobb szélén egy alkoholista foglalt helyet kezében üveggel, és hangosan hortyogott. Egyszer csak összerezdült, és felkelt, rámeredt az üvegre, majd meghúzta.

-
Ez volt az utolsó… Holnap vennem kell, vagy megint jön. Jön és belém mar, elpusztít, kilapít. Mint egy hurrikán vagy lavina, nem ismer félelmet, és akkor tör, rád mikor a legkevésbé számítasz rá. Minden egyes alkalommal rosszabb és rosszabb lesz, bárhogy is próbálkozik az ember. Ha végre sikerül kimásznia, akkor is tudja, hogy ez csak átmenet. De nem érdekli, mert kell neki az a szemernyi remény, a boldogság csírája, hogy igenis élhet, és élni akar.
Feltápászkodott, leült a székre, és az üveget lekoppintotta az asztalra. Arcát az asztallapra helyezte, úgy tekintett ki a közönségre.
- Fáj, és fáj minden alkalommal, amikor látni vélem a fényt, és hallom a nyári meleg hívogató suttogását, érzem az arcomon a leheletét, és tudom, hogy mindez csak ábránd, egy átmeneti állapot, az öröm, és a őrület közt. Érezték már?
Fordul nyíltan a közönséghez, fejét felemelvén, végigvizslatja a népeket, és tekintete egy picit elidőzik rajtad
- Tudják maguk milyen érzés a depresszió, vagy a magány? Amikor azért nyúlunk olyan dolgokhoz, amik feledtetik csak egy kis időre is saját bánatunkat, hogy átvészeljük a legnehezebb időszakot? És amikor már megízleltük a mennyországot, akkor jön a poklok pokla. Az a rész, amikor a maradék remény is veszni látszik, és nincs már kedvünk ahhoz se, hogy éljünk. De vajon mi akadályoz meg? Mi az a dolog, ami miatt ismét hozzányúlunk az alkoholhoz, ami miatt minden nap felébredünk, hogy egy újabb nyomorúságos napot átvészeljünk? Egyszerű: Élni akarunk! Meg akarunk változni, de sokunknak nem megy. Olyannyira, hogy néha egy csepp boldogságért, újabb éveket szerez magának a nyomorúságba. Belül mindannyian csak emberek vagyunk semmi több. ha ezt valaki nem látja meg, az nem érdemli meg, hogy többé embernek nevezze magát. És felejtsék el, hogy alamizsnát akarunk mindannyian. Nem ez tévedés. Mi egy olyan emberre várunk, aki kiemel minket a saját szemetünkből, aki megmutatja nekünk az utat. Mert ezt a szemetet magunknak halmoztuk fel, de nem tudunk egyedül kimászni belőle.
Ekkor bebotorkál egy másik beteg ember. Arca beesett, és rongyokból van a ruhája.
- Vizet…
- Rongyos! Mi történt veled?
- Víz..
Lehuppan a rongyos, míg a társa elfordul kezében a borosüveggel, és olyan mozdulatsort hajt végre, melynek a végén az üveg megtelik folyadékkal. (Nagyon sokan felhördültek a nézőtéren és elmentek egy két almacsutka is becsapódott már.) Majd a kétes folyadékot átnyújtja a Rongyosnak.
- Igyál.
Az meghúzza az üveget.
- Köszönöm… megmentettél.
- Szóra sem érdemes.
- De… de az. Már olyan régóta rójuk a köröket Sáp! Nem kéne feladni?
- Ne is gondolj ilyenre!
- De hát. Nézz ránk… se pénzünk se életünk. Még azt se mondhatom, hogy itt vagyunk egymásnak, mert ez sem igaz. Te próbálkozol, de semmi. Én nem próbálkozok és még kevesebb.
- Össze vissza beszélsz. Inkább aludj
- Jó…
Ezzel lehajtja a fejét az asztalra és elalszik
- Látják ugye? Ő keményebben keresi a boldogságot. Olyan szerekhez nyúlt melyhez tisztes polgár soha, és itt az eredmény. Nem akarta. Egyikünk sem akarta. De rá lettünk kényszerítve. És ez csak a jéghegy csúcsa. Tudták, hogy mi nem vagyunk „egyedülállóak”? Van valaki, valaki, aki nem ismer kegyelmet, és úgy él, mint a királyok, miközben nekünk még a lehetőséget sem adja meg hogy kimászhassunk a gödörből. Ő az, akinek tartozik gazdag és szegény. Ők szép szavakkal és ebéddel, mi vérrel keresett apróval. Így igaz. Ha nem fizetünk, megvernek, bezárnak egy dobozba vagy rosszabb. Ez a mi életünk. Aki egyszer bekerült annak nincs esélye kimászni innen. De jaj… Jön.
Felpattan a székről és berántja a színpad függönyét. Vége az első felvonásnak.

A szünetben kocsi mögött, a társulat tagjai árulnak kézzel készített ékszereket, és egyéb apróságokat, hogy a letöltendő idejüket a börtönben csökkenthessék. A nézősereg is eléggé megfogyatkozott a gusztust megkérdőjelező előadás láttán. 
avatar
Namikaze Minato
Moderátor


Adatlap
Szint: S
Rang: Yondaime Hokage
Chakraszint: Amennyi egy Hokakénak jár

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Nyukingou falva

Témanyitás  Miyagi O. Misa on Hétf. Aug. 10 2015, 22:56

A színpad az övék, tekintetem pedig az ittas emberkére vándorol. Először félig résnyire nyitott ajkakkal hallgatom mondandóját, amikor pedig rájövök, hogy miről is beszél valójában, leesik a tantusz. Komoly tekintettel mérem végig: bárhogy is próbálkozik? Kedvesem, aki nem akar, az nem fog kilábalni a sárból. Tudom jól. Volt egy ember, akinek a mindene a zene volt, de megélhetése semmi és újabb elfoglaltsága az volt, hogy engem szomorítson. Minden nap, amikor tehette, eljött hozzám még akkor is, amikor csicsikáltam és felébresztett, hogy zenéljünk, aztán menjek én... és így ment ez folyamatosan, amíg meg nem untam. Az volt a terve, hogy általam majd magasabbra jut, de ki vagyok én, hogy egy meggyötört és becsületét eltiport emberen tudjak segíteni? Minden szándékom megvolt és akartam, de ha ő nem akart és nem tett érte semmit, könyörgöm, én hogyan tegyem meg ezt helyette?
Így hát "elszörnyedve" vettem tudomásul az elhangzottakat... különben börtönbe se kerültél volna, drágaság, ha nem tettél volna valami olyan szörnyűséget, ami miatt oda kerültél, s lehet, hogy ott a helyed. Nem italba kell fojtani a bánatod, mert az a szervezeted is tönkreteszi... ennyi erővel inkább gyakoroltál volna énekelni, és biztosítom, hogy sokkal jobban is fogod magad tőle érezni. Életemben egyszer ittam alkoholt és azt mondom, elég volt... az csak arra jó, hogy jobban érezd magad az átlagosnál, de semmi másra, mert hülyeséget csinálsz tőle, másnap talán nem is emlékszel rá, s lehet az alkohol miatt kerülsz olyan helyzetbe, mint amilyenbe most vagy: börtön.
Igen, tudom, miről beszélsz. Tudom, milyen a depresszió és tudom, milyen a magány, már megismertem ezt a szüleim halálakor és nem akarom még egyszer átélni. Ha pedig az voltam, csak sírtam, addig, míg szárazra nem csípte a könny a szemem, addig, amíg már egy csepp nem tudott folyni tovább, hiába akartam. Zenéltem, énekeltem, mert abban benne volt bánatom-örömöm, nem pedig ittam. És tudom jól, hogy ember vagy, kedvesem, mert egyetlen embert sem vetek meg amiatt, ahogy kinéz, vagy amiatt, ahogy él. Segítenék... de ha nem akarsz kilábalni magadtól, akkor hogyan várod, hogy bárki is megértse?
S efféle, hasonló gondolatok motoszkáltak a fejemben az előadás alatt... 
Szégyenkeztem amiatt, hogy a falu nézőközönsége nem éppen a türelméről híres, és nem is a magas intelligenciájáról, ha nem képesek megérteni egy darab lényegét. Az első felvonás után azonnal a színpad mögé vonultam, s a gyümölcsök helyett olyan ékszereket vásároltam, amelyek teljesen egyszerűek voltak. Mondjuk egy egyszerű fonalra/madzagra kötött medál, elvégre nem igazán preferáltam az igazgyöngyöket, meg a csilli-villi szememkiszúrja pompákat. Talán többet is adtam, mint amennyibe valójában kerülnek. Nem tudom, hogy ezt csak azért, mert megesett a szívem, vagy azért, mert kötelességemnek éreztem, hogy segítsek... vagy szimplán tetszettek.

Miyagi O. Misa
Halott Karakter

Taijutsu Pontok : 1

Tartózkodási hely : Elveszve a fűtengerben


Adatlap
Szint:
Rang: Civil D - Színésznő
Chakraszint:

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Nyukingou falva

Témanyitás  Namikaze Minato on Kedd Aug. 11 2015, 00:21

A színtér mögött az elítéltek kedvesen kínálgatják portékáikat, a nézőseregnek, szinte jelképes összegért cserébe. Vannak, persze akik mélyen a zsebükbe nyúlnak, de akadnak olyanok is, akik nem szándékoznak a kiírtnál többel hozzájárulni a rabok büdzséjéhez. A kikiáltó fiú persze most is teszi a dolgát, hangjától zajos a térség. A közelben néhány gyermek kérleli anyukáját, hogy nézzék meg közelebbről is a dolgokat, de ő kedvesen elhúzza őket, a börtöntöltelékek társulatától. Amikor te kerültér sorra a boltnál, az eladó kedvesen köszöntött, és miután kiválasztottad a neked tetsző amulettet, vagy medált/nyakéket elmosolyodott.
-
Tudja kisasszony, magának igazán jó szeme van az igazi értékekhez.
Majd rámutatott az ártáblára melyen egy 6 ryu-s címke függött. Kifizetted és már mentél is volna a dolgodra, amikor a kikiáltó fiú lépett oda hozzád. Magasabb volt, talán egy fejjel nálad, és elbűvölően mosolygott. Igaz neki ez a munkája szóval bizonyára nem erőltette meg magát.
- Drága hölgyem! Hadd kérjem ki becses véleményét, az előbbi felvonásról. Elnyerte-e tetszését, vagy meghasadt-e a gyöngyházfényű szíve, mely már epekedik, hogy segítsen a rászorulókon? Kérem, ne hallgassa el szavait, és ne rejtse könnyeit véka alá. A társulat csak örül neki, ha hallhatja a közönség véleményét.
Igazán nyájas…nem is, inkább nyálas egy figura volt, de mindenesetre rendíthetetlenül állt előtted válaszodat lesve. 
avatar
Namikaze Minato
Moderátor


Adatlap
Szint: S
Rang: Yondaime Hokage
Chakraszint: Amennyi egy Hokakénak jár

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Nyukingou falva

Témanyitás  Hidan on Kedd Aug. 11 2015, 02:36

Oyanashigo meglehetősen kisimult ábrázattal baktat az erdőben tegnapi elszontyolodásához képest. Szögegyenesre fésült fekete haja, akár a cseppfolyós éjszaka, halovány arcára rózsás virágokat varázsol a rekkenő délelőtti hőség. Vékony ajkain sejtelmes félmosoly játszik. Csenevész tagjait gondosan vasalt, ám csöppet túlméretezett árvaházi uniformis takarja. Az utazás meglehetősen sok időt vesz igénybe a szokásoshoz képest, lévén a kislány képtelen volna tartani a menetelésben edzett férfiak tempóját. Bár Nyukingou falva messze nem mérhetetlen gazdagságáról híres, a kis bakfis mégis valóságos dámaként, peckesen vonul a buja lombok enyhet adó árnyékában, mintha a két shinobi a díszkísérete lenne, nem pedig a jótevői. Egy darabon a frissen összekovácsolódott társulások kínos hallgatagságában bandukol a kis csapat, s végül a gyermek töri meg a csendet:
- Látom, sikerült kibékülnötök... De legalábbis nem estetek egymás torkának reggel. Tudjátok, többek között az ilyesmik miatt bizalmatlanok a népek irántatok... Anya mindig azt mondta, ha két bácsi minden ok nélkül vitába kezd, az azért van mert kicsi a... De sose fejezte be.
Bár szavai gyermeki ártatlanságról árulkodnak, hangja egy kissé azt a benyomást kelti, mintha kárörvendően mosolyogna. Egyik bábmester sem merne megesküdni rá, mert nem láthatják az élen haladó lányka arckifejezését, de mintha direkt ingerelné a homokfalusiakat... Rövid hallgatás után hozzáteszi:
- De szerintem nem a kunai késükre gondolt.
Cinizmusa, szóhasználata messze meghazudtolja egy átlagos korabeli gyermekét, utalásai pedig kifejezetten hajmeresztőek egy tízéveshez képest. Nem kifejezetten sértő, mégis lappang valami kézzelfoghatatlan, álnok pimaszság az infantilizmusa mögött. Meg kell hagyni, érett a korához képest, mégis túlságosan nyeregben érzi magát. Talán csak megrészegült a hirtelen őt ért figyelemtől, talán csak menthetetlenül beképzelt, nehéz lenne eldönteni. Pár óra ráérős séta után a hármas hangokra lesz figyelmes. Oyanashigo megálljt int, és suttogva fordul társaihoz:
- Már közel vagyunk! Ezek valószínűleg falusiak lesznek... Bújjunk el amögé a kidőlt fa mögé!

_________________
Áldozatok:
Okisha Aiza
Takeyanagi Tomoko
Unazaki Ashura
Ago
Hana Fujishima
Itanashi


"Egy ivászattal töltött éjszaka után nem tudok rosszabbat elképzelni, mint arra ébredni, hogy fekszik melletted valaki, akinek nem emlékszel a nevére, hogy hol találkoztatok, és hogy mitől halt meg."
avatar
Hidan
Mesélő


Adatlap
Szint: S
Rang: Akatsuki
Chakraszint: wat?

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Nyukingou falva

Témanyitás  Miyagi O. Misa on Kedd Aug. 11 2015, 21:05

//Minato bácsi//


Amikor megveszem az ékszert, megszólít az árus.
- Persze, hogy van, különben vak lennék - mosolygok rá vissza, azért mégiscsak arra tanítottak a szüleim, hogy bárkivel állok is szemben, mutassak mindig tiszteletet iránta, legalábbis mosolyogjak, különben sosem tudhatom, hogy a következő pillanatban mit kapok vissza. Másrészről, ha előre megbizonyosodik, hogy kivel állok szemben, akkor aszerint viselkedjek. Amit kapok, azt adjam én is.
A nyakláncot a nyakamba akasztottam, mégsem cipelhetem egész végig a kezemben, a ruhám zsebeibe pedig nem szeretem elrejteni, mert rendszerint vagy nem találom meg őket, vagy pedig sitty-sutty elvesznek maguktól, netalán kilopja valaki. A nyakamban nagyobb biztonságban van, még előlem is.
Áááá, csak ne az arcomba, nagyon közel vagy! Úgy illetődök meg, mintha a nap fénye sütne a szemembe, védekezőn tartom magam elé egyik kezem napellenzőnek, hogy ki ne verje a retinám a túlzott közelség, s esetlegesen nehogy az arcomba csapjon a nyál a csöpögéstől. Na jó, ez túlzás. Azért ha mégiscsak jobban megnézem magamnak, a nyájasságot leszámítva egész jóképű fickó áll velem szemben. Akkor sem az esetem. Hát, szép voltál, csak ábránd maradsz. 
- Őszintén? - a hangsúlyom kicsit erőteljesebb az átlagosnál, ideje visszavenni. - Ha ez tényleg csak egy színjáték, annak nagyon jó, de ha a való életüket akarják ábrázolni, annak elég silány és szánalomra méltó - ha megadja a kérdésemre a választ, amit végülis nem tettem fel, de a válaszomban ott rejtőzik, akkor talán egy hosszasabb választ is adhatok neki, ha ennyire érdekli a véleményem. Különben ki ez, azon kívül, hogy kikiáltó, s nem a rabokkal egyenrangúan öltözködik, néz ki? Színházfőnök?

Miyagi O. Misa
Halott Karakter

Taijutsu Pontok : 1

Tartózkodási hely : Elveszve a fűtengerben


Adatlap
Szint:
Rang: Civil D - Színésznő
Chakraszint:

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Nyukingou falva

Témanyitás  Namikaze Minato on Kedd Aug. 11 2015, 22:09

A srácot láthatóan ledöbbentette a kritikád, és homlokán az izzadság félreismerhetetlen gyöngyei kezdtek csillogni.
- Hát… hát ez igazán nagy kár asszonyom, sajnálom, hogy nem nyerte el tetszését.
A korábbi lazasága, és megnyerő viselkedése hamar szertefoszlott, és mos egy ideges emberke állt előtted, aki nem is tudta mit tegyen. Idegesen tördelte a kezeit, és hirtelen mintha összement volna.
- Tudja, a társulatban nem profi színészek vannak. És persze, nem is akartak ennyire, - hogy is mondta? – silányak,ó lenni. De ez sajnos az ő saját életüket mutatja be. És hát tudja mennyire érzékenyek az elítéltek, a múltukkal kapcsolatban.
Idegesen próbálta összeszedni a gondolatait, de valahogy sokszor botlott meg a nyelve az előbbi mondatok alkalmával.
- Kérem, látom magácskán, hogy nem egy vidéki slepp aki nem tudja megkülönböztetni a szánalmast, a zsenialitástól  - hirtelen ismét nyeregben érezte magát, mert kivirult, és az idegessége is alábbhagyott. – Mit szólna hozzá, ha hátrakísérném és találkozhatna mindenkivel. Ne féljen meg vannak bilincselve, hiszen rabokról beszélünk, és akkor elmondhatná nekik az építő jellegű kritikáját. Bizonyára nagyon értékelnék.
Furcsa lehetett a váltása az ismeretlen kikiáltó fiúnak nem vitás. És az is hogy egy számára idegen embert akar a backstagre vinni. Igaz ez nem szokatlan a társulatoknál, de vajon így helyes-e? 
avatar
Namikaze Minato
Moderátor


Adatlap
Szint: S
Rang: Yondaime Hokage
Chakraszint: Amennyi egy Hokakénak jár

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Nyukingou falva

Témanyitás  Miyagi O. Misa on Kedd Aug. 11 2015, 22:44

Hát, erre se számítottam, hogy ennyire rosszul éri a kritikám. És valahogy azt is sejtettem, hogy tényleg a valódi életüket ábrázolja. Nem tudom, ki az, aki a börtöni életet dolgozza fel egy darabban, mert aki ezt megteszi, akkor a börtönrabokat minősíti. Ők is emberek, tényleg.
- Én megértem őket, csak azokat az embereket nem értem meg, akik hagyták nekik, hogy ezt adják elő... ők silányabbak - jegyzem meg magamnak, talán még nagyobb rettegésbe süllyesztve ezzel a velem szemben álló emberkét.
- Talán mert színész vagyok, megkülönböztetem az olcsó játékot a minőségitől - mintha hízelegni akarna. A hirtelen jött lezsibbadását ugyanolyan hirtelen jött csillogás és lelkesedés váltotta fel, nem tudom, hogy ezt minek következtében, de ez az alak nekem nagyon gyanús. Már csak azért is, mert egy színtársulat vezére, vagy minek nevezzem őt, nem jön csak úgy oda ismeretlen emberekhez és szólítja meg őket, hacsak azt nem egy öregember teszi, akinek tényleg érdeke a nézők javát szolgálni és fejleszteni a színészi gárdát. Sűrűn pislogok kiskutyaszemekkel.
- Óh, el akar csábítani, öhm...? - az öhm egy kérdés akart lenni, hogy mégis hogy hívják, teljes kérdésemet pedig ugyanolyan nyájasan tettem fel, mint ahogy ő beszél velem a kezdeti stázisában.
- Ám legyen, vigyen hátra, megadom nekik az építő kritikát. Bár... lehet, hogy nem kritikára fognak tőlem számítani, hanem egy jellemépítő kúrára, hogy hogyan legyenek jobb emberek, ha szerintük az életük elcsépelt és semmit sem ér - nem tudom, hogy helyes döntés e, hogy ennyire akarok rajtuk segíteni, azért mégiscsak egy csapat rabról van szó, akik bármelyik pillanatban lecsaphatnának rám. Elfognak, megkötöznek, lecsapolják a vérem, aztán megisszák! Nem, jézusom, azok a vámpírok!

Miyagi O. Misa
Halott Karakter

Taijutsu Pontok : 1

Tartózkodási hely : Elveszve a fűtengerben


Adatlap
Szint:
Rang: Civil D - Színésznő
Chakraszint:

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Nyukingou falva

Témanyitás  Sponsored content


Sponsored content


Vissza az elejére Go down

4 / 7 oldal Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére


 
Permissions in this forum:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.